Az első amerikaiakról árulkodik egy 13 ezer éves koponya

A lemerüléskor elsőként óriási sziklákra, majd állatcsontokra - kardfogú tigrisek, óriáslajhárok és az elefántszerű Gomphotheriidae család képviselőnek maradványaira -bukkantak. A kulcsfontosságú lelet azonban egy szirten várakozott, ami nem volt más, mint egy fiatal nő apró, felfelé fordult koponyája.

Az ókori görög vízi nimfák után Naiának elnevezett lány körülbelül 15 éves volt halála pillanatában. Három független kormeghatározó technika szerint kora 12 -13 ezer évre tehető, így a hatodik legidősebb, ismert amerikai. A DNS-elemzés alapján egy ókori szibériai populációval állt rokoni kapcsolatban, amelyből a legtöbb – ha nem az összes – amerikai őslakos származik.

A koponyát a Hoyo Negróban, vagyis „Fekete lyuk” néven ismert hatalmas kamrában találták meg a mexikói Yucatán-félsziget Sac Atun-barlangrendszerében. A felszín alatt 20 méterrel futó csatorna a kamra felső részébe nyílik, mintegy 30 méterre a fenéktől. Az egész barlangrendszert a legutóbbi jégkorszak végén öntötte el a víz, amikor az olvadó gleccserek megemelték a tengerszinteket.

Búvárrégészek egy csoportja 2007-ben kezdte el feltérképezni. Amikor néhány hónappal később visszatértek, elérték a feneket, és megtalálták Naiát. A lány valószínűleg belezuhant a víznyelőbe, ahogy a körötte megtalált állatok is. Összesen 26 fajra bukkantak, néhányuk mára kihalt, de mások, mint a puma és a fehérorrú ormányosmedve ma is élő fajok.

James Chatters az Applied Paleoscience cég kutatója elmondta, az amerikai kontinenseken nagyon kevés ép női csontváz került eddig elő. Naiának viszont megtalálták medencecsontját, valamint teljes épségben egyik lábát, karját és vállát. Úgy vélik, maradványaival feltárhatják a legkorábbi amerikaiak fizikai jellegzetességeit.

Naiának többek között súlyos fogszuvasodása, és az ínynél lepattogzása volt. Ez azt sugallja, hogy tápláléka savas volt, valószínűleg sok gyümölcsöt vagy mézet fogyasztott. Chatters szerint törékeny, apró termete arra utal, kevés fehérjéhez jutott. „Sokszor éhezhetett, és a bevitt táplálék nagy része növényi cukor volt. Nagyon messze állhatott a nagyvadakra vadászó népektől, legalábbis a sikeresektől, akiket ebbe az időszakba várnánk” - magyarázza.

Mitokondriális DNS-e – amely anyáról öröklődik a gyermekre – részben betekintést enged családfájába. A kutatás alapján egy, a szibériai Beringiában élt ősi populációval állt rokoni kapcsolatban. Egyre több genetikai bizonyíték utal arra, hogy eme populációtól származhatnak az amerikai kontinensek népei. Az ókori emberek a Szibériát Alaszkával 18 -15 ezer évvel ezelőtti tartományban összekötő szárazföldi híd révén juthattak a kontinensekre.

Naia a legkorábbi amerikaiak egyedülálló arcát mutatja: hosszabb, keskenyebb koponyája volt, mint a későbbi őslakosoknak, emellett kisebb, rövidebb arca. Ezek a jellegzetességek közelebb állnak Afrika, Ausztrália és a Csendes-óceán déli részén élő modern emberekéihez. Eme különbségek miatt néhány kutató azzal érvelt, hogy az őslakos amerikai törzsek egy másik családhoz tartozhatnak, mint a korai amerikaiak, talán többszörös bevándorlás eredményeként, melyek nem mind Beringiából indultak.

A genetikusok azonban úgy vélik, hogy az amerikai őslakosok a szibériaiak leszármazottai, ezért Chatters csapata azt sugallja, hogy Naia látszólag nem szibériai arcvonásai valójában szibériaiak, és a legkorábbi amerikaiak arca az evolúció eredményeképpen változott meg a későbbiekben.

Naia maradványainak nagy része még mindig ott nyugszik, ahova esett. Az utóbbi hónapokban azonban néhány búvár engedély nélkül eljutott a barlangba, ezért a kutatók márciusban lemerültek, és felhoztak öt töredéket, többek között a koponyát és az állkapcsot.