A legkisebb konyhában is remek ételek készülhetnek
Tatai Robi nevét tavaly ősszel a Séfek séfe című tévéműsorban milliók ismerték meg, és győzelmével a figyelmet a felvidéki szakácsokra is jobban ráirányította. A huszonöt éves fiatalember azóta nem pihen és ünnepelteti magát, hanem fokozatosan új kihívásokat keres, és rengeteget dolgozik. Terveiről és már így is nagyon gazdag pályafutásáról beszélgettünk vele.
Hogyan került közel a gasztronómiához?
Már gyermekként nagyon szerettem a konyhában tölteni az időt a nagymamám, édesanyám mellett, és megvoltak az első próbálkozások. Ezért is választottam ezt a szakmát, és a somorjai iskolaévek alatt is odafigyeltem arra, melyik szakács hogyan készíti az ételeket. Igaz, túl sok kreativitást nem láttam a gyakorlati órákon készülő rántott húsban. Az egész 15 éves koromban változott meg, amikor egy szakmai lehetőséget kihasználva kiutazhattam Franciaországba.
És tudott a csallóközi tinédzser franciául?
Természetesen nem, de éppen ez vált a hasznomra. Egyedül utaztam, meg kellett tanulnom boldogulni egy idegen országban. Szerencsére sokat segítettek a helyiek, és a nyelvet is egyre jobban tudtam használni, mert francia lakótársaimtól ezt‑azt ellestem. Közben pedig nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem, hiszen ott láttam először, hogyan kell bizonyos állatok húsát feldolgozni, s a megfelelő módszerekkel azokat elkészíteni. Igyekeztem a lehető legjobban végezni azt, amit rám bíztak, hogy elnyerjem a helyiek megbecsülését. Annyira megtetszett a lehetőség, hogy visszajártam nyáron és télen, hogy bővítsem a tudásomat, miközben egy diák számára a gyakornokoknak járó pár száz euró is vonzó volt.
Azután pedig egy hosszabb franciaországi szakasz következett az életében.
Az érettségit követően az utolsó gyakorlatom helyszínén kaptam egy munkalehetőséget, amellyel éltem, így végül három évet töltöttem Franciaországban. Volt olyan időszak, amikor egy napot töltöttem a 365‑ből idehaza. Közben barátokat szereztem kint is, akikkel jelenleg is tartom a kapcsolatot a világhálón keresztül.
Aztán mégis itthon ragadt, a Csallóközben.
A nyarat itthon töltöttem, amikor megismertem azt a lányt, akivel idén nyáron össze is házasodtunk, s a szerelem megváltoztatta a terveimet. Először azt gondoltam, hogy kihagyom a téli szezont és a következő nyáron visszamegyek Franciaországba, de a dolgok úgy alakultak, hogy idehaza is sikerült jó munkahelyet találni, és a külföld már nem jött szóba.
Aztán jött a Séfek séfe. Mennyire jelentett változást Tatai Robi életében?
Teljesen megváltoztatta a szakmai mindennapjaimat, de úgy érzem, emberként ugyanaz tudtam maradni, s igyekszem segíteni, ha éppen a tanácsomat kérik. Annyi viszont bizonyos, hogy a korábbiaknál is többet dolgozom, több séffel ismerkedtem meg Magyarországon is, ami nagyon hasznos a további fejlődésem szempontjából.
A pénznyeremény mellett egy külföldi szakmai gyakorlatot is nyert a show‑műsor győzteseként.
Igen, idén novemberben megyek ki Franciaországba három hetes kurzusra. A Paul Bocuse intézetben olyan szakemberek fognak képezni, akik mindannyian komoly eredményeket értek el a gasztronómia területén, ezért is nagyon várom már ezt a képzést.
Ezek mellett pedig már az első szakácskönyve is megjelent?
Nagy öröm számomra, hogy megjelent, és úgy tűnik, az olvasóknak is tetszik, hiszen már a második kiadást is megérte. Az első kétezer darab gyorsan elkelt, sokan rendeltek a világhálón is belőle, de a dedikálások alkalmával is nagy volt az érdeklődés. Ennek köszönhetően a napokban elkezdtük az újabb kiadás értékesítését, és már annak is elkelt a fele. A hagyományos ételek kissé újszerű megközelítést kaptak a szakácskönyvben, miközben arra is figyeltem, hogy a receptek otthoni körülmények között is elkészíthetők legyenek, mert új ötleteket akartam kínálni a háziasszonyoknak. Például a rántott disznókaraj kolbászmorzsában van elkészítve, a szokásos köretet pedig a csilis káposzta váltja.
A nagy sikerre való tekintettel várható folytatás is?
Decemberben jön a második kötet, amelyben azt szeretném bizonyítani az olvasóimnak, hogy a legkisebb konyhában is remek ételek készülhetnek. Éppen ezért az ételeket egy főzőlapon és egy kis sütővel készítem. Kíváncsian várom az emberek reakcióját. Emellett a TV2 csoport webes felületén új főzős videók jelennek majd meg velem, immáron rendszeresen.
Közben pedig egy nagy változás mellett döntött a szakmai életben?
Valóban, egy új szakmai kihívás elé nézek. A dunaszerdahelyi Villa Rosa étteremnek nagyon sokat köszönhetek, továbbra is remek kapcsolatot ápolunk, de úgy éreztem, szükség van arra, hogy az elképzeléseimnek új teret adjak és séfként dolgozhassak. Éppen ezért az ősszel nyitó új rajkai étterem főszakácsa lettem, magam választottam ki a csapatomat és azt is, hogy milyen módon szeretnénk ételeket kínálni a vendégeknek. Helyi sörfőzdénk lesz, és vidéki ételekkel fogjuk várni az érdeklődőket, kistermelői alapanyagokból készítve. Ehhez az is kell, hogy havonta változtassunk az étlapon, amihez a kisebb termelők megfelelő mennyiségű alapanyagot tudnak majd termelni.
Hosszabb távon mi a cél? A Michelin‑csillag?
Azt gondolom, hogy kisebb célokat kell kitűzni a mindennapokban, amelyeket elérve jobban érezzük magunkat. Ezekből építkezem, így lehet majd fokozatosan fejlődni és tanulni, ami elengedhetetlen a mindennapokban, nem csupán a konyhában.
Megjelent a Magyar7 19.számában.
