A hagyatéki eljárás (V.)
A hagyatéki eljárás fontos stádiuma az elhunyt halálával megszűnő házastársi osztatlan vagyonközösség rendezése, ami elengedhetetlen előfeltétele a hagyatéki vagyon összeírásának. Mivel az a kérdés, hogy mi tartozik a házastársi vagyonközösségbe és mi nem, meglehetősen összetett és külön cikksorozatot érdemelne, ezért ebben az írásban csak a hagyatéki eljárás vonatkozásában érintem a témát.
A házastársi vagyonközösség rendezése elsősorban akkor jön számításba, ha az örökhagyó nős vagy férjezett családi állapotban hunyt el, és időközben nem került sor a házastársi vagyonközösség megszüntetésére bírósági határozat alapján (pl. azért, mert az egyik házastárs vállalkozó volt).
Szintén helye van a vagyonközösség rendezésének a hagyatéki eljárásban, ha még az elhunyt halála előtt megszűnt a házastársi vagyonközösség (a legtöbb esetben válás következtében, vagy a feljebb említett módon), és nem került sor annak rendezésére, kivéve ha még az elhunyt élete során emiatt peres eljárás indult, vagy letelt a polgári törvénykönyv szerinti hároméves határidő a rendezésre. Ilyen esetben az eljárás résztvevője lesz a volt házastárs is, aki egyébként már nem lenne örökös. Ha a túlélő vagy volt házastárs időközben elhalálozik, örökösei lépnek a helyébe az eljárás e szakaszában.
Abban az esetben, ha már letelt a fent említett határidő, a házastársi vagyonközösséget hagyatéki eljárásban sem lehet rendezni. Ilyenkor ingóságok tekintetében abból kell kiindulni, hogy melyik házastárs használatában vannak, ingatlanok és egyéb vagyoni jogok esetében pedig úgy kell azokra tekinteni, mint amelyek a házastársak (nem osztatlan) közös tulajdonában állnak fele-fele arányban.
A házastársi vagyonközösség rendezése a hagyatéki eljárás során elsősorban megegyezés