2021. április 11., 17:17

Az őrállók földjén (I.)

Az Őrség Magyarország délnyugati részén fekszik. Dimbes-dombos vidék, erdők, rétek, legelők, szántóföldek tarkítják. A valahai országvédők, az őrt állók leszármazottai élnek e tájon, s fogadják a népi emlékekben gazdag terület látogatóit.

Médialapozó
Fotó: Csermák Judit
Őriszentpéter katolikus temploma

Gyönyörű, havas tájba érkeztünk az Őrségbe, de hirtelen nagyot fordult az időjárás: néhány napos ottlétünk alatt a szikrázó napsütésben langyos, tavaszias szellők fújdogáltak, s a hónak nyoma sem maradt.

A vidék elnevezése a honfoglalás korában itt élők feladatából ered, akik a gyepűrendszer részeként az ország nyugati határának védelmét szolgálták. A fejedelmi, később királyi őrök a megélhetésükhöz viszonylag nagy területet és kiváltságokat kaptak, nem tartoztak földesúri fennhatóság alá. Szerepük később visszaszorult, de a kiváltságaikhoz ragaszkodtak. Ennek bizonyítéka a kétszáz évig tartó pereskedés az őrségiek jogait csorbítani akaró Batthyány családdal. Helyzetük az 1848-as jobbágyfelszabadítással rendeződött.

A fa, az Őrség téglája

A történelmi Őrséghez tizennyolc település tartozott. (A trianoni diktátum azonban szétszakította a természeti, népi kultúra szempontjából összetartozó tájat.) A „szeres” településforma, a dombhátakra épült, szétszórt épületegyüttesek jellemezték a vidéket.

A szerek kezdetben az egyes nemzetségek szálláshelyei voltak. Sok helyütt még ma is megtalálható ez a széttagoltság, bár a házcsoportok időközben benőtték a tájat. 

A korabeli építési technikáról, a boronaházakról a 19. század elején így írt Nemesnépi Zakál György, az Őrség utolsó őrnagya:

„A Házat az Eörséghi ember maga építi magának fábul, szomszédjainak és jó Embereinek segítségével. Minden ember ért valamit a faragáshoz. A Tölgyfákat laposra meg faragják, és azoknak végit egymásba kaptsolván mint úgy nevezett Talpfákat alul helyeztetik; - ezekre boronafákat (laposra meg faragott fenyőket) hasonlóképpen egymásba kaptsolva raknak (…) a falakat kívül belül Szalmával s polyvával öszve gyúrt sárral vastagon meg Sározzák és ki simítják.”

orseg_1_2_toka_szunyoghalon_keresztul.jpg
Fotó: Csermák Judit
Tóka, szúnyoghálón keresztül

A fa az Őrség téglája, tartotta magát sokáig a mondás, de idővel téglaházak épültek, s ekkor megjelentek a „kódisállásos” házak. A megrövidült tornác nagyságát, oszlopainak számát a porta gazdájának vagyonossága szabta meg. Az őrségi hagyományos házak mellett elmaradhatatlan a tóka. Ez az ásott gödör, medence az esővíz felfogására szolgált, míg a kástu a termények tárolásának biztosított helyet.

A régi őrségi templomokat nemcsak vallási célra építették, védelemként is szolgáltak.

A hagyomány szerint kialakítottak egy tűzjelrendszert is, aminek segítségével a határtól Budáig dombról dombra felgyulladó őrtüzek gyorsan hírt adtak az ellenség közeledtéről.

Vizekben gazdag

Tölgyesek, bükkösök és fenyvesek húzódnak a dombokon, mindenütt az erdőgazdálkodás nyomaival szembesül az ember: a házak mellett fűrészelt fahalmok, az erdőben gépek nyoma és hangja. Fontos a rét- és erdőgazdálkodás, valaha az irtásokon állatok legeltek, és biztosították a legelőkön a réti növényfajok megmaradását. Jelenleg az elhanyagolt réteket elhódítja a fa, a fenyő agresszíven hullatja magjait, és szorítja ki a más fajtákat. A kaszálórétek faunájának megmaradását célozza a „lepkebarát gyepgazdálkodás”.

Az Őrség vizekben, kicsiny tavakban, patakokban gazdag. Folyója a Zala és a Kerka.

