A magyar nyelv első tanára a Pesti Egyetemen
220 esztendeje, 1801. december 2-án hunyt el Vályi András statisztikus, földrajztudós, pedagógus, a Pesti Egyetemen a magyar nyelv első tanára.
Vályi András 1764. november 30-én született Miskolcon, tanulmányait szülővárosában és Lőcsén végezte. Kiemelkedő nyelvismeretét a német egyetemekről hazakerült tanárainak is köszönhette, tanulmányai végéhez közeledve anyanyelve mellett szlovákul, latinul, németül, franciául és olaszul is beszélt. 1784-ben tanárai buzdítására a lőcsei iskolában kezdett tanítani. Lőcsén ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, aki a kassai nemzeti iskola tanítójának, majd tanfelügyelőnek nevezte ki őt.
Kassán Vályinak lehetősége nyílt ismeretei bővítésére, társadalmi és irodalmi szerepvállalásra, valamint bekerült Kazinczy irodalmi körébe.
1791-ben és 1792-ben több tanulmányt is írt a magyar nyelv rendes és kötelező tantárgyként való bevezetésének szükségességéről. A felséges magyar hazához című röpiratában például arról írt, hogy ha a magyar nyelv ismeretét nem teszik kötelezővé azoknak, akik Magyarországon vállalnak hivatalt, akkor a
Vályi András kezdeményezése termények talajra talált, az 1792. évi VII. törvénycikk kötelezővé tette magyar tanszékek felállítását, a magyar tehát hivatalos tantárgy lett a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt, és ezzel megtörtént az első lépés a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételében. A törvény célja az volt, hogy „ily módon bizonyos időszakon belül az országban közhivatalt fokozatosan csak olyanok nyerhessenek, akik egyéb szabályszerűen elvégzett tanulmányaik mellett tanáraik bizonyítványával a hazai nyelv ismeretét is igazolták.” (Az 1792. évi VII. törvénycikk)
A magyar nyelv oktatástörténetének fontos állomásaként tartjuk számon a pesti egyetem magyar tanszékének 1791. június 7-i megalapítását. Az egyetemen a tanári kinevezést Vályi András kapta meg. Ezzel ő lehetett az első tanár, aki hivatalos körülmények között, egyetemi szinten tanította a magyar nyelvet. Beiktatásáról a bécsi Hadi és Más Nevezetes Történetek című periodika 1791. évi júniusi száma a következőt írta:
A kinevezése után megtartott, A’ magyar nyelvnek hathatósságáról mondott beszédében is arról tett tanúbizonyságot, hogy a rá bízott feladatot kellő elhivatottsággal és szakértelemmel képes végezni. Beszédében így szólt leendő tanítványaihoz:
A tanszék legfontosabb feladatait három pontban foglalta össze. Ezek a nyelvteremtési és tisztogatási munka (ezt ma nyelvi korpusztervezésnek nevezzük), a fiatalok nevelése többek között az anyanyelv fontosságára és a nyelvhasználatra, valamint az anyanyelvű irodalom megteremtése voltak.
1792-ben írta meg Grundlinien die ungarische Sprache praktisch zu lehren, und zu lernen című nyelvkönyvet magyarul tanuló német anyanyelvűek számára. Később a latin változatot is elkészítette Fundamenta Lingvam Ungaricam Practice Docendi et Discendi cum Tabella in Hunc Finem Praeparata címmel. Ez a könyv nemcsak magyar nyelvtanként, hanem módszertani kézikönyvként is megállta a helyét, így Vályi András munkájára a magyarnyelv-oktatás első didaktikai könyveként is tekinthetünk.
A pedagógiai munka a kiejtés tanításakor a magyar nyelv specifikus hangjait (pl. ö,ü,ty) helyezi a középpontba, azokat mondatokban előfordulva mutatja be. Vályi didaktikai szemlélete a szöveg- és szituációközpontú oktatásra épül, valamint hangsúlyozza a célnyelvi környezet nyelvtanulásban betöltött fontosságát. Kiváló pedagógiai érzékéről árulkodik az is, hogy a legtöbb nyelvtani egységnél kiemeli a magyar nyelv más nyelvekkel szembeni különlegességét (határozott-határozatlan ragozás) vagy egyszerűségét (nyelvtani nemek hiánya).
A’ magyar nyelvnek megtanúlására vezető rövid ösvény című könyve 1793-ban jelent meg, amely egy irodalmi szemelvénygyűjteményt is tartalmaz, valamint arról is olvashatunk benne, hogy Vályi hogyan vélekedik a magyar nyelvről:
Pesti egyetemi tanári kinevezésével egyúttal oktatási tervet, tantervet is kellett készítenie a közép- és felsőoktatásban tanulók részére. A tervezet első változata elveszett, az arról írt bírálatok azonban megmaradtak. A második változatban már a Vályi által beépített bírálatok is olvashatók.
Vályi András nemcsak a nyelvtudomány és a pedagógia, hanem a földrajztudomány területén is jelentőset alkotott: Magyar Országnak leírása címmel megalkotta az első magyar nyelven megjelent, betűrendes helységnévtárat, amely három kötetben jelent meg.
Vályi András 1801. december 2-án hunyt el, mindössze 37 éves korában.