A Nádasdyaktól egészen Maderspachig
Az elmúlt írásaim az anyaországi részeken található látnivalók bemutatásáról szólt. Nem engedjük el a csonkahon kezét most sem. Fejér vármegye és a Budai-hegység körbeudvarlása után, továbbra is maradjunk a Dunántúli régió északkeleti szegletében. Lessünk be ide egy újabb honismereti szeánszra, amolyan fülledt nyári neogótikus-Tudor romantikára, valamint szellőztessük ki magunkat a Bakony déli lejtőjénél, mindezt panorámák bámulásával. Mindezekhez hogyan jönnek ide a Nádasdyak és az egykori Hunyad vármegyéből származó Maderspach Viktor jelenléte? Nos, ha a tisztelt olvasó követi ezen írásom sorait, akkor minden a helyére kerül.
A kastély történetének kezdete a 19. században kezdődött, különösen megható történettel. A gróf Nádasdy Ferenc és felesége Zichy Ilona közösen álmodták meg új otthonukat, ám a fiatal grófnő mindössze huszonnégy évesen kolerában meghalt. A kastély elkészültét sajnos nem érhette meg. A gyászoló Nádasdy soha nem nősült újra és az épület számos részlete szeretett feleségének állít emléket. Lehet mondani a Nádasdy-kastélyt szerelmi emlékműnek is.
Az épület a maga idejében a legmodernebb magyar főúri rezidenciák közé tartozott. Ami nekünk mára természetes, az akkor rendkívüli technikai újításnak számított. Volt itt vízvezeték, légfűtés, gázvilágítás, a konyhából az ételeket pedig föld alatti sínpályán szállították a reprezentatív termekhez.
A leglátványosabb belső terei közé tartozik az Ősök Csarnoka, a gazdagon faragott könyvtár és a kápolna. Ezek a termek a magyar historizmus kiemelkedő alkotásai és a Nádasdy család több évszázados múltját idézik meg. Mint sok más kastély, ez is a második világháború után mostoha sorsra jutott. Az arisztokrácia szitokszó lett, amit tudott az állam, azt kisajátította. Volt itt termelőszövetkezeti iroda, posta, sőt mozi, de legalább kimaradt a teljes pusztulásból. A rendszerváltozás után elkezdődött a kastély helyreállítása, napjainkra eredeti pompájában sétálhatunk benne.
Sétát ejthetünk a kastély mintegy huszonnégy hektáros angolparkjában úgyszintén, bár a tikkasztó nyári hőségben ez erősen nem ajánlott. Mondjuk az idős fák lombkoronái tompítanak a napsugarak erejéből valamicskét, de mi a párommal a főúri grasszálást ez esetben nem erőltettük.
Nagyon meleg volt aznap, szerettük a fejünket kiszellőztetni és tekintetünket panorámák bámulására adni. Hazafelé útbaesett a Keleti-Bakony peremén, a Várpalota fölé emelkedő, Tési-fennsíkon található Maderspach Viktor-kilátó. A különleges építmény eredetileg katonai megfigyelőtoronyként funkcionált, hiszen a környék hosszú ideje a honvédség gyakorló - és lőterének része volt. Utólag használaton kívül került, mára nekünk, természetjárók számára kilátóként mutatja magát. A torony bő tíz méteres magassága garantálja, hogy tiszta időben csodáljuk a Bakony lejtőinek hullámzó dombvonulatait.
A kilátó névadója az a Maderspach Viktor, akit a románok máig emlegetnek. Erdélyi származású családból származott, első világháborús hős, mérnök, vadász és író. Életét a hazaszeretet, a természet iránti rajongás és a katonai szolgálat egyaránt meghatározta. A magyar vadászirodalom egyik emblematikus alakjaként is számon tartják.
Nem szükséges túlkombinálni egy honismereti nap megtervezését. Néha elég, ha az ember elveszik egy kastély miliőjében vagy az adott régió formás vonalait nézegeti az éppen kéznél lévő kilátónál. Csak tessék elindulni és nem otthon a négy falat nézni.