A szántóföldek átlagos aranykorona-értéke Magyarországon 19, ezen a tájon gyakran a 10-et sem éri el, meg kell hát küzdeni rajtuk a megélhetésért. Szőlőt is termesztenek e tájon.

– A filoxérajárvány után ezen a vidéken a direkt termő fajtákat ültették, nohát, otellót, kormint, Izabellát – mondja Röszler Árpád magyarszombatfai borosgazda. – Az 1980-as évek elején történt a termékszerkezet-váltás, kivágtuk a régieket, és nemes oltványszőlőket telepítettünk, amelyekből ezerfürtű Zöld veltelini, Zenit, Cserszegi fűszeres, Tramini, a kék szőlőből Zweigelt és Kékfrankos készül. Sokan követték a példánkat. Körülbelül kétszázötven oklevelünk van, ez is azt jelenti, hogy lehet itt jó bort készíteni.

Elhanyagolt vidék volt

Ismertem ugyan a szólást: lépre csalni valakit, valamit, az eredetéről azonban csak most olvastam. Így tudtam meg, mit jelent a rigászás (rigózás). Az őrségi emberek különböző bogyókból savanyították a ragacsos masszát, lépet. Kifőzés után ágacskákat mártottak bele, s ezeket faágakra erősítették. A közelükbe kalitkában élő dalos madarat, esetleg kitömöttet helyeztek el, vagy síppal csalogattak, és várták, hogy a rigók beleragadjanak a lépbe. Aki vár, ő a rigász. Faludi Ferenc A hajnal című versében írja: „Madarászok lépvesszőkkel / Rakják készült fájokat: / Kunyhójukban mesterséggel / Fújják csalárd sípjokat.”

orseg_1_1_orsegi_dombhat.jpg
Fotó: Csermák Judit
Őrségi dombhát

Az Őrség történetének ismeretéhez szinte megkerülhetetlen Moldova György Az Őrség panasza című könyve. A szociográfiai kötetben az 1970-es években idézett számokat ugyan meghaladta az idő, ám a leírt folyamatok, a határsáv miatt elmaradt fejlesztések, a kitelepítések, a beszolgáltatások, az erőszakos téeszesítés, az egykézés miatti elnéptelenedés hatása a mai napig érezhető. A táj azonban szép, és élményeim alapján nem vádolom elfogultsággal Kapornaky Gyulát, az Őrség költőjét, aki az Őrségi ének című versében így ír: „Csodás táj: csupa domb, csupa lomb szálfenyők, erecskék, patakok / völgyeken tekergők, vén tölgyek őrt állnak itt-ott a réteken / ez a táj a legszebb mindennél énnekem.”

A terület természeti, épített és kulturális örökségének 2002 óta az Őrségi Nemzeti Park a gazdája, amelynek címere: zöld mezőben könnyed fehér vonalakkal megrajzolt pillangó, a szép nevű veszélyeztetett sötét hangyaboglárka.

Sok a feladat a Park területén: az illegális szemétlerakatok felszámolása, a falopás megakadályozása, élőhelyek megmentése, dokumentálása. A látogatók tudásának bővítését majd húsz tanösvény szolgálja.

Őriszentpéter, a terület központja

A település előbb nagyközség, majd város lett, de a lakosok létszáma egyik esetben sem érte el a „rang” határát. Manapság a lélekszám az ezerszáz főt közelíti. A városka kilenc szeren épült, és a Szala patak, később Zalává dagadó folyó csordogál rajta keresztül. Épített örökségünk kiemelkedő emléke az őriszentpéteri Szent Péter-templom.

A 13. században épült Isten háza román stílusa gótikus bővítésen esett át. Elnevezése szimbolikus, hiszen Szent Péter a mennyország kulcsának az őre. Alakját a szentélyben nagy méretű kép örökíti meg. A templom belsejét a reformáció idején magyar nyelvű festett feliratokkal látták el.  A templom körül mély árok idézi a török időkben játszott erődszerepet. Meglepetéssel fedeztük fel, hogy a napsütötte mélyedésben, kora tavaszt érezve, rövid szárú kankalinok virítottak. Az árok mentén haladva, nem messze egy 16. századi téglaégető kemence látható.

