A Himalájától a Balatonig

2020. június 14., 14:32
Lacza Tihamér

A 100 esztendeje elhunyt Lóczy Lajos neve fogalom a magyar földrajz és geológia történetében. Az első olyan képviselője volt a magyarországi földtudományoknak, akit a világ is nagyra tartott, különösen a Széchenyi Béla (a legnagyobb magyar fia) által szervezett és pénzelt kelet-ázsiai tudományos expedíció során tett felfedezései révén.

A Felvidékhez kétszeresen is kötődik. Felmenői az egykori Gömör vármegyéből származó nemesek voltak, és előnevüket a Sajószentkirály közelében elterülő Lócipusztáról vették. Lóczy Lajos édesapja viszont határbiztosként Arad környékén tevékenykedett, és szőlészkedett is Ópáloson, amely három nemzetiség (magyar, román, német) lakta falu volt.

Az 1848–49-es magyar szabadságharc leverését követő zűrzavaros időkben a család egészen Pozsonyig menekült, és itt látta meg a napvilágot Lóczy Lajos 1849. november 4-én. A vihar elültével a Lóczy család visszaköltözött Ópálosra.

Lajos Aradon végezte a gimnáziumot, majd 1869-től a zürichi műszaki egyetemen geológiát tanult, s tanáraival és hallgatótársaival nagy utazásokat tett az Alpokban, Tirolban és Németországban. 1874-ben kapta meg a diplomáját. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárában kapott munkát. Emellett geológusként a terepen is dolgozott. 1877 novembere és 1880 áprilisa között geológusként vett részt Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában, amely bejárta India északi részét, Kínát, Burmát és Japánba is eljutott. Tudományos szempontból Lóczy felfedezései kiemelkedtek a kutatóút eredményei közül. Ő kezdetben önállóan utazott, és a Himalájához eljutva felismerte, hogy az óriáshegység bizonyos részein a kőzetrétegek fordítva helyezkednek el: a fiatalabb kőzetek az idősebb kőzetrétegek alatt találhatók.

Ő dolgozta ki a rétegrátolódás elméletét.

Felismerte azt is, hogy a Himalája mögött egy másik hegyvonulat helyezkedik el, ez a Transzhimalája. Járt Dardzsilingben, Kőrösi Csoma Sándor sírjánál, megtalálta és lefordította a tibetológus angol nyelvű önéletrajzát. Tibetbe azonban nem sikerült eljutnia, így Indonézia érintésével Sanghajban csatlakozott az expedíció többi tagjához. A Góbi sivatag kialakulásáról is eltérően vélekedett, mint geológustársai, és ezt konkrét megfigyelésekkel és őslénytani leletekkel is alátámasztotta. Később Lóczy Lajos három kötetben összefoglalta az expedíció földrajzi és geológiai eredményeit, de ismeretterjesztés céljával még két további könyvet is írt Kínáról (A Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása, A Mennyei birodalom története).

Lóczy Lajos

Hazatérését követően még néhány évig múzeumőri munkája mellett a Bánságban végzett geológiai felméréseket. 1886-ban a József Műegyetemen a geológia rendkívüli tanára lett, majd 1889-től a budapesti tudományegyetemen a földrajz professzoraként működött harminc éven át. Hallgatóival rendszeresen tanulmányi kirándulásokra járt Magyarország különböző vidékeire, de külföldre is. Ezeket az utakat a kassai születésű Semsey Andor mineralógus és mecénás szponzorálta.

Legtehetségesebb tanítványait bevonta abba a nagyszabású munkába, amelynek célja a Balaton és környéke földrajzi, paleontológiai és geológiai leírása volt. A több évig tartó kutatás végeredménye egy több mint 7000 oldalt kitevő, 32 kötetben közreadott mű lett (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei). Ez egy kistáj világviszonylatban is páratlan részletességgel feldolgozott monográfiája. A Magyar Tudományos Akadémia 1888-ban levelező, 1901-ben rendes és 1920-ban tiszteletbeli taggá választotta. 1920. május 13-án hunyt el Balatonfüreden, sírja Balatonarácson található.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/24. számában.

Lóczy Lajos
Kreitner Gusztáv, Széchenyi Béla és Lóczy Lajos