Ahová jó visszajárni
Van néhány hely az ember életében, ahová nem egyszerűen megérkezik, hanem visszajár. Számomra ilyen Gombaszög is. Mindig különleges érzés megérkezni a gombaszögi völgybe, ahol néhány napra összejár a felvidéki magyar közösség apraja-nagyja.
Idén hosszú idő után újra volt lehetőségem arra, hogy ne csupán néhány órát, hanem teljes napokat töltsek a táborban, találkozzak régi barátokkal, ismerősökkel, és újra átéljem azt a hangulatot, amelyet Gombaszög meg tud teremteni.
A gombaszögi nyári tábor számomra elsősorban a sokszínű programkínálatról szól. Elég végigsétálni a sátrak között, egyszerre több előadás, beszélgetés és kulturális program zajlik. Van, aki a közéleti viták miatt érkezik, más a koncertekért, a kulturális programokért vagy egyszerűen azért, hogy néhány napot együtt töltsön a barátaival. Éppen ettől válik ez a hely különböző érdeklődésű emberek számára egyaránt érdekessé.
Újságíróként természetesen a közéleti programok is kiemelten érdekeltek, számos olyan beszélgetést követhettem végig, amelyek túlmutattak a napi politikai eseményeken. A tábor legjobban várt eseménye kétségen kívül a Gubík László és Michal Šimečka közötti vita volt. Aki személyesen jelen volt azt láthatta, hogy két eltérő politikai közeg képviselői képesek voltak kulturált párbeszédet folytatni. A nézetkülönbségek megmaradtak, de a kölcsönös tisztelet is. Éppen az ilyen beszélgetések mutatják meg, hogy a vita nem feltétlenül megoszt, hanem közelebb is vihet egymás megértéséhez.
Jó érzés volt látni, hogy ezek a programok sokakat vonzottak, és a hivatalos beszélgetések után is hosszasan folytatódtak az eszmecserék a sátrak között vagy egy korsó sör mellett. Kevés olyan hely létezik a Felvidéken, ahol ennyire természetesen találkozik egymással ennyi kezdeményezés, gondolkodásmód és generáció.
A tábor kezdetén leleplezték és megkoszorúzták Duka-Zólyomi Árpád mellszobrát, méltó módon tisztelegve egy olyan felvidéki magyar közéleti személyiség előtt, aki sokat tett közösségünkért. Ha pedig a nyitónapnak megvan a maga ünnepélyessége, akkor a zárónapnak is megvan a maga felemelő hagyománya. A kopjafaállítás évről évre különleges élmény. A staffosok vállukon hozzák a kopjafát, a tömeg pedig az "Eye of the Tiger" dallamaira követi őket. A felállítást követően felcsendült a magyar himnusz, majd hatalmas taps zárta a ceremóniát. Megható volt ez a néhány perc. Igen, előtte körbejárt az a bizonyos házi pálinka is, de nem attól lett libabőrös az ember.
Egy olyan időszakban, amikor számos kihívással kell szembenézni, különösen fontosak azok a helyek, ahol nemcsak szórakozni lehet, hanem találkozni, vitázni, gondolkodni is. Gombaszögön ez teszi többé ezt a néhány napot. Ez teszi valódi közösségi élménnyé. Ezért érzem azt, hogy Gombaszögre jó visszajárni.