Helyi értékek gyűjteménye

A kulturális lehetőségeknek a malom, a művelődési ház és a Natura 2000 Fogadó- és Látogatóközpont ad teret. Utóbbi felnagyított makettekkel, interaktív formában mutatja be az őrségi élőhelyeket. Ki gondolta volna, hogy több száz almafajta termett itt valaha? Mivel helyi vadalanyokba oltottak, az új fák alkalmazkodtak a környezethez, és permetezni sem kellett őket. Sajnálatunkra a Szikszay Edit Helytörténeti Gyűjteményt felújítás miatt nem láthattuk. A Gulágot megjárt tanárnő áldozatos gyűjtőmunkájának gyümölcséről így Breszkó Csillától, a művelődési ház vezetőjétől kapunk tájékoztatást.

Az egész intézmény a tavalyi évben vette fel Szikszay Edit nevét. Ő vezette a honismereti szakkört is, és az 1900-as évek közepén kezdte gyűjteni a helyi értékeket, tárgyakat, amelyek egy része most Körmenden található, a múzeum raktárában.

orseg_1_4_szikszay_edit_sirreszlet.jpg
Fotó: Csermák Judit
Szikszay Edit-sírrészlet

A néprajzot kutató tanárnő a tárgyak megőrzése mellett azok történetével, sőt, az egyes tevékenységek dokumentumainak megismertetésével is törődött. Henics Zoltánnal közösen publikálta például Az őriszentpéteri baksaszeri hegyközség protocollumát (1809–1913), amely a szőlészet egykori jelenlétének az igazolása. A temetőben leróttuk tiszteletünket a hölgy sírjánál, ahol ragaszkodó tanítványai is emléket hagytak a 2003-ban posztumusz díszpolgárságot nyert tanárnő sírkövén.

Eltűnt a siketfajd

Gömbös Mátyás sok helyütt vadászott a világban, trófeáit vadászati kiállítás őrzi. – Nagy örömömre szolgál, hogy a vadállomány az elmúlt száz évben minőségileg javult, ez a vadászok szakmai munkájának köszönhető.

A nagyvadak – őzek, szarvasok vaddisznók – száma is nőtt, kicsit a fenntarthatónál már több van belőlük. Ami nagyon szomorú az Őrségben, a hatvanas években siketfajd élt itt, akkor még volt megfelelő élőhelye. Sajnos, mára eltűnt – mondja a vadász, pedig az Őrségi Nemzeti Park régi címerében szerepelt.

orseg_1_5_hangulat_a_natura_2000_kiallitason.jpg
Fotó: Csermák Judit
A Natura 2000 kiállítás

„A Galambosszer messze esik Őriszentpéter központjától, elsorvasztásra van ítélve, és mintha a szer maga is tudomásul vette volna végzetét. Minden elhagyatott, már a házak alatt járok, de még mindig nem látok befele vezető ösvényt” – írta Moldova. Azóta változott a világ ezen a szeren. Innen jártuk be csillagtúraszerűen a vidéket, így láttuk, a bekötőút mellett rendezett házak, szállást adó porták sorakoznak. Tájékoztatótáblák igazítanak el, milyen sokfelé lehet kirándulni.

A már idézett Kapornaky Gyula Szomorócon (ma Kercaszomor része) született. A rímfaragó szomorú képet fest Ötven ház… című versében születési helyéről: „Van ház, mely üresen ásít, / Az udvar gazzal teli, / Gyermeksírás és kacagás / Halott csendjét fel nem veri. / Ötven házból – ötven évre / Huszonöt lesz már lakatlan! / Így gyarapszik az én falum: / Saját magát eszi lassan!”

Pedig a „legbátrabb község” lakosai, a régi őrök utódai még 1920-ban is fegyverrel szálltak szembe a betolakodókkal, és elérték, hogy magyar területhez tartoznak.

A falu 1877-ben épített haranglába szép, a központban az ősi életfa kerámiacsillogású, a Szervátiusz István alkotta szobor, s mögötte két kopjafa emlékeztet az ősök bátor helytállására. A Fürge cselle tanösvényen haladva a patak menti falu környezetét ismerhetjük meg.

(Folytatjuk)

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/14. számában. 

+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék