Április bolondja
Még néhány óra, és beköszönt április elseje, a bolondok napja. Ilyenkor felborul a világ rendje: diák vizsgáztatja a tanárt, bolondját járatja –aki csak tudja– gyerekkel, felnőttel, a sajtóban álhírek jelennek meg. Aztán mindenki április bolondján nevet. Az ember évente egyszer áthághatja a normákat, tudatosan és büntetlenül manipulálhat, miközben még örömet is szerez magának. Ezen a napon nehéz a tréfa és a valóság között különbséget tenni, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel.
A XVII. században például megtörtént, hogy a bebörtönzött lotaringiai herceg április 1-jén próbált börtönéből álruhában menekülni. Egy cselédlány felismerte, de amikor az őrségnek jelenteni akarta a szökést, a katonák megnyugtatták: tudják, a bolondok napja van. Amikor aztán kiderült, hogy a rab tényleg kereket oldott, már túl késő volt.
De vajon ismerjük-e az „ünnep” eredetét? A legvalószínűbb magyarázat egy kelta tavaszköszöntő ünnepet sejt a háttérben. Ám azt nem tudjuk, hogyan és mikor szivárgott be hozzánk. Valószínűleg a bolondok napja sokgyökerű ünnep.
Az első, hiteles, bolondos áprilisi esemény egy 1538-as, pénzügyi akcióhoz fűződik. Abban az évben az augsburgi országgyűlés – a pénzromlás miatt –április elsejét jelölte meg a régi fizetőeszköz új, értékesebbre cserélésére A spekulánsok óriási összegeket fektettek az üzletbe, ám a pénzreform becsődölt, így mindenki ráfizetett, s nevetségessé, a nap bolondjává vált. Azóta emlegetik német nyelvterületen április elsejét a megtréfálás napjaként.
Bizonyára másutt is voltak hasonló események, hiszen április elsejét a britek bolondok napjaként emlegetik, a franciák és az olaszok pedig áprilisi halnak nevezik azt, akit sikerült beugratni. Franciaországban 1564-ig április elsején kezdődött az újév, amikor az emberek kisebb ajándékokkal lepték meg egymást.
Aztán a dátum január 1-jére változott, de maradt az ajándékozás: hamis évkezdetre tréfás ajándék dukált. Vannak, akik az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik április elsejét, amikor a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt.
Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás /óra és perc, hónap és év /tízes alapú lesz. 1878-ban sok amerikai készpénznek vette, hogy Edison a fonográf után olyan készülékkel áll elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését.
A XX. század elején egy francia lapban az jelent meg, hogy lebontják az Eiffel-tornyot. Ócskavas kereskedők tömege gyűlt össze, hogy licitáljon Párizs jelképére.
A BBC 1957. április 1-jén a rendkívül bőséges svédországi spagetti-termésről adott hírt, ezután többen érdeklődtek arról, hogyan lehetne saját spagetti-fájuk.
1962-ben az egyik svéd tévéállomás április 1-jén bejelentette: valamennyi TV-néző villámgyorsan átválthatja az adást színesre. Ehhez csupán annyit kell tenniük, hogy húzzanak egy nylon harisnyát a képernyőre. A bejelentés hatására több százezren próbálták egy-egy női harisnyájával bebugyolálni képernyőjüket.
Hasonló átverést indítottak útjára a világhálón 1997-ben, amely szerint március 31. éjféltől április 1. éjfélig nagytakarítás miatt az internet zárva tart. A tréfát egy telefontársaság is megismételte, de ők már azt is kérték, hogy mivel a vonaltisztogatás miatt nagy mennyiségű por távozhat a kagylón, április elsején mindenki helyezzen műanyagzacskót készülékére…
1997-ben meg egy kínai újság április 1-jén arról írt, hogy Peking és London megállapodott: Hongkong a briteké maradhat, ha Kína cserében megkapja Észak-Írországot vagy Gibraltárt.
Magyarországon elsősorban a gyerekek váltak a nap kárvallottjaivá. Őket például játékból megvesszőzték, vagy nem létező dolgokért küldték a boltba (pl.esernyőmag, trombitahúr, hegedűbillentyű, szunyogzsír, szárított hó), ahol aztán az eladó kinevette őket. A beugrottakat így csúfolták:”Április bolondja, május szamara...!”, de ezzel a mondókával is kergették őket:“Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő.”
Milyen alapon szokás beugratni az embereket?
Az embernek a megszokott, jól ismert tárgyaira nem jut eszébe gyanakodni, s másutt keresi a hibát. Egy alkalommal XIV. Lajos fia éjjel kilopatta Gramont márki ruháit. Odakinn minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de jóval szűkebbre, azután visszalopták. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját: nem fért bele. Nyúlt az inge után, azt meg nem tudta begombolni. A kabátjának is szűk volt az ujja. Ekkor lépett be az egyik beavatott gróf, és rögtön hátra is hőkölt:
A márki orvosért szalasztott, aki szintén részese volt az „összeesküvésnek”. Gondterhelt arccal receptet írt. Valaki gyorsan szaladjon el a patikushoz – adta ki az utasítást. Ám a gyógyszerész azt üzente: Nem értem, tessék új receptet hozni. A recepten az áll latinul:
