Aszteroidavadász szondát lőnek fel az űrbe
TOKIÓ. A japán űrügynökség már készülődik az új aszteroidavadász felbocsátására. A Hayabusa-2 elnevezésű szonda a tervek szerint 2014-ben indulna útjára.
Az ambiciózus misszió az ország első ilyen küldetésének győzelmén alapszik, melynek során a Hayabusa szonda látogatta meg az Itokava űrvándort mintavételezés céljából.
Az új japán misszió – Hayabusa-2 (sólyom japánul) – a tervek szerint 2014-ben indul és az 1999 JU3 aszteroidát célozza. Eme hatalmas űrvándor 920 méter hosszú. A szonda 2018 közepén érkezhet meg az objektumhoz, ahol jelentős időt tölt majd el, és egy sor elsőbbséget szerez, mielőtt 2019 elején távozik. Amennyiben minden jól megy 2020 végén térhet haza az aszteroidán begyűjtött mintákkal.
A Japán Ûrkutatási Ügynökség (JAXA) szakemberei szerint a Hayabusa-2 elődjéhez hasonlóan jelentős nemzetközi együttműködéssel készül. A Hayabusa 2003 májusában indult és 2010 júniusában tért haza az űrben elsőként begyűjtött aszteroidamintákkal. Eme első repüléshez hasonlóan a Hayabusa-2 csapata is a NASA Mélyűri Hálózatára támaszkodik a szonda nyomon követéséhez. A visszatérésre tervezett kapszula pedig ismét Ausztráliában ér majd földet.
A készülék a várakozások szerint több mint egy évet tölt el az 1999 JU3 aszteroidánál – 18 hónapot összesen – ennélfogva elegendő idő áll rendelkezésre a megfigyelésre és a gondos mintagyűjtésre – mondja Josikava Makoto, a misszió szakembere. Az 1999 JU3 azért áll a kutatók érdeklődésének középpontjában, mert 4,5 milliárd éves anyagból áll, mely azóta nagyon keveset változott. A Földről végzett mérések azt sugallják, hogy az aszteroida kőzete talán vízzel is kapcsolatba került.
A C típusú aszteroida a várakozások szerint szerves és hidratált ásványokat hordoz, így igen különbözik az Itokavától, mely S típusú, sziklás aszteroida volt. Az 1999 JU3 emellett nagyobb az 540 méteres Itokavánál. Míg a Hayabusa-2 konfigurációja hasonlít elődjéhez, új és korszerű aszteroidavizsgáló hardvert szállít majd. Például a Hayabusa egyetlen parabolaantennával rendelkezett, míg utódja két lapos, nagy nyereségű antennát hordoz majd a gyorsabb kommunikáció elérése végett. Ezenkívül a Hayabusa-2 ionhajtóművei nagyobb tolóerőt biztosítanak az űrutazás során.
További újítás egy két kilogrammos „ütközőeszköz”, amelyet mesterséges kráter kialakítására használnak majd az aszteroida felszínén. Eme bemélyedés a kutatók szerint apró lesz, alig néhány méter átmérőjű. Viszont lehetővé teszi, hogy a szonda olyan mintákat gyűjtsön be az űrvándorról, melyek a becsapódás révén kerültek napvilágra, és melyeket a zord űrkörnyezet kevéssé befolyásolt.
Josikava megjegyezte, hogy az első Hayabusa-misszió folyamán a szonda Minerva készüléke nem érte el az Itokava felszínét. „Ezért a Hayabusa-2-nél még nagyobb a motivációnk, hogy a Minerva-2 robottal sikert érjünk el.”
A misszióhoz a Német Ûrügynökség (DLR) a Mascot - Mobile Asteroid Surface Scout – landoló egységgel járul hozzá. A fejlesztést a Francia Ûrügynökséggel (CNES) és a JAXA-val közösen végzi. Amint a Hayabusa-2 megérkezett az 1999 JU3-hoz, a Mascot leválik róla. Egy rugószerű mechanizmus löki majd el a 10 kilogrammos egységet a szondától.
A Mascot egyfajta „ugráló” egység, mely négy készüléket hordoz, és úgy tervezték, hogy bejárja az aszteroida felszínét. Ennek során különböző helyszíneken végezhet méréseket. Miközben e manővereket végzi, egy radiométer nyomon követi az űrvándor hőmérsékletét, egy kamera pedig a felszín finom struktúráját. A landoló egységet a DLR cologne-i központjából fogják irányítani.
„A Mascot szabadesésben érkezik az aszteroidára mintegy 100 méteres magasságból” – mondja Tra-Mi Ho, a DLR projektmenedzsere. Elmondása szerint szenzorok biztosítják, hogy a Mascot tudatában legyen a fel és le irányoknak, így be tudja tájolni magát, és ha szükséges, korrigálja helyzetét. Amint leért az űrvándorra, automatikusan felkészül, és az egyik mérési helyről a másikra „ugrik”. Ralf Jaumann, a DLR bolygókutatója szerint a Mascot méréseket végez az űrvándorról, melyek referenciaadatokat nyújtanak a felszínről, és lehetővé teszik, hogy a visszahozott mintákat majd a megfelelő kontextusban interpretálják. Az egység 16 órát vizsgálódik az aszteroida felszínén, ami az 1999 JU3 esetén két nappal egyenlő.
