A világűrből jött az impulzus

Lacza Tihamér 2018. november 08., 19:37

1972-ben az amerikai légierő egyik Vietnamban szolgáló katonai repülőgépének személyzete a Hón La sziget közelében fél perc leforgása alatt több tucat víz alatti akna felrobbanását figyelte meg.

Napkitörés Fotó: Archívum
Sokáig nem tudták ennek az okát, voltak, akik szabotázsra gyanakodtak. Az amerikai haditengerészet évtizedeken át titkosított, ám nem régen nyilvánosságra hozott feljegyzéséből kiderült, hogy szó sem volt szabotázsról, hanem egy rendkívül erős napvihar váltotta ki a robbanásokat. Akkoriban még nem sejthették, hogy az amerikai-vietnami háborúnak hamarosan vége lesz, ezért a haditengerészet 1972 nyarán a partok közelében tenger alatti aknákat rakott le. Ezekben volt ugyan önmegsemmisítő berendezés is, de leghamarabb 30 napon túl kellett volna működésbe lépnie. Az aknák azonban már augusztusban felrobbantak. Az amerikai haditengerészet csendes-óceáni flottájának főparancsnoka, Bernard Clarey admirális tette fel először a kérdést, vajon a robbanások nincsenek-e összefüggésben a Nap tevékenységével. Az aknák egy részét ugyanis úgy tervezték, hogy akkor is felrobbanjanak, ha változás történik a mágneses mezőben. Az erőteljes napviharok pedig jelentős mágneses energiával járnak, ami kihathat a földi mágneses mezőre is.

1972 augusztusában addig szinte nem tapasztalt méretű napfolttevékenységet észleltek a csillagászok és a geofizikusok. Az MR 11976 jelű napfolt térségében sorozatos óriási napkitörésekre került sor, amelyek nagyenergiájú részecskeáramokat lövelltek a Föld irányába. Mint ismeretes, a napviharok egyik jellegzetes kísérőjelensége a mágneses mező ingadozása, aminek következtében megnő a sarkifény intenzitása és ez negatívan hat különösen az északi sarkvidék térségében a villanyenergia-hálózatra is. Akkoriban Észak-Amerikában több helyről jelentettek tömeges áramkimaradást és nem működtek a telefonvonalak sem. A szakértők szerint a Nap okozta a vietnami partok közelében elhelyezett aknák robbanását is. Hasonló erősségű napaktivitást figyeltek meg 1989-ben is, amikor a földmágneses vihar másfél perc leforgása alatt kilencórára sötétségbe borította a kanadai Quebec tartományt és 6 millió lakosát. De az USA-ban is megtapasztalták a negatív hatását. New Jersey-ben seregnyi transzformátort tett tönkre és még egy atomerőműben is bonyodalmakat okozott, aminek kis híján az lett volna a következménye, hogy leáll az áramellátás a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közötti széles sávban.

Halloween-kitörés Fotó: Archívum

Az újkorban feltehetően 1859-ben figyelték meg a legerősebb napfolt aktivitást, ez volt az ún. Carrington-esemény. A nevét Richard Carrington csillagászról kapta, aki 1859. szeptember elsején, helyi idő szerint 11:18-kor észlelte a napkitörés (fler) kezdetét. A hatás ugyancsak ijesztő volt. Még a Karib-tenger térségében is északi (sarki) fényt figyeltek meg, de ennél is megdöbbentőbb volt, hogy a távírókábeleket „túlütötte”, fantomüzeneteket küldött, sőt helyenként elégette a vezetékeket. Az 1972. augusztus 4-i fler nemcsak az aknák rejtélyes robbanására adott magyarázatot, hanem egyúttal arra késztette a szakembereket, hogy teljesen átalakítsák a telefon- és villanyvezetékhálózatot. Mint fentebb már utaltam rá, ez sem akadályozta meg azonban a 17 évvel később bekövetkezett kanadai eseményeket.

2000. július 14-én, a Bastille ostromának évfordulóján ismét a napvihar zavarta meg, hogy a párizsi ünnepséget a műholdas közvetítés segítségével az egész világon követni lehessen. Ugyanis több műhold egyszerűen lebénult. 2003. október 28-án egy két hétig tartó kitöréssorozat kezdődött, amelyet Halloween Napviharnak neveztek el. Éltető csillagunk valószínűleg szívesen küldi „ajándékait” jeles események és ünnepek idején. 2006-ban történetesen Mikulás napon zavarta meg a GPS-rendszert és a kommunikációs műholdakat, sőt olyan erőteljes Röntgen-sugarakkal bombázta a Földet, amelyek még a Röntgen-képeket készítő GOES-13 műhold szenzorait is kiégették, jóllehet, ezeket éppen az ilyesmi megfigyelésére fejlesztették ki. Vajon mivel kellene számolnunk, ha a Carrinton-eseményhez hasonló intenzitású vagy a még erősebbnek vélt, i. sz. 775-ben lezajlott szupererupció bekövetkezne? Nem kizárt, hogy akár hetekre is, ha nem hónapokra leállna az áramellátás és a mobilhálózat, a műholdak pedig őrült táncot járnának.

Képgalériánk:
Sarki fény Fotó: Archívum

0 HOZZÁSZÓLÁS