2021. március 14., 16:22

A hervadó mosoly országa – II. rész

2563-at írunk, ez a történet mégis a múltban játszódik. Nincs ebben semmi különös, hiszen a thaiok 2020-ban 2563-at írnak. Mikor 1767-ben a burmaiak leigázták és felégették Ajutthaja birodalmát, az új főváros Thonburi, későbbi nevén Bangkok lett. Thai nyelven Krung Thepnek (Angyalok Városának) is nevezik.

Médialapozó

A főváros teljes, hivatalos neve csak több sorban férne el (181 betű), így inkább mellőzöm. Külvárosaival együtt 17 millió lakosa van. Átlagos tengerszint feletti magassága 2 méter, ezért az előrejelzések szerint 2030-ra víz alá kerül a thai főváros. Vajon megint új helyet kell keresni Budapest testvérvárosának? Kár lenne, hiszen a világ talán legszebb épületei találhatók ebben a metropoliszban.

A főváros teljes, hivatalos neve csak több sorban férne el (181 betű), így inkább mellőzöm. Külvárosaival együtt 17 millió lakosa van. Átlagos tengerszint feletti magassága 2 méter, ezért az előrejelzések szerint 2030-ra víz alá kerül a thai főváros. Vajon megint új helyet kell keresni Budapest testvérvárosának? Kár lenne, hiszen a világ talán legszebb épületei találhatók ebben a metropoliszban.

Hosszú út áll mögöttem, amikor végre Bangkokban landol a gépem. Ezután is a föld felett folytatom utamat, mert Bangkok legjobb tömegközlekedési eszköze a város felett átívelő vasút. Ez a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás. Igaz, a metropoliszon átívelő autópálya is tökéletes, ám jóval drágább. Tudni kell, hogy Bangkok átmérője több mint 100 kilométer, így a nagy távolságokat figyelembe kell venni. Mikor először jártam Bangkokban, óriási káosz uralkodott a közlekedésben. Végeláthatatlan dugók voltak a belvárosban. Nevetnem kellett, amikor egy-egy jelzőlámpa zöldre váltott, és mint egy világméretű versenyen, egyszerre több száz motoros indult, hogy mihamarabb eljusson a következő lámpáig.

Mára sokat javult a közlekedés a thai fővárosban. Köszönhető ez az oszlopokon nyugvó autópályának, amelyről szinte bárhol lekanyarodhatunk, és soha senki nem keresztezi az utunkat. Amennyiben a legszebb helyeket szeretnénk meglátogatni, a reptéri vasúttal a végállomásig, Phaya Thaiig utazzunk, így rögtön a városközpontba csöppenünk. Legjobb, ha innen délnyugati irányban foglalunk szállást, mert akkor csak néhány száz méterre leszünk a leglátogatottabb és egyben legszebb csodáktól. Mivel a városi busz 8 baht (25 cent), a taxi pedig 500 baht, így inkább busszal közlekedem. Buszjegyet nem kell előre vásárolni, a kalauz adja, aki nagyon udvarias, és idővel rád talál, bárhova is ültél. Közben jókat lehet beszélgetni az utasokkal, akár diákok, akár papok, vagy a piacra igyekvő asszonyok. A mai nap első állomása az

Aranyhegy,

amelyet a város akkori bejáratánál III. Ráma kezdett építeni a XIX. század elején. Az emberi erővel készült mesterséges domb azonban nem bírta a ráépített csedi súlyát, mivel egy mocsárra épült. Kártyavárként omlott össze az építmény, mielőtt elkészülhetett volna. IV. Rámának végül mégiscsak sikerült egy csedit építenie az óriási föld- és téglakupac tetején, amelyet fia, V. Ráma újított fel. Később betonfallal vették körül a kilátónak is pazar dombot. Egy spirális, 320 fokú lépcsőn juthatunk a dombtetőre, amely mellett szökőkutak és szobrok vannak. Némelyik élő pálmalevelekből és virágokból készült csodálatos alkotás. A Wat Szaket, vagyis az Aranyhegy temploma felett magasodó aranyozott csedi 58 méter magas.

Thaiföldön több mint kétszáz templomot láttam, és mindegyik csodálatos volt. Ezúttal az Arany Buddha templomába indulok. Közben azért megnézek néhány másik templomot is. Huszonöt éve jártam utoljára a városnak ezen a részén. Azóta hatalmasat változott.

