2022. január 6., 14:24

Aki komolyan vette Homérosz eposzait – 200 éve született Heinrich Schliemann

A legtöbb ember gyermekkorában gyakran ábrándozik arról, mit szeretne felnőttként csinálni. A vágyak és a tervek persze ritkán válnak valóra, sőt idővel még az emlékük is kikopik a tudatból.

A dilettáns zseni
Fotó: Wikipedia
Heinrich Schliemann (1822-1890)

Történetünk hőse, Heinrich Schliemann azonban a kevés kivétel egyike. Az ő meghatározó élménye egy gyermekeknek szánt képes Világtörténet volt. Ebben fedezte fel a lángoló Trójáról készült rajzot és elmondása szerint ekkor határozta el, hogy felkutatja ennek az ókori városnak a maradványait.

Schliemann 1822. január 6-án a Balti-tengernél fekvő Neubukowban látta meg a napvilágot. Apja itt volt evangélikus lelkész, aki nem dúskált az anyagi javakban, ráadásul időnként a pohár fenekére is nézett. Nagy kedvelője volt az ókori görögöknek és főleg Homérosznak, fiának is sokat mesélt a régi dolgokról. Az eszes fiúcskát azonban a család szűkös anyagi helyzete miatt nem nagyon taníthatták, a gimnáziumot két év után ott kellett hagynia és 14 évesen kenyérkereső lett egy szatócs boltjában, de kevéske szabad idejét az olvasásnak szentelte. Egy alkalommal találkozott egy görögül tudó tengerésszel, akivel eredetiben olvastatta fel Homérosz verssorait, eközben megtanult egy kicsit görögül is. Évekkel később számos nyelvet elsajátított, a görög és az ógörög mellett tudott latinul, olaszul, franciául, angolul, hollandul, spanyolul, portugálul, arabul, lengyelül, oroszul és törökül is, de a legmeghökkentőbb ebben, hogy egy-egy nyelv „birtokba vételéhez” csupán néhány hónapra volt szüksége.

19 éves korában otthagyta a szatócsboltot és elhatározta, hogy Dél-Amerikában próbál szerencsét. A hajó azonban, amely oda vitte volna még a holland partok közelében egy viharban elsüllyedt, ő néhány társával egy csónakban evickélt a partra és vagy két évre Hollandiában ragadt. Hamarosan jó fizetéssel járó munkát is talált, könyvelőként nagy hasznára volt a főnökének, aki annyira megbízott benne, hogy a cég képviselőjeként Szentpétervárra küldte. Itt saját vállalkozást is indított: indigóval kereskedett, és ennek köszönhetően hamarosan önállósíthatta magát.

Mindehol népszerűsítette Tróját és magát is
Fotó:  Wikipédia
Heinrich Schliemann előad
Az 1840-es évek végén Amerikába, Kaliforniába ment, ahol éppen tetőzött az aranyláz. Schliemann Sacramentóban bankot nyitott, felvásárolta az aranyásók által bányászott aranyat és nagy haszonra tett szert. 1852-ben visszatért Oroszországba, ahol megnősült: egy ügyvéd lányát, Jekatyerina Petrovna Lizsinát vezette az oltár elé. Három gyermekük is született. Schliemann rövid idő alatt dúsgazdag ember lett, de valamikor az 1850-es évek vége felé rádöbbent, hogy őt a pénz nem teszi boldoggá, ezért úgy döntött, hogy valóra váltja gyermekkori álmát és felkutatja Trója romjait. Felhagyott az üzlettel és ettől kezdve csakis a régészetnek szentelte az életét. Ellátogatott számos országba, ahol a régiségeket tanulmányozta, közben azonban rájött, hogy komoly elméleti ismeretekre is szüksége lesz, ezért a párizsi Sorbonne Egyetemen régészeti előadásokat hallgatott, szakemberekkel tanácskozott, könyveket olvasott és tanulmányozta a párizsi Louvre és a londoni British Museum régészeti gyűjteményeit. A formalitásoknak eleget téve a rostocki egyetemen a „filozófia és a szabad művészetek doktora” címet is megszerezte egy ógörög nyelven írt munkájával.

Schliemann 1868 áprilisában, 46 évesen vágott bele a nagy vállalkozásba és vezérfonalként kizárólag a Homérosz Iliászában található információkat használta. Először Ithaka szigetét ejtette útba, Homérosz szerint ez volt Odüsszeusz hazája. Az Aetosz hegynél megtalálta Odüsszeusz feltételezett palotájának maradványait, ezt követően tovább folytatta útját a mai Törökországba. Bejárta az Iliászban említett helyeket és 1869-ben kiadta Ithaka, a Peloponnészosz és Trója című könyvét, amelyben – a korábbi vélekedésekkel szembe menve – Hisarlık települést nevezte meg, ahol a keresett város egykoron állt. Előtte a jóval délebbre található Bunarbashit tartották Trója „őrzőjének”.

