A kacsacsőrű dinoszauruszok új faját fedezték fel
MEXIKÓVÁROS. Mexikó északi részén új dinoszauruszfajra bukkantak, melynek nagyméretű, igen feltűnő orra volt.
A kacsacsőrű dinoszaurusz - Latirhinus uitstlani – a kései kréta korszakban élt megközelítőleg 73 millió évvel ezelőtt. A Coahuila államban megtalált leletet a Historical Biology: An International Journal of Paleobiology folyóiratban írták le.
Széles orrürege hihetetlen szaglóérzéket kölcsönözhetett neki. Albert Prieto-Márquez , a vizsgálat vezetője szerint az üreg emellett megnagyobbodott teret is nyújthatott egy lágyszövet struktúrának – egyfajta felfújható hólyagnak -, amely általánosságban az erőfitogtatást, fajfelismerést és a kommunikációt szolgáltatta. A kutató kollégájával Claudia Inés Serrano Brañasszal elemezte ki a dinoszaurusz fosszíliáit.
A hatalmas orr mellett az őshüllőnek három ujjban végződő, erős hátulsó lába volt, és relatíve kisebb, vékonyabb elülső végtagja, amely négy ujjat hordozott, de nem rendelkezett hüvelykujjal.„Járáskor és táplálkozáskor a Latirhinus négy lábon haladhatott, azonban ha gyorsítania kellett, két hátulsó lábára állhatott – mondja a kutató. – A hosszú farok hátulra kinyúlva ellensúlyozhatta a test elülső részét.”
Hozzátette, hogy ezek a dinoszauruszok növényevők voltak, „néhány száz foguk szorosan illeszkedett egymáshoz, hogy őrlőfelületet hozzon létre a növények megrágására.”
Napjaink északkelet Mexikója 73 millió évvel ezelőtt az Észak-Amerikát alkotó két nagy kontinentális földtömeg nyugati felét tette ki. A szárazföld két részét egy sekély tenger - Western Interior Seaway – választotta el a kréta időszakban. A Latirhinus által lakott környezet valószínűleg melegebb és párásabb volt, mint napjainkban, több tó és öböl rejtőzhetett közelében.
Prieto-Márquez szerint az új dinoszaurusz négy fő okból fontos. „Először is kibővíti tudásunkat a hadrosauridák (kacsacsőrű dinoszauruszok) sokféleségéről, mind anatómiailag – feltárja, ezek a dinoszauruszok hogyan voltak képesek igazán bizarr struktúrákra szert tenni, hogy jobban adaptálódjanak környezetükhöz -, mind a biodiverzitás szempontjából, mivel újabb nemet és fajt ad a csoportnak.”
Ezenkívül a lelet segíti kitölteni az ezen állatok fosszilis adataiban tátongó űrt Észak-Amerika déli részén. Magyarázata szerint tucatnyi kacsacsőrű dinoszauruszt ástak ki Kanada déli részén és Amerika nyugati belső területein az utóbbi 150 évben, míg a kontinens déli részén sokkal ritkásabb eme fosszíliák aránya.
Emellett a dinoszaurusz – a Kritosaurus néven ismert másikkal egyetemben – összekapcsolja eme dinoszauruszokat az észak- és dél-amerikai kontinensen. Végezetül, az új faj megerősíti ama korábbi elméletet, mely szerint az ilyen típusú dinoszauruszok és rokonaik uralták akkoriban a régiót.
Terry Gates, amerikai kutató szerint évek óta ismeretes, hogy számos kacsacsőrű dinoszaurusz élt Mexikó területén a kései kréta időszakban, azonban nehéz volt rájuk bukkanni. Abban reménykedik, hogy több információt sikerül kinyerni a dinoszauruszról, többek között méreteiről és súlyáról. A kacsacsőrű dinoszauruszok általánosságban igen nagy testűek voltak, némelyek testhossza elérte a 9 métert és testtömegük a több mint 2,5 tonnát.
Széles orrürege hihetetlen szaglóérzéket kölcsönözhetett neki. Albert Prieto-Márquez , a vizsgálat vezetője szerint az üreg emellett megnagyobbodott teret is nyújthatott egy lágyszövet struktúrának – egyfajta felfújható hólyagnak -, amely általánosságban az erőfitogtatást, fajfelismerést és a kommunikációt szolgáltatta. A kutató kollégájával Claudia Inés Serrano Brañasszal elemezte ki a dinoszaurusz fosszíliáit.
A hatalmas orr mellett az őshüllőnek három ujjban végződő, erős hátulsó lába volt, és relatíve kisebb, vékonyabb elülső végtagja, amely négy ujjat hordozott, de nem rendelkezett hüvelykujjal.„Járáskor és táplálkozáskor a Latirhinus négy lábon haladhatott, azonban ha gyorsítania kellett, két hátulsó lábára állhatott – mondja a kutató. – A hosszú farok hátulra kinyúlva ellensúlyozhatta a test elülső részét.”
Hozzátette, hogy ezek a dinoszauruszok növényevők voltak, „néhány száz foguk szorosan illeszkedett egymáshoz, hogy őrlőfelületet hozzon létre a növények megrágására.”
Napjaink északkelet Mexikója 73 millió évvel ezelőtt az Észak-Amerikát alkotó két nagy kontinentális földtömeg nyugati felét tette ki. A szárazföld két részét egy sekély tenger - Western Interior Seaway – választotta el a kréta időszakban. A Latirhinus által lakott környezet valószínűleg melegebb és párásabb volt, mint napjainkban, több tó és öböl rejtőzhetett közelében.
Prieto-Márquez szerint az új dinoszaurusz négy fő okból fontos. „Először is kibővíti tudásunkat a hadrosauridák (kacsacsőrű dinoszauruszok) sokféleségéről, mind anatómiailag – feltárja, ezek a dinoszauruszok hogyan voltak képesek igazán bizarr struktúrákra szert tenni, hogy jobban adaptálódjanak környezetükhöz -, mind a biodiverzitás szempontjából, mivel újabb nemet és fajt ad a csoportnak.”
Ezenkívül a lelet segíti kitölteni az ezen állatok fosszilis adataiban tátongó űrt Észak-Amerika déli részén. Magyarázata szerint tucatnyi kacsacsőrű dinoszauruszt ástak ki Kanada déli részén és Amerika nyugati belső területein az utóbbi 150 évben, míg a kontinens déli részén sokkal ritkásabb eme fosszíliák aránya.
Emellett a dinoszaurusz – a Kritosaurus néven ismert másikkal egyetemben – összekapcsolja eme dinoszauruszokat az észak- és dél-amerikai kontinensen. Végezetül, az új faj megerősíti ama korábbi elméletet, mely szerint az ilyen típusú dinoszauruszok és rokonaik uralták akkoriban a régiót.
Terry Gates, amerikai kutató szerint évek óta ismeretes, hogy számos kacsacsőrű dinoszaurusz élt Mexikó területén a kései kréta időszakban, azonban nehéz volt rájuk bukkanni. Abban reménykedik, hogy több információt sikerül kinyerni a dinoszauruszról, többek között méreteiről és súlyáról. A kacsacsőrű dinoszauruszok általánosságban igen nagy testűek voltak, némelyek testhossza elérte a 9 métert és testtömegük a több mint 2,5 tonnát.
Forrás
hirado.hu