Álmaink szigete: Capri
Ez a turisták körében végtelenül népszerű sziget a Nápolyi-öbölben, a Sorrentói-félsziget közelében fekszik. Valaha Capri is félsziget volt, ám a földmozgások miatt egy részét elöntötte a víz, így lett belőle sziget. Elsőként görög telepesek lakták, majd a rómaiak kedvenc üdülőjévé vált.
Augustus császár felfedezte Capri szépségét, Tibérius pedig idős korában már innen irányította a birodalmat, miközben komoly építkezésekbe fogott. A császár halála után rossz idők jártak Caprira: földrengés és pestisjárvány sújtotta, az épületei összedőltek, gyakran kalóztámadások érték, neve lassan feledésbe merült. A 19. századig kellett várnia ahhoz, hogy újra felfedezzék. Ez elsősorban a Kék-barlangnak köszönhető, amelynek csodáját két ide látogató német művész népszerűsítette. Capri a 20. századra Európa egyik legdrágább szigetévé vált.
Mi a sziget meghódítását hajóval kezdtük. Már csak azért is, mert – szigetről lévén szó – Caprira csak hajóval vagy komppal lehet eljutni. Ez nem jelenthet gondot, hiszen a közeli kikötőkből rendszeresen indulnak hajók Caprira. A szigeten turistaidényben – húsvéttól október második hetéig – kizárólag az itt lakók közlekedhetnek autóval, a turisták pedig gyalog, a sziget autóbuszaival vagy taxival közelíthetik meg a kitűzött célpontokat. A szűk utcákon az áruszállítást apró teherszállító autókkal oldják meg.
Mi a szigetet délről kerüljük meg, hogy elsőként Capri tengerpartjával ismerkedjünk meg. Látjuk a sziget őreinek is tekinthető három, egyenként közel 100 méter magas sziklát, nevük Stella, Mezzo és Scopolo, bár leginkább Faraglioni néven ismertek. A Mezzo érdekessége, hogy barlang található benne, míg a Scopolo egy különleges gyíkfajta kizárólagos élőhelye.
A part egyik szikláján áll a Punta Carena, Itália második legmagasabb világítótornya, amelynek fénye akár 50 km messzeségben is látható.
A következő csodát, sajnos, csak messziről láthatjuk: ez a Kék-barlang, azaz a Blue Grotto, ahol a szűk bejáraton beszűrődő fény kékre „festi” a vizet. A legenda szerint egykor a tengeri nimfák otthona volt, évszázadokkal később meg tudatosan elkerülték a hajók, mert a hiedelem szerint gonosz szellemek lakják. 1826-ban viszont egy német festő egy ugyancsak német író társaságában ellátogatott ide, ők vitték a hírét annak a csodának, amit a barlangban láttak. Ma az utasoknak belépés előtt mindenképp át kell szállniuk egy kis csónakba, mert a barlang szája mindössze 90 cm széles, és csak azzal férnek be a 60 m hosszú, 25 m széles barlangba. A bejutó turista mindössze 5 percet tölthet benn. A barlangban szigorúan tilos az úszás.
Ugyancsak Caprin található a Zöld- és a Fehér-barlang, bár ezek kevésbé népszerűek. Közben megpillantjuk azt a szállodát, ahol egykor többek között Winston Churchill lakott, vagy azt a villát, ahol Maxim Gorkij orosz író töltött el éveket, és ahol Lenin is meglátogatta őt.
Caprin tulajdonképpen két település található: maga a nyüzsgő Capri, ahol már a szezon elején is rengeteg a turista, illetve a valamivel nyugodtabb Anacapri. Ez utóbbi megnevezés azt jelenti magyarul: Capri fölött. Ennek a településnek nincs saját kikötője, és jóval elzártabb volt Caprinál, hiszen egykor csak 800 lépcső megtétele után lehetett ide eljutni. Két külön világot alkottak, külön védőszenttel, temetővel. Mára viszont nagyon népszerűvé vált ez a zöldövezeti település is, mesés áron kelnek el itt a telkek, az épületek. Ismert művészek, kereskedők, módos emberek kedvenc üdülőhelye.
