A tengerjáró magyar orvos - Gáspár Ferenc (1861–1923)
A földrajzi utazások történetéről szóló könyvem írása közben találkoztam először Gáspár Ferenc orvosdoktor nevével, aki az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészeténél szolgált. Ebben a minőségében közel húsz éven át körbeutazta a Földet.
Az antikváriumokban is érdeklődtem a könyvei iránt, mivel kiderült, hogy élményeiről számtalan kötetet jelentetett meg. Ami a leginkább meglepett, hogy a pozsonyi antikváriumokban (szép idők, amikor még négy is volt a városban!) öt könyvét sikerült megvásárolnom. Némelyik többkötetes volt, mint A Föld körül, amelynek hat kötetéből sajnos csak négy van a birtokomban, A fehér ember útja c. kétkötetes földrajztörténeti összeállításából pedig egy. Izgalmas olvasmányok ezek. Nemcsak azért, mert egzotikus tájakról adnak hírt, hanem azért is, mert a hajóorvos hétköznapjairól is plasztikus képet rajzolnak.
Gáspár a Partiumban, Szilágysomlyón született 1861. június 9‑én. A kolozsvári unitárius gimnáziumban érettségizett és a bécsi egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Valószínűleg a kalandvágy is szerepet játszott benne, hogy a Monarchia haditengerészeténél vállalt orvosi szolgálatot. Erről 1892‑ben Szegeden megjelent Negyvenezer mértföld vitorlával és gőzzel c. első könyvében írt. Ez annyira felkeltette az olvasók érdeklődését, hogy később számos további könyvet kiadott, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy magyar fiatalokat sikerül megnyernie a tengerhajózás ügyének.
Hét évig szolgált a haditengerészetnél, majd átváltott kereskedelmi hajókra. 1903‑ban Hét év tengeren címmel egy már‑már enciklopédiának beillő könyvet jelentetett meg, és ebből minden érdeklődő kellő ismeretet szerezhetett a vitorlásokról, a gőzösökről, a páncélos hajókról.
Persze egy hajóorvos feladata elsősorban a személyzet és a legénység egészségének biztosítása. Számos leírást olvashatunk arról, hogy a legelképesztőbb körülmények között hogyan kellett végeznie a munkáját. Egy szinte hihetetlen történet az egyik könyvből: „Az Indiai Óceánon történt, hogy egy altiszten, a ki déli szieszta alatt a corridorban hevert, egy patkány oly szerencsétlenül futott végig, hogy a patkány egyik lába belejutott az altiszt bal szemébe. Igen súlyos szembántalom állott be ez inzultusra, a melynek végeredménye genymeggyülemlés volt a szem mellső kamrájában (Hypopion). Ekkor már a Veres‑tengeren jártunk. A hypopion napról‑napra fokozódván, beláttam, hogy késsel való beavatkozás vált szükségessé. A hullámzás azonban oly erős volt, hogy teljes lehetetlennek tartottam bármily elő vigyázat mellett a műtétet végrehajtani (…) A. beteget fölültettem egy függő ágyra és fölültem vele szemben. Most már együtt és egyidejűleg hányódtunk jobbra‑balra. Egy ragtapasszal védett sebészeti kés szolgált a szokásos lanczetta helyett, miután a hadihajók orvosi fölszereléséből a szemészeti műszerek hiányzanak, még pedig azon föltevésből, hogy a tengeren úgy sem lehet a szemen operálni.”
Hosszan idézhetnénk Gáspár doktor könyveiből. Kevesen tudják, hogy Vámbéry Ármin kezelőorvosa is volt és a nagy turkológus bevezetőt írt egyik könyvéhez. Amikor végleg otthagyta a tengert, 1923. július 12‑én bekövetkezett haláláig a kereskedelmi minisztériumban volt orvosi referens, később kormánybiztos. Utolsó éveiben súlyos betegség támadta meg, végül öngyilkos lett.