Wat Traimit Witthayaram

Ez az óriási templom rejti a világ legnagyobb, színaranyból készült szukothai Buddha-szobrát. Súlya öt és fél tonna, átmérője 3,77 méter, magassága több mint három méter. A felbecsülhetetlen történelmi és művészeti értékkel bíró, 700 éves szobor nyersanyagának az értéke is több mint 50 millió euró. Hányatott sorsa regénybe illő, megmenekülése valóságos csoda. Eredetileg Szukothaiban állt, majd a későbbi fővárosba, Ajutthajába került. A burmaiak Sziám felett aratott győzelme előtt a papok színes üvegcserepekkel díszített gipsszel vonták be a szobrot, hogy elrejtsék az ellenség elől. Mivel hallgatni arany, a thai papok hallgattak, és a szobor sem beszélt. Így hallgatásba burkolózott a szobor valódi értéke.

Az Ajutthaja Birodalom bukása után Bangkok lett a főváros. I. Ráma az új fővárosba hozatta át a szobrok nagy részét, így ezt a szobrot is. III. Ráma (1824–1851) a Csoti Naram-templomba vitette az ősi szent alkotást. Idővel a Csoti Naram-templom is elhagyatottá vált, benne az értékes szukothai műkinccsel. A Kelet-ázsiai Részvénytársaság felvásárolta a területet, és jó európai módjára az 1930-as évekre az összes környező épületet lebontatta. Csak az értékes ereklyét tároló rozoga szentély maradt meg némileg épségben.

1935-ben a szobrot átszállították Bangkokba, ahol húsz évig egy bádogtető alatt pihent. 1955-ben úgy döntöttek, hogy egy új templomba viszik. Szállítása közben, az utolsó emelés során a kötelek elszakadtak, a szobor pedig a földre zuhant. Megrepedt a „vakolata”, és ekkor derült ki, hogy valójában nem gipszből, hanem színaranyból van. Ez a dátum azért érdekes, mert ekkor volt Buddha halálának a 2500 éves évfordulója. Mindez történik IX. Ráma uralkodása alatt. A gipszvakolat letisztítása után kiderült, hogy a szobor kilenc részből áll, a könnyebb szállítás miatt. Szétszereléséhez egy kulcsot is beágyaztak a gipszvakolatba. (Ezt bizony hamarább is megtalálhatták volna.)

Anyám mindig mondta, hogy az igazi értékeink belül vannak, a külső nem annyira fontos. Mondanom sem kell, a szobor vallási és művészettörténeti értéke sokkal nagyobb, mint az anyagé, amelyből készült. 2007-ben Bhumibol Adulyadej király 80. születésnapján kezdik építeni a Traimit Witthayaram-templomot, amelyben 2010. február 14-én kap helyet a szobor. Utoljára a régebbi templomban láttam ezt a csodát. Most pedig szájtátva bámulom, micsoda óriási templomot húztak fel ide.

A hatalmas szentélyben több múzeum is van. Mivel a kínai negyedben található, az egyik emeleten az itt élő kínaiak életét és lakáskultúráját bemutató kiállítást láthatjuk. Egyedi kiállítása van a thaiföldi Buddha-szobrok történetének, amit szintén egy külön emeleten rendeztek be. Az épület négy szintjén látható tárlatok teret adnak a királyi család történetét bemutató, valamint a templom építését dokumentáló anyagoknak is. Innen szintén városi busszal megyek a Csaophraja partjától néhány méterre lévő komplexumhoz, amely leginkább óriási fekvő Buddhájáról ismert.

Wat Pho

Thaiföld legfontosabb királyi temploma már azelőtt létezett, hogy I. Ráma király Bangkok városát fővárossá nyilvánította. A templomegyüttes közvetlenül a királyi palota szomszédságában, tőle délre található, s csak a Thaiwang utca választja el a királyi palota kerítésétől. Kevesen tudják, ám ez a hely adott otthont Sziám első (orvosi) egyetemének, még jóval a modern orvostudományok megjelenése előtt. Ma még mindig oktatják itt a hagyományos thai orvoslást, ugyanúgy, mint a thai masszázst, amelynek ez a komplexum a szülőhelye.

(Folytatjuk!)

+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék