A sámán majd megmondja
Naponta több mint harminc dél-koreai végez magával, vállalkozók, politikusok, sportolók és színészek, előadók. Ám miközben a dél-koreaiak szinte mániásan átvesznek minden nyugati újítást, máig nem hajlandóak alkalmazni a nyugati pszichoterápiát növekvő szorongásaik, depressziójuk és stresszük oldására. "Az érzelmi problémákról nyíltan beszélni ma is tabu Dél-Kóreában - mondta a The New York Timesnak Kim Hjong Szu, a kvandzsui Csoszun Egyetem pszichológiatanára. - A depresszió a koreai ember számára valami olyasmi, amit ki kell bírni, és túl kell esni rajta. Ha pszichoanalitikussal kezeltetné magát, egy életre rajta maradna a bélyeg, ezért ezt a megoldást a dél-koreai beteg kizárja, vagy csak titokban él vele."
A lelki zavarokkal küzdő dél-koreaiak sok esetben pszichiátriai magánklinikákhoz fordulnak és készpénzzel fizetnek, hogy az egészségügyi dokumentációjukban említés se legyen a kezelésről. Az is szokatlan számukra, hogy pusztán egy beszélgetésért fizetni kell a pszichiáternek. "Ingyen is beszélgethetek a barátommal vagy a pappal" - idézte az egyik gyakori reagálást Csin Szeng Pak, egy ismert szöuli pszichiáter. A páciensek idegenkednek a sorozatos beszélgetésekből álló pszichiátriai kúrától. Pak betegeinek csupán egyharmada igényel terápiát, a többi beéri az orvosságokkal.
Az öngyilkossági ráta Dél-Koreában 1999 és 2009 között megkétszereződött, ma csaknem háromszorosa az amerikainak. Egyre elterjedtebb a világhálón ismeretséget kötött idegenek közötti öngyilkossági paktum. Az életbe beleunt dél-koreaiak leggyakoribb módszerei a gyors halálra: rovarirtót isznak, felakasztják magukat, vagy toronyházakból ugranak le.
Kim professzor szerint rohamosan nő a depressziós esetek száma, az öngyilkosságok 80-90 százaléka depresszió következménye. A mentális higiéniával foglalkozó kormányintézmények eredményesen lépnek fel családi és házassági problémák esetében, de a depresszióval szemben már nem. „Ezt továbbra is magánügynek tekintjük, és még mindig titkoljuk" - mutatott rá a szakember.
A dél-koreai társadalom hagyományosan az olyan buddhista és konfuciánus értékekre alapozódik, mint a szorgalom, a sztoicizmus és a szerénység. Az egyén bajai másodlagosak, a méltóság, vagy ahogy mondják, az "arc" megőrzése mindenek előtt való - különösen a család számára. Egyes szakértők ezeknek a hagyományos értékeknek a hanyatlásával és az ország modern ipari hatalommá válásával magyarázzak a dél-koreaiak érzelmi zavarait.
Dél-Korea nem olyan régen még Észak-Koreánál is szegényebb volt, ma pedig a 13. helyen áll az ipari nagyhatalmak sorában. "Ahogy a társadalom materialistább szemléletűvé vált, az emberek kezdték kölcsönösen összehasonlítani helyzetüket - fejtette ki Pak doktor. - Ma már gyermekkorban is erős a verseny, és az életcélok is változtak. Ma azt mondjuk: ha az egyik unokatestvér földet vásárol, a másik hasfájást kap."
Ahogy a konfuciánus értékek elhalványulnak, a koreaiak nemcsak gyógyszerekkel, hanem más módon is enyhíteni próbálják a hektikus városi élettel járó stresszt. Sámánoktól kérnek tanácsot, golfoznak és kerékpároznak, az egyházakhoz fordulnak, interneteznek vagy utaznak. „A keresztény lelkipásztorok tanácsai jót tettek egyes pácienseknek" - ismerte el Pak, aki papoknak is tartott tanfolyamot a gyógyítási technikákról, bár figyelmeztetett arra, hogy ez nem pótolhatja a szakképzett pszichiáter szerepét.
A sámánizmus egyfajta reneszánszát éli: az országban ma becslések szerint 300 ezer sámán működik. A mudangnak nevezett vajákosok nemegyszer jövendőmondással is foglalkoznak, miközben továbbra is csirkéket ölnek le, mezítláb sétálnak borotvapengéken, és olyan halott hozzátartozókkal lépnek kapcsolatba, akiknek szelleme fákon, kéményekben vagy erdei lényekben lakozik. Nem egy sámán saját internetes portállal is rendelkezik.
Jun Te Hjun, a szöuli központi klinika pszichiátere és az öngyilkosságok megelőzéséért küzdő társaság egyik illetékese szerint a koreaiak jövendőmondóhoz is hamarabb fordulnak, mint pszichiáterhez. "Az előbbieknek minden bizonnyal több a bevételük, mint nekünk" - jegyezte meg a szakember. Alátámaszthatja ezt Ju Cseong asszony, a szöuli Daily Motion kávéház jövendőmondója, aki kávé és ropogós palacsinta mellett esetenként15 percig foglakozik a vendégekkel. "A pszichiáterek betegként kezelik pácienseiket, ezért az emberek nem számolnak be nekik minden rossz dologról. A hozzám forduló fiatalok mindent elmondanak nekem, még azt is, amit saját szüleiknek sem vallanak be" - mesélte az amerikai lapnak. A fiatalokra egyébként különösen nagy nyomás nehezedik az iskolai elvárások miatt.
Az OECD-országok sorában a dél-koreai fiatalok érzik magukat a legboldogtalanabbnak - mutatta ki a közelmúltban egy felmérés. Ju asszonynak így nagy a forgalma: naponta mintegy 50 embernek - pároknak, baráti csoportoknak - ad tanácsot szerelmi, házassági és állásproblémáik megoldásához.
