Ani és a paleotorták

Miért jó tortát, süteményt készíteni? Mi visz rá egy huszonegyedik századi fiatal nőt arra, hogy fazekakkal, habverővel, tortaformázóval pepecseljen? Utána pedig mosogatni is kell! Hova vagy mire vezeted vissza a sütés iránti szenvedélyedet?

A sütés iránti szenvedélyem valamikor a tinikorom kezdetén lobbant lángra. Sokat jártam Peredre, ahol egy kedves családi rokonnál, Iboly néninél töltöttem a nyarakat, s mivel ő sokat sütött-főzött, rám ragadt a konyha szeretete és sok fortély, praktika is, ezekért máig hálás vagyok. Imádom, ahogy a különféle hozzávaló egy kis keverés, kavarás, sütés után végül gusztusos süteménnyé vagy tortává áll össze. Számomra ez máig varázslat. Az utóbbi években, mióta magam is egészségesebben táplálkozom, a hagyományos hozzávalókat lecseréltem ugyan, de a sütés szeretetetét viszem tovább, immáron egy új, reformvonalon. 

Mikor gondoltál először arra, hogy ebben több van, akár másoknak is süthetnél, emellett elismerést, megbecsülést is szerezhetnél?

Kezdetben csak magamnak sütögettem. Mikor életmódot váltottam, azzal kellett szembesülnöm, hogy egy egészségtudatos, de az édes ízt igencsak kedvelő embernek a környékünkön nincs más választása, minthogy magának süsse meg a finomságokat. Sokat kísérleteztem, próbálkoztam, szoknom kellett az új alapanyagokat, amelyek merőben másképp viselkedtek, mint a hagyományosak. Bevallom, az „Ani és a paleotorták“ sztori nem indult könnyen. Kipróbáltam ezerféle speciális lisztet, lisztkeveréket, édesítőt, némelyik bevált, némelyik a kukában végezte. A sütikkel megkínáltam a kollégáimat, a családot és a barátokat is. Félve vártam a reakciókat, de a többségnek ízlett az, amit elé tettem, akkor is, ha nem volt benne cukor vagy fehérliszt, és a hagyományostól kissé eltért az ízvilág. Ez szárnyakat adott, már születésnapokra is saját reformtortákkal készültem, végül oda jutottunk, hogy elterjedt a torták híre, s innen-onnan megkértek, süssek már nekik egészséges tortát, mert a vendégek között sok az egészségtudatos, illetve az ételérzékeny.

Kik keresnek fel, mi az, ami belefér, mi a „profilod”, ha meg lehet ezt ilyen formában fogalmazni?

A profilom a paleo-, illetve cukor- és lisztmentes torták készítése. Ilyen torták iránt egyrészt azok érdeklődnek, akik ezen hozzávalók valamelyikére allergiásak, másrészt azok, akik számára fontos a tudatos táplálkozás, és ettől ünnepek, esküvők, születésnapok alkalmával sem szeretnének eltekinteni. Manapság divat az egészséges életmód, aminek szívből örülök, mert ez a „divat“ az általános jó közérzetet és az egészséget szolgálja.

Akadnak olyanok is, akik eszement ötletekkel állnak elő? Esetleg kihívásként fogsz fel minden egyes megrendelést?

Vannak speciális kérések, de ezeket csak akkor vállalom, ha tudom, hogy megbirkózom velük, és nem fog beletörni a bicskám a feladatba. Mivel sokat dolgozom, a sütésre csak munka előtt és este van időm, ezért nem engedhetem meg, hogy egy-egy tortával a kelleténél többet foglalkozzak és kísérletezgessek. Nem szeretek hanyag munkát kiadni a kezem közül, ezért a nagyon speciális kéréseket átirányítom azokhoz, akik a sütést nem hobbi szinten, hanem profi módon művelik. Jó szívvel és szeretettel szeretek sütni. Ha tudom például, hogy zselatin nélkül nem tudok finom tortát készíteni, az illető viszont vega tortát szeretne, akkor nem állok neki rossz szájízzel, hogy majd valami lesz, hanem ajánlok mást, aki biztosan megbirkózik a feladattal. Így tudom ezt örömmel csinálni a családi vállalkozás mellett is. 

Figyelemmel kíséred a konkurenciát, akár a szűkebb vagy tágabb környezetben? Vannak trendek a sütemények, torták esetében is? Esetleg követendő példák?

