A válogatós kullancs
Az őszbe forduló időjárás a kullancsok számára azt jelenti, hogy még a tél beállta előtt érdemes szert tenniük egy „gazdára“. Amíg a nyár viszonylagos nyugalomban telt, a következő hetek ismét alkalmasak lesznek arra, hogy meggyűljék a bajunk ezekkel a vérszívókkal. Branislav Peťka parazitológus szakorvos szerint, aki 40 éve tanulmányozza a kullancsokat, és jelenleg a Kassai Egyetemi Állatorvosi Kórház Alkalmazott Kutatási Központjának vezetője, a velük folytatott harcot soha sem nyerhetjük meg. A Korzár vele készült interjújából szemezgetünk.
Az enyhe tél már március elején elindította Dél-Szlovákiában a kullancs-szezont - mondja a professzor. E téren döntő tényezőnek számít a földfelszín átlagos hőmérséklete. Összesen hatféle kullancs támadhatja meg az embert és az állatokat, de az emberre nem egyformán veszélyes valamennyi. Ránk 99 százalékban a közönséges kullancs szokott támadni, ő a vírusos, a bakteriális és a parazita betegségek kórokozóinak hordozója.
Az ember nem ideális gazdája a kullancsnak, hiszen ha rábukkanunk, megöljük, így viszont nem tud utódokat létrehozni. Csakhogy a kullancs ezt nem tudja, és tudatlanságára mindketten ráfizetünk.
Szlovákia lombos- és vegyes erdeiben a mérsékelten meleg és párás helyeket kedveli. Nincsenek viszont jelen a szántóföldeken, a vizes élőhelyeken és a száraz homokban. Dél-Szlovákiában általában március elején, a különösen enyhe tél után akár már februárban, az 1000–1200 méteres tengerszint feletti magasságban 2-3 héttel később éledeznek. Fő időszakuk a május és a június.
Ilyenkor már minden generációjuk a föld felszínén van. Számunkra elsősorban a nőstények jelentenek veszélyt.
Amennyiben Medárd után nem csapadékos az idő, akkor aktivitásukat augusztus végéig megőrzik, majd szeptemberben a kifejlett példányok újra aktivizálódnak, a nimfastádiumban lévő példányok ráadásul még októberben is. Ez utóbbiak milliméternyi nagyságúak, alig észrevehetőek, és ők jelentik a legnagyobb gondot számunkra, hiszen statisztikák bizonyítják, hogy a Lyme-kórban szenvedő betegek akár 80 százalékát is ezek fertőzik meg. A kullancs a már fertőzött állatok vérét szívva válik maga is fertőzővé, és az újabb vérszívás során adja azt tovább.
Életüknek három fázisa van: és mindhármat étkezés /vérszívás /nélkül 2-2 évig képes túlélni. Legnagyobb ellenségük a szárazság. A fagyos napokat átalusszák.
A kullancsnak legalább 7 Celsius-fokra van szüksége, de ha a hőmérséklet 23 fok fölé emelkedik, a fűben fog tartózkodni. Meleg nyári napokon csak reggel és este találkozhatunk velük.
A kullancs válogatós, a megfelelő illatot kivárva támad. Ám nem mindig egyszerű eljutnia a bőr legvékonyabb pontjához. Nem tapad szabadon hagyott bőrfelületre, szereti viszont a textillel fedett helyeket: a zokniban lévő bokát vagy a fül mögötti hajat. Érzékeli a szagokat, érzékenyen reagál a gazda leheletére, a testmelegére. Akinek gyakran hideg a lába, keze, ritkábban lesz a vérszívó áldozata.
A közhiedelemmel ellentétben, a kullancsok nem a fákról “támadják” meg áldozataikat és nem is kizárólag az erdőben jelenthetnek veszélyt, hanem a fűben, bokrok alacsony ágain tartózkodnak, és az arra sétáló állatok szőrébe, vagy az ember ruháira akaszkodnak fel. Váladékaiban két olyan kórokozót hordoz, amelyek az ember számára igen veszélyessé válhatnak, hiszen a Borrelia burgdorferi baktérium Lyme-kórt, míg a kullancs által terjesztett vírus agyvelő- és agyhártya-gyulladást okozhat.
