Alexander Dubček: hős vagy áruló?
Dubček megosztó személyiség volt: szerették és gyűlölték. Még napjainkban is egyesek hősnek tekintik, mások árulóként gondolnak rá. A politikailag és emberileg is megtört csehszlovák vezetők, köztük Alexander Dubček, 50 évvel ezelőtt aláírta a szovjet megszállást elfogadó moszkvai jegyzőkönyvet.
Dönthetett volna másképpen?
Amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségének élén Leonyid Brezsnyevnek kétségei támadtak, milyen irányba halad az „emberarcú szocializmus“ Csehszlovákiában, a Varsói Szerződés országai fegyveres megszállást készítettek elő. Dubček megpróbálta biztosítani a szovjeteket, hogy ő továbbra is baráti viszonyban van Moszkvával, azzal érvelve, hogy a reformokat belügynek kell tekinteni.
A "prágai tavasznak" 1968. augusztus 21-e vetett véget, amikor a szovjet erők bevonultak Prágába. Mielőtt egy katonai repülőgépen a padlóhoz láncolva Moszkvába szállították volna, Dubček arra szólította fel a népet, hogy ne álljanak ellen.
Édesapámat az irodájából hurcolták el. Mi semmit nem tudtunk róla, hol van, hogy egyáltalán visszatér-e közénk – emlékezik arra a végzetes éjszakára Alexander Dubček fia, aki akkor 22 éves volt. A „prágai tavasz“ legismertebb vezetőit letartóztatták és internálták, a megmaradt vezetést Moszkvába rendelték.
A brezsnyevi vezetés három napon keresztül próbálta rákényszeríteni Moszkva feltételeinek elfogadására a prágai reformereket. A tét: háború, vagy csendes megszállás. Miután kényszerűen engedtek a szovjet követeléseknek, augusztus 27-én Dubčeket és néhány más reformert visszaszállították Prágába.
Ma is sokan Dubček és az akkori vezetés szemére vetik, hogy miért egyeztek bele az ország megszállásba. Még Miloš Zeman a cseh köztársasági elnök is.
Dubček azon döntése, hogy nem vállalta fel a vértanú szerepét, helyes volt, mert ellenkező esetben a tankok Prágában vérfürdőt rendeztek volna - véli Susanne Schattenberg német történésznő.
Édesapám tudta, Brezsnyev arra vár, hogy elutasítja a normalizálásról szóló jegyzőkönyv aláírását, s akkor vér fog folyni. Ma könnyen kritizálják tettét azok, akik ilyen nehéz döntést igénylő helyzetben nem voltak, zárta gondolatait Pavol Dubček.