Két évig intenzíven ásatott
Fotó:  Wikipedia
Schliemann tábora Hisarliknál

1871-ben Franck Calvert (1828–1908) amerikai konzul segítségével megvásárolta a Hisarlık-domb egy részét a török hatóságoktól (a másik rész Calvert birtoka volt, és bár ő is ásatott itt, pénze elfogyott, emiatt felhagyott a kutatással) és nekilátott az ásatásoknak. Munkáját nagyban segítette második felesége, akivel 1869-ben házasodott össze, miután elvált első feleségétől. Szofia Engasztromenosz (1852–1932) az athéni érsek unokahúga volt, harminc évvel fiatalabb Schliemannál, ennek ellenére nagyon jó párost alkottak, köszönhetően annak is, hogy az ifjú hölgy is rajongott Homéroszért. Elkísérte férjét az ásatás helyszínére is, ahol férje a hatóságoktól nagy erőfeszítés árán megszerzett engedéllyel végre megkezdhette a feltárást.

Még mi minden előkerült
Fotó:  Wikipedia
Schliemann ezeket is Trója romjai közt találta

Őszintén szólva módszere szakmai szempontból erősen kifogásolható volt, sokan emiatt mindvégig dilettánsnak tartották őt, hiszen úgy tárta fel az egyes rétegeket, hogy igazából meg sem vizsgálta az ott előkerült tárgyakat és eszközöket. Csak azt tartotta szem előtt, hogy eljusson egy olyan réteghez, amely feltehetően abból a korból őriz emlékeket, amikor Trója fénykorát élte. Mint utólag kiderült ez a hetedik réteg volt, de Schliemann egy másik rétegből előkerült arany- és ezüstkincset is összefüggésbe hozott Trója királyával, az Iliászban Priamoszként említett uralkodóval. Ifjú feleségét felékesítette a Priamosz-ékszerekkel és így örökítette meg őt egy fényképen. A felvétel nagy feltűnést keltett a nemzetközi sajtóban is, de Schliemann egyéb módon is igyekezett felcsigázni az érdeklődést a munkája iránt. Bombasztikusan ható cikkekben számolt be az eredményekről, és könyveiben is szívesen alkalmazott bulvárba hajló megállapításokat. Bár megtalálta Tróját és ezzel azt is bebizonyította, hogy az ókori szerzők szövegei sok igazságot tartalmaznak, az eposzokban megénekelt város szakszerű feltárását csak az 1930-as években fejezték be.

Mindenki ámulatba esett
Fotó:  Wikipedia
Schliemann második felesége a Priamosz-ékszerekkel

Schliemann Trója felfedezése után 1874-től a Peloponnészoszi-félsziget északkeleti részén elterülő Mükénében folytatott ásatásokat és sikerült 19 sírt feltárnia, ahol jelentős személyeket temettek el. Hárman közülük külön helyen pihentek, arcukat aranyból készült maszk fedte, testüket aranypáncél borította. Megvolt győződve róla, hogy ezek az emberek ugyancsak a homéroszi eposzok szereplői lehettek. Amikor az egyik maszkot leemelte, így kiáltott fel: „Agamennon király arcát láttam.” Mükéné Trójával ellentétben régóta ismert hely volt, de érdekes módon Schliemann volt az első, aki régészeti ásatásokat folytatott itt. Később más ókori helyszíneken is kutatott, és ha nem lett volna olyan türelmetlen, talán a mükénéi civilizáció további emlékeit is ő tárhatta volna fel. De ezt a dicsőséget át kellett engednie Sir Arthur Evansnek (1851–1941), aki végül azt is kiderítette, hogy a Kréta szigetén feltárt knósszoszi királyi palota még a mükénéi civilizációnál is régebbi minószi kultúra egyik fontos emléke.

 

Schliemann munkájának folytatója
Fotó:  Wikipedia
Sir Arthur Evans (1851-1941)

Heinrich Schliemann Nápolyban hunyt el 1890. december 26-án. Az utcán összeesett és mire kórházba vitték már nem élt. A görögök Trója felfedezéséért nagyon hálásak voltak neki. Athénban nagy temetésen búcsúztatták, az athéni Régészeti Múzeum bejáratánál pedig szobrot emeltek a tiszteletére.

Az már egy újabb cikk témája lehetne, mi történt azokkal a műkincsekkel, amelyeket megtalált. A legjava Berlinbe került, de a II. világháború végén a német fővárost elfoglaló (és kirabló) szovjet hadsereg zsákmányként Moszkvába szállította és azóta is folyik a vita Németország és Oroszország között a kincsek visszaszolgáltatásáról. A dolgot tovább bonyolítja, hogy Törökország is bejelentkezett a kincsekért, jóllehet annak idején Schliemann komoly összeggel kárpótolta az Oszmán Birodalmat a területén megtalált és onnan elszállított leletekért.

Később szobrot is kapott
Fotó:  Wikipedia
Schliemann sírja az athéni mauzóleumban
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!