Miután körülhajóztuk a szigetet, beültünk a helyi autóbuszok egyikébe, amely majdnem a város főteréig elvitt bennünket. Megnéztük a pici főtér épületeit, és a szűk, ám elegáns utcácskákon áthaladva Augustus császár kertjei felé vettük az irányt. Közben láttuk a Quisisana nevű épületet, amely George Sidney Clark tervei alapján eredetileg szanatóriumnak épült, mára világhírű szálloda lett belőle, tegyük hozzá, csillagászati összeget kérnek el egy szobáért. Az épülettől mintegy 80 méteren át világmárkák üzletei sorakoznak. Azután elérünk Augustus kertjeibe, ahol egyik ámulatból a másikba esünk. A csodaszép botanikus kertben sok a virág, a mediterrán növény, a panorámáról nem is beszélve.
A Via Krupp ugyancsak Capri látnivalóinak egyike. Nevét egy német gyárosról kapta, aki a 20. század elején nyaranta az Augustus kertjeinek közelében lévő szállodában töltötte pihenését. Ő bízott meg egy mérnököt, tervezzen egy gyalogutat számára, hogy kerülő nélkül eljuthasson jachtjához. A mérnök a 100 méteres magasságot csak úgy tudta áthidalni, hogy hajtűkanyarokkal teli utat tervezett. Ez a kertből is látható és megcsodálható.
Nem árulunk el nagy titkot, Caprit a turizmus élteti, de foglalkoznak még parfüm- és márkás papucsok, valamint limoncello készítésével is. Egynapos kirándulásunkat Anacapriban folytattuk, ahol egy tipikus olasz ebéd elfogyasztása után megnéztük a Villa San Michelle-t.
Számomra talán ez jelentette a legnagyobb élményt, hiszen a hozzá kapcsolódó történetek belopták magukat a szívembe. Főszereplőjük egy svéd származású orvos, Axel Munthe, aki 23 évesen Párizsban szerzett orvosi diplomát, majd amikor 1886-ban eljutott Caprira, beleszeretett a helyszínbe, és belevágott egy villa építésébe. Olyan házat akart építeni, mint a görög templomok: szabadon járja át a napsugár, a szél és a tenger hangja.
Hogy milyen élményeket szerzett itt, mi vezérelte letelepedésében, azt San Michelle regénye c. munkájában foglalta össze. Könyve 1929-ben látott napvilágot, azóta 49 fordítást ért meg, és megjelenésekor igazi bestseller lett. Ráadásul a regény magyar nyelven is megvásárolható volt a villa könyvesboltjában. Munthe egy igazi nagybetűs EMBER volt, hiszen a szegényeket ingyen gyógyította; szerette és gyógyította az állatokat is, madármenhelyet is létrehozott számukra, sőt az életét is kockáztatta, hogy orvosi segítséget nyújtson háborúk, katasztrófák vagy éppen járvány idején. 56 évet töltött el a szigeten, de már Stockholmban hunyt el.
Az épület és a kert igazi kincsesbánya, az antik emlékektől a kortárs alkotásokig Munthe csodás gyűjteményt hozott létre. Kertjét márványszobrok díszítették, de innen a tengerre nyíló kilátás is utolérhetetlen. Nemrégiben Olaszország legszebb magánparkjává választották. Végrendeletében a Villa San Michele-t Svédországra hagyta, és egy svéd alapítvány tartja fenn. Az épület kulturális központként működik, koncertek színhelye, svéd tudósok látogatják, és a helyi svéd konzulátus is itt található.
Az egynapos kirándulás azzal zárult, hogy libegővel mintegy 12 perc alatt feljutottunk a sziget legmagasabb pontjára, az 589 méter magas Monte Solaróra, ahonnan rálátni a Nápolyi-öbölre és a calabriai hegyekre egyaránt.
