Az Örök Város barokk és romantikus arcai - KÉPEKKEL
Az olasz főváros különlegessége, a történelem nem elszigetelt műemlékekben él, hanem tetten érhető a mindennapokban. Minden utcának, épületnek vagy éppen térnek megvan a saját története. Elég elindulni valamelyik szűk utcán, bekanyarodni egy ismeretlen sikátorba, majd néhány perc múlva azon kapjuk magunkat, impozáns tér vagy évszázadok óta ismert épület előtt állunk. Róma minden porcikájában lüktet, az unalom felejtős fogalom. Éttermeinek teraszai nációkkal teli, robogók suhannak át a macskaköves utcákon, az emberek pedig ráérősen beszélgetnek egy pohár finom bor vagy egy kávé mellett.
Függetlenül attól, hogy fővárosról beszélünk, az édes semmittevés művészetét úgyszintén kimaxolhatod, tempóját és stílusát te alakítod. Az előző írásomban Róma ókori formáit mutattam be, ezúttal vegyük szemügyre barokkos formavilágát. Persze van mit válogatni, ezért ebben az írásban “elégedjünk” meg három helyszínnel, amely a barokk építészetet hivatott képviselni.
A Piazza Navona, a Trevi-kút és a Spanyol lépcső: három különböző helyszín, mégis ugyanannak a városnak a történetét mesélik el.
A Piazza Navona a város színpada. A hosszúkás tér helyén az ókorban a Domitianus-stadion állt. Mai formáját elsősorban a barokk korszak alakította ki, amikor a Pamphili család jelentős építkezésekbe kezdett.
A Piazza Navona legnagyobb látványossága kétségkívül a Fontana dei Quattro Fiumi, vagyis a Négy folyó szökőkútja. Közepén hatalmas szikla emelkedik, fölötte obeliszk áll, körülötte négy folyót megszemélyesítő alak jelenik meg.
A Duna, a Gangesz, a Nílus és a Río de la Plata a korabeli világ nagy folyóit képviseli. Ottjártunkkor éppen ráncfelvarráson esett át, sajnos nem tudtuk megcsodálni nettó pompáját.
Szerencsénkre a csüggedés nem a mi kenyerünk. A tér közepén álló Sant'Agnese in Agone templom belső tere kárpótolt és elringatott minket a barokk szakralitás mélységeibe. A Piazza Navona este talán még szebb. A homlokzatokat megvilágítják a lámpák, ezáltal az épületek kapnak egy misztikusságot. Ilyenkor érdemes nem sietni, csak flangálni pároddal a macskaköveken.
A Navonáról sétáljunk át a Trevi-kúthoz. Az sűrűsödő embertömeg és zsivaj jelzi, a kút egyre közelebb. A hatalmas szökőkút csak úgy vonzza emberfiát. Szinte tűt sem lehet leejteni, annyian hemzsegnek körülötte, mivel mindenki profilképre pályázik.
Érdemes azonban a kötelező fénykép elkészítése után néhány percre félretenni a telefont. Élőben sokkal többet ad, mint újabb fotót a telefonunk galériájába. A kút mai formáját Nicola Salvi tervei alapján alakították ki a 18. században. Központi alakja Oceanus, aki kagyló alakú kocsin jelenik meg, amelyet tengeri lovak és tritonok kísérnek. A víz a sziklák között zuhog alá, miközben a háttérben a Palazzo Poli klasszicista homlokzata adja a díszletet.
A legenda szerint aki a jobb kezével érmét dob a kútba a bal válla fölött, az visszatér a dicső Rómába. Hogy ebből mennyi az igazság, azt mindenki döntse el maga. Remélni tudjuk, valamikor újra nála grasszálhatunk, de addig is jó pár eurocentes fog landolni a kút aljára.
A Spanyol lépcső kissé kiesik a római forgatagból, de azt ne higyjük, hogy turistamentes helyszínről lenne szó. Végig sétálva a Via dei Condotti úton tudjuk könnyen megközelíteni. A Piazza di Spagna és a Trinità dei Monti templom között húzódó Spanyol lépcső Róma egyik legismertebb találkozóhelye. A 18. században épült lépcsősor 135 fokával elegánsan kapcsolja össze a tér alsó és felső részét.
A lépcső alján található a Fontana della Barcaccia, a félig elsüllyedt hajót formázó szökőkút. A remekművet Pietro Bernini és fia, Gian Lorenzo Bernini készítette. Innen felfelé tekintve a lépcső látványa már önmagában lenyűgöző. Fent a Trinità dei Monti templom magasodik, mögöttünk Róma háztetői nyílnak meg. A Spanyol lépcsőnél különösen jól érzékelhető Róma egyik legnagyobb vonzereje. A múlt és a jelen itt nem áll egymással szemben. A több száz éves épületek között ugyanúgy ott vannak a turisták, a helyiek, az üzletek, a kávézók és az esti találkozások.
A Piazza Navona a barokk nagyszabású voltát mutatja meg, a Trevi-kút a római monumentalitást és a hozzá kapcsolódó legendákat őrzi, a Spanyol lépcső pedig talán mind közül leginkább a városi élet része.
Az ember nemcsak nézelődik, hanem megáll, figyel, beszélget és egyszerűen jelen van. Ez csak három helyszín, de mennyi minden van még itt, te jó ég! A következő alkalommal is kihalászok pár helyszínt az élményputtonyunkból, addig mindenki élvezze a napsütötte nyár végi napokat.