A konkurenciát nem kísérem figyelemmel, mert nem tekintek konkurenciaként senkire. Nekem ez egy hobbi, amit szeretek, nem megélhetés, és ez így van jól. Vannak néhányan a környéken, távolabb pedig még többen, akik ugyancsak az egészséges vonalat követik sütés terén. Szívből örülök neki, és szívesen követem a munkásságukat. Nem tekintem ezt versenynek, inkább egyfajta küldetésnek, ha nevezhetjük így. Örülök, ha minél többen nyitnak az egészséges életmód felé. Jómagam nem vagyok elvakult paleós. Törekszem rá, hogy cukor- és lisztmentesen étkezzem, de megeszem a rizst vagy a borsót is például, és nem mondok nemet a finom sajtokra, barátnős hamburgerezésre vagy egy szelet finom házi rétesre sem alkalomadtán. Mindenkinek meg kell találnia a saját egyensúlyát. 

A paleo- előtag a görög palaioszból származik az idegen szavak szótára szerint, a jelentése pedig régi, ősi, őskori. Nekem két dolog jut eszembe a paleóról, Szendi Gábor és a paleokonzervatív. Mit jelent a sütemények esetében a paleo?

Elhangzik néha a gúnyos mondat, hogy „Persze, az ősember biztosan sok sütit evett, ne nevettessetek már!“, de én ezt szőrszálhasogatásnak érzem. Nem az a „paleo” vonal célja, hogy úgy éljünk, mint az őskorban, hanem a lehetőségeinkhez mérten minél tisztább és egyszerűbb alapanyagokkal dolgozzunk, liszt-, tej- és cukormentesen. Ahogy említettem, eleinte sok lisztkeverékkel meg speciális paleoliszttel dolgoztam, mára csak néha próbálom ki érdekességképp valamelyiket, ha igen ráérek és „újíthatnékom“ támad. A profilom letisztult az évek során. A legtöbb tortámat meg tudom sütni tojás, mandula, dió, kókusztejszín, édesítő, gyümölcs, kakaó, magas kakaótartalmú étcsoki, gesztenyepüré vagy zselatin felhasználásával, ezeken kívül jelenleg nem igazán használok más alapanyagot. 

A Konyhamesék nevet viselő blogod mára átkerült a Facebookra és az Instagramra, lényegében naponta felkerül valami újdonság az oldalakra. Megfordult a fejedben, hogy a receptjeidből összeállíts egy könyvre valót, és megjelentesd nyomtatott formában is?

A Facebook és az Instagram teret adnak a gyors információátadásnak, így leginkább ide posztolom a sütiket, recepteket. Könyvírásban nem gondolkozom, nincs rá sem időm, sem erőm, túl sűrűk a mindennapjaim.

 Jól gondolom, hogy a sütés mellett a főzésben is kitűnsz? Hagyományos ételek, tészták, halak, vadak, vagy a „modern konyha” híve vagy, és minden jó, ami külföldi?

Szeretek főzni is, de az időm sajnos egyre ritkábban engedi. Régen klasszikusabb ételeket készítettem, mostanra áttértem az egészségesebb vonalra. Jómagam elélek húson és zöldségen is, de ha van kedvem vagy időm, szívesen kipróbálom a bonyolultabb ételek elkészítését is, lehetőleg reformmódon, ami olykor nagy kihívás. A külföldi konyhát kimondottan szeretem, az indiai, japán és thai ételeket ráadásul egészségesnek is tartom, ha az ételeket jól készítik el. Próbálkozom velük olykor-olykor, a csicseriborsós csirkemellem indiai módra például kifejezetten finom, bár egy indiai sem kóstolta még! 

Mi a véleményed arról, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út? Le lehet még nyűgözni a férfiakat jó ebéddel, desszerttel, tálalással, nem beszélve a hozzá tartozó női kedvességgel, figyelemmel? A gondoskodó nő sok férfinak hiányzik.

Azt hiszem, nemcsak a férfiak, de bizony a nők szívéhez is járható az út az ételeken keresztül. Én például szeretem, ha egy férfi jól főz, szeret enni és szeret élni. Ezek a dolgok valahogy kéz a kézben járnak, nem? Apukám nagyon jó szakács, vérbeli hedonista módjára készíti a gulyást, körömpörköltet, spanyolmadarat és a székelykáposztát is, nem sajnál ki belőle semmit, legfőképp a kalóriát. Szeretek étellel és tálalással kedveskedni, ha van, aki ezt értékeli, de megmondom őszintén, a mai világban nem olyan egyszerű ez, mint a régi időkben, amikor a nő elsősorban háztartásbeli volt. Egy mai nőnek helyt kell állnia a munkahelyén, olykor többet dolgozik, mint egy férfi, de legyen emellett csinos, jó háziasszony, jó anyuka és jó feleség is, és akkor még az énidőről, amire minden nőnek szüksége van, nem is beszéltünk. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.

 Jövő? Lépni egy nagyot, nyitni egy cukrászdát? Túl merész álom?

Szerepel a bakancslistámon egy pici kis reformcukrászda, talán egyszer a távoli jövőben összejön.