A szlovákiai városok nincsenek felkészülve a klímaváltozásra
A szlovákiai városokat egyszerűen nem a napjainkban tapasztalható magas hőmérsékletekre tervezték, a sorozatos hőhullámok így egyre súlyosabb kihívások elé állítják őket. Urbanizációjuk a történelem során egészen más éghajlati feltételekhez alkalmazkodott. A városi felületek jelentős részét ma aszfalt, beton és térkő borítja, amelyek napközben mágnesként vonzzák magukba, éjszaka pedig fokozatosan kibocsátják a hőt.
A fák és a zöldterületek krónikus hiánya ráadásul azt jelenti, hogy kevesebb a természetes árnyék, és elmarad a vízpárolgás általi kulcsfontosságú hűtőhatás. Ebben a diagnózisban a tudományos élet képviselői és a Klíma ťa potrebuje (A klímának szüksége van rád) kezdeményezés szakértői is egyetértenek – derül ki az Európai Klímapaktum (EUCP) TASR hírügynökségnek eljuttatott tájékoztatásából.
„A szlovákiai városok nincsenek felkészülve azokra a hőhullámokra, amelyeket jelenleg is tapasztalunk. Nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy a nyári hónapokban hosszan tartó, a hő koncentrálódásával és hőszigetek kialakulásával járó forrósággal nézzünk szembe. A kánikulára a városnak elsősorban építészeti eszközökkel kell felkészülnie” – nyilatkozta Dušana Dokupilová, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Előrejelzési Intézetének munkatársa.
A környezetvédők és a kutatók szerint a problémát a túlzottan sűrű beépítettség, a vízfelületek hiánya és az esővíz elégtelen megtartása súlyosbítja. Mindez az úgynevezett városi hőszigetek kialakulásához vezet, amelyek révén az utcák és a lebetonozott területek lényegesen melegebbekké válnak a környező zöldövezeteknél.
A szakértők leszögezték: a jövőben egyre fontosabb lesz, hogy a városok ne csak funkcionálisan és esztétikailag állják meg a helyüket, hanem klímaállók is legyenek. Ennek elengedhetetlen feltétele a fásítás, a természetes árnyékolás növelése, a vízáteresztő burkolatok alkalmazása és az okos vízmegtartó rendszerek kiépítése.
Simona Hlaváčová, az EUCP nagykövete hangsúlyozta, hogy gyökeresen újra kell gondolnunk a vízmegtartáshoz és az esztétikusnak szánt, ám sokszor funkciótlan steril gyepfelületekhez való hozzáállásunkat. Helyettük fákat, cserjéket és virágágyásokat kellene telepíteni. Dokupilová ehhez hozzátette: a várostervezésnek parkok és vízfelületek integrálásával kell alkalmazkodnia az új klímához. Utóbbiak alatt nem csupán a hagyományos szökőkutakat kell érteni, hanem olyan megoldásokat is, amelyek felfogják az értékes csapadékvizet, ahelyett, hogy azt azonnal a csatornába vezetnék. Ezek az elemek jelentősen segítenének megbontani a hatalmas beton- és aszfaltfelületeket, amelyek nyáron raktározzák a hőt, drasztikusan rontva a lakosok hőérzetét.
Az alkalmazkodás során az anyaghasználat felülvizsgálata is kulcskérdés. A SAV szakembere elengedhetetlennek tartja a beton és az aszfalt használatának korlátozását azokon a helyeken, ahol ez nem feltétlenül indokolt; ezeket a felületeket gyeprácskövekkel vagy korszerű, vízáteresztő burkolatokkal kellene kiváltani.
Innovatív alternatívát jelenthetnek a zöldfalak és a zöldtetők is. Az EUCP ennek kapcsán a dél-koreai Szöuli Nemzeti Egyetem legújabb kutatására hivatkozik, amely egyértelműen bizonyítja: ezek a zöld infrastruktúrák nemcsak a környezet hűtésében rendkívül hatékonyak, hanem komoly fizikai és pszichológiai előnyökkel is járnak a lakosság számára, ezáltal is mérsékelve a városi hőstresszt.
Dokupilová kiemelte: a növényzet egyszerre hűt, árnyékol, és képes fizikailag is megbontani a hőszigeteket. A lombkoronák visszaverik a napsugarakat, megakadályozva, hogy a napenergia nagy része elnyelődjön a talajszinten. „Ráadásul, ha a fáknak elegendő vizük van, képesek azt elpárologtatni.
A párolgási folyamat során, amikor a víz folyékony halmazállapotból gázzá alakul, hatalmas mennyiségű hőenergiát von el a levegőből. Ez a természetes folyamat sokkal hatékonyabban hűti le a környezetet, mint a légkondicionálók, amelyek ugyan a lakásokat lehűtik, de cserébe tovább fűtik az utcákat” – magyarázta a folyamat lényegét a kutató.
