2020. december 31., 17:24

ANKÉT 2021: A rossz hír, hogy jövőre sem térünk vissza a régi kerékvágásba. A jó hír, hogy ez nem is baj!

A ma7 médiacsalád év végi ankétjában ismert, a maguk területén sikeres felvidéki magyar emberek mondják el gondolataikat az előttünk álló esztendőről. Ebben a részben rádiózó katolikus pap, diakónus, irodalmár és pedagógus is van a megszólalók között.

Fotó: pixabay.com

Lépes Lóránt katolikus pap, a Mária Rádió műsorigazgatója

A Mária Rádió egy kihívásokkal teli év elé tekint, eddig ugyanis két szlovákiai frekvencián tudunk megszólalni, a rozsnyóin és az éjsekújvárin, de szeretnénk 2021-ben több felvidéki magyarlakta területen is megszólalni. Ha lehetőség lesz rá, akkor mindenekelőtt a Csallóközben: nagy kihívás és eredmény volna számunkra, ha ezt a régiót is le tudnánk fedni.

Sajnos az elmúlt évben a járványhelyzet miatt az önkéntesekkel nem igazán tudtunk számolni. Ez azért volt nagy veszteség számunkra, mert a Mária Rádiónak a sajátja, hogy önkéntesek készítik a műsorokat és végzik el a feladatok nagy részét.

A rádió munkatársainak a feladat valójában csak annyi, hogy koordinálják ezt az önkéntes alapon folyó munkát. Reményeink szerint a 2021-es évben erre is több lehetőségünk adódik, és az önkénteseinket is jobban be tudjuk kapcsolni a Mária Rádió Mirjam szolgálatába.

2020-ban itt, Komárom környékén háromszor is arra kényszerültünk, hogy nem lehettek nyilvános szentmiséink. Bízunk benne, hogy a következő év ilyen szempontból is sokkal több lehetőséget hoz, ugyanis az elmúlt évben sem a húsvétot, sem a karácsonyi ünnepeket nem tudtuk nyilvánosan és méltó módon megünnepelni – csak online szentmise formájában. Bízom benne, hogy a következő év sokkal pozitívabb lesz ilyen szempontból.

201801040831150.Lepes_Lorant_2..jpg

Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke

Aki gyermekekkel dolgozik, annak életfelfogását a remény, a derű és a bizalom jellemzi. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége az új esztendőben is a pedagógusok, tanulók és szülők rendelkezésére fog állni segítséggel, tanácsadással, útbaigazítással, ahogy ezt teszi immár harminc esztendeje. 

Az előző tanév tapasztalatait sem dolgoztuk még fel teljes körűen, de az már biztosan elmondható, hogy a távoktatás nem helyettesítheti a jelenléti tanulást, de jobb híján élni kell vele. Pedagógusaink már kellő tapasztalattal rendelkeznek a hatékony módszereket és jó gyakorlatokat illetően, a gyerekek is tudják, mi a feladatuk. A legnehezebb helyzetbe a szülők kerültek, elsősorban azok, akik több iskoláskorú gyermeket nevelnek, főleg, ha az egyik jelenléti oktatásban részesül, a másik pedig távoktatásban, és ekkor még csak a kétgyermekes családot említettem.

A legfontosabb, amit tehetünk, hogy összefogunk, egymást támogatjuk, és igyekszünk racionális döntéseket hozni, hogy egészségben átvészeljük az előttünk álló időszakot. Az egészségügyi szakembereknek köszönhetően felsejlik már a fény az alagút végén, a védőoltásoktól mindannyian sokat várunk.

 A legnagyobb kihívás az egészség megőrzése. A világjárvány megtanított minket arra, hogy átérezzük az emberi lét törékenységét, a pillanat illékonyságát, és a sebezhetőségünk könnyed voltát. A kihívásoknak és a feladatoknak csak akkor tudunk megfelelni, ha testben és lélekben töretlenek vagyunk, ha megvan a motivációnkhoz szükséges erő is. Feladatok ugyanis mindig vannak, beütemezettek és váratlanok egyaránt.

Az országos elnökséggel megállapodtunk, hogy a decemberi ülésünkön megtervezett nagyszabású rendezvényeinket a lehetőségekhez igazodva megtartjuk. Amennyiben a vírushelyzet nem enyhül, átvisszük a digitális térbe. A több száz embert mozgósító, népszerű rendezvényeinkre ugyanaz érvényes, mint a távoktatásra, hogy az együttlét, az együtt gondolkodás, a közösség nem pótolható a képernyővel, de inkább legyen ez, mint a pedagógus magára hagyottsága. Továbbra is szorosan együtt kívánunk működni intézményeinkkel és valamennyi civil szakmai és társadalmi szervezettel. Megnyugtató számunkra, ezért nagy köszönettel tartozunk Magyarország kormányának, hogy továbbra is segíti működésünket, ahogy teszi már hosszú éveken keresztül.