Maszanao Abe, a Hayabusa-2 kutatója hozzátette, közeli fotókra számítanak a felszínről, egészen centiméteres felbontásig. Erre a Hayabusa-1 nem volt képes.
Az új japán misszió – Hayabusa-2 (sólyom japánul) – a tervek szerint 2014-ben indul és az 1999 JU3 aszteroidát célozza. Eme hatalmas űrvándor 920 méter hosszú. A szonda 2018 közepén érkezhet meg az objektumhoz, ahol jelentős időt tölt majd el, és egy sor elsőbbséget szerez, mielőtt 2019 elején távozik. Amennyiben minden jól megy 2020 végén térhet haza az aszteroidán begyűjtött mintákkal.
A Japán Ûrkutatási Ügynökség (JAXA) szakemberei szerint a Hayabusa-2 elődjéhez hasonlóan jelentős nemzetközi együttműködéssel készül. A Hayabusa 2003 májusában indult és 2010 júniusában tért haza az űrben elsőként begyűjtött aszteroidamintákkal. Eme első repüléshez hasonlóan a Hayabusa-2 csapata is a NASA Mélyűri Hálózatára támaszkodik a szonda nyomon követéséhez. A visszatérésre tervezett kapszula pedig ismét Ausztráliában ér majd földet.
A készülék a várakozások szerint több mint egy évet tölt el az 1999 JU3 aszteroidánál – 18 hónapot összesen – ennélfogva elegendő idő áll rendelkezésre a megfigyelésre és a gondos mintagyűjtésre – mondja Josikava Makoto, a misszió szakembere. Az 1999 JU3 azért áll a kutatók érdeklődésének középpontjában, mert 4,5 milliárd éves anyagból áll, mely azóta nagyon keveset változott. A Földről végzett mérések azt sugallják, hogy az aszteroida kőzete talán vízzel is kapcsolatba került.
A C típusú aszteroida a várakozások szerint szerves és hidratált ásványokat hordoz, így igen különbözik az Itokavától, mely S típusú, sziklás aszteroida volt. Az 1999 JU3 emellett nagyobb az 540 méteres Itokavánál. Míg a Hayabusa-2 konfigurációja hasonlít elődjéhez, új és korszerű aszteroidavizsgáló hardvert szállít majd. Például a Hayabusa egyetlen parabolaantennával rendelkezett, míg utódja két lapos, nagy nyereségű antennát hordoz majd a gyorsabb kommunikáció elérése végett. Ezenkívül a Hayabusa-2 ionhajtóművei nagyobb tolóerőt biztosítanak az űrutazás során.
További újítás egy két kilogrammos „ütközőeszköz”, amelyet mesterséges kráter kialakítására használnak majd az aszteroida felszínén. Eme bemélyedés a kutatók szerint apró lesz, alig néhány méter átmérőjű. Viszont lehetővé teszi, hogy a szonda olyan mintákat gyűjtsön be az űrvándorról, melyek a becsapódás révén kerültek napvilágra, és melyeket a zord űrkörnyezet kevéssé befolyásolt.
Josikava megjegyezte, hogy az első Hayabusa-misszió folyamán a szonda Minerva készüléke nem érte el az Itokava felszínét. „Ezért a Hayabusa-2-nél még nagyobb a motivációnk, hogy a Minerva-2 robottal sikert érjünk el.”
A misszióhoz a Német Ûrügynökség (DLR) a Mascot - Mobile Asteroid Surface Scout – landoló egységgel járul hozzá. A fejlesztést a Francia Ûrügynökséggel (CNES) és a JAXA-val közösen végzi. Amint a Hayabusa-2 megérkezett az 1999 JU3-hoz, a Mascot leválik róla. Egy rugószerű mechanizmus löki majd el a 10 kilogrammos egységet a szondától.
A Mascot egyfajta „ugráló” egység, mely négy készüléket hordoz, és úgy tervezték, hogy bejárja az aszteroida felszínét. Ennek során különböző helyszíneken végezhet méréseket. Miközben e manővereket végzi, egy radiométer nyomon követi az űrvándor hőmérsékletét, egy kamera pedig a felszín finom struktúráját. A landoló egységet a DLR cologne-i központjából fogják irányítani.
„A Mascot szabadesésben érkezik az aszteroidára mintegy 100 méteres magasságból” – mondja Tra-Mi Ho, a DLR projektmenedzsere. Elmondása szerint szenzorok biztosítják, hogy a Mascot tudatában legyen a fel és le irányoknak, így be tudja tájolni magát, és ha szükséges, korrigálja helyzetét. Amint leért az űrvándorra, automatikusan felkészül, és az egyik mérési helyről a másikra „ugrik”. Ralf Jaumann, a DLR bolygókutatója szerint a Mascot méréseket végez az űrvándorról, melyek referenciaadatokat nyújtanak a felszínről, és lehetővé teszik, hogy a visszahozott mintákat majd a megfelelő kontextusban interpretálják. Az egység 16 órát vizsgálódik az aszteroida felszínén, ami az 1999 JU3 esetén két nappal egyenlő.
Maszanao Abe, a Hayabusa-2 kutatója hozzátette, közeli fotókra számítanak a felszínről, egészen centiméteres felbontásig. Erre a Hayabusa-1 nem volt képes.
Forrás
hirado.hu, Space.com