Az új esztendő hozzon nekünk egészséges, derűs óvodát, iskolát!

Fekete Irén

Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke:

Tizenhatéves koromtól közösségi feladatokkal foglalkozom a szlovákiai, felvidéki magyarság megmaradásáért a kultúra oldalán. Szerveztem művelődési klubokat, irodalmi, népzenei fesztiválokat, tudásfejlesztő, irodalmi mozgalmakat. Tettem mindezt saját akaratból, meggyőződésből. Sok-sok szervezet, intézmény alapítását kezdeményeztem, vagy a kezdetekben azoknál bábáskodtam, mert hittem azok fontosságában. Már fiatalom eldöntöttem, ha a Jóisten engedi, teszem mindezt hatvanéves koromig, hogy aztán a következő nemzedék fiataljai építhessék tovább mindazt, amit elkezdtem.

Így most, hogy betöltöttem a hatvanat, az lesz a dolgom, hogy megtaláljam azokat a személyeket, személyiségeket, szervezeteket, akik és amelyek a legkisebb sérülések mentén átveszik tőlem a még meglévő feladataim nagy részét, hogy azt tovább vigyék, fejlesszék. 2021 nálam erről fog szólni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egyes feladatokat magam róhatom ki magamnak, így aztán sok múlik azon, mennyire vagyok, leszek elszánt a dolgok megvalósításában, na meg azon a sok-sok baráton és munkatárson, akik itt állnak mellettem és segítségemre lesznek, akik velem együtt hisznek ezen vállalásokban, akik hisznek a közösségi munka erejében, a szlovákiai, felvidéki magyarság megmaradásának szükségszerűségében.

hodossy gyula
Fotó:  Ugróczky István

Olgyay Csaba, Felvidék egyetlen magyar állandó diakónusa

„Van egy jó hírem meg egy rossz. Melyikkel kezdjem?“- szoktuk mondani, ha valaki elé szeretnénk tálalni valamit. Akár így is megközelíthetném, ha a kedves olvasó megkérdezi tőlem, hogy mit várok a következő évtől. A 2020-as évre erősen rányomták bélyegét a koronavírus körüli mindenféle történések. Ehhez kapcsolódik két, egymásra épülő hírem.  Ha egészen rövid akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a (látszólagos) rossz hír, hogy jövőre sem térünk vissza a régi kerékvágásba. A jó hír pedig, hogy ez nem baj. Nem folytathatjuk ott, ahol tavasszal abbahagytuk. Teljesen át kell, hogy alakuljon az életünk. Ez kikerülhetetlen. Mondhatni sorsszerű. Ahogy eddig éltünk az tartósan nem fenntartható életforma.  Erre az átalakulásra életünk minden területén szükség van. Kapcsolatainktól kezdve a föld javainak felhasználásán át a közéletben való szereplésig mindenütt. Talán elég lenne egyetlen dolgot megértenünk, ha az átalakulás lényegét akarjuk megragadni:  Mi nem azért vagyunk ezen a szép világon, hogy a fogyasztásnak éljünk, hanem a szeretetnek.

A szeretet pedig, ahogy azt egy rövidke etikai megfogalmazás is mondja: a másik javának önzetlen akarása. Tehát nem szép szavak, hanem tettek a másik, mások érdekében. Ebben az összefüggésben bátorkodom állítani, hogy a koronavírus helyzet nem tragédia, hanem meghívás a változtatásra.

Keresztény szóhasználattal ezt megtérésnek nevezzük. Szent Pál mondja egy helyen, hogy „az Isten szeretőknek minden a javára válik.“ A „minden“ –be beletartozik a koronavírus okozta sok mindenre kiterjedő problémaegyüttes is. Számomra az az izgalmas kérdés, hogy vajon rálépünk-e a változás útjára? Belátjuk-e, hogy ez így nem mehet tovább? Mindez persze nem megy áldozatok nélkül. Változni fáj. Ahogy Jézus mondja: „Amikor az asszony megszüli gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. De miután megszülte gyermekét, elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött.“  A szülés idejét éljük napjaikban. Egy új világ születésének vagyunk tanúi. Rajtunk múlik, hogy milyen lesz.

Van még egy jó hírem a végére. Megszületett a Gyermek Betlehemben. Azt kívánom magunknak, hogy 2021 karácsonyára már egy jobb, boldogabb és békésebb világba szülessen bele. Az esély megvan hozzá.

201607241401150.0000001a_Krakko_2016_-_6._foton_Olgyay_Csaba_foszervezo.jpg
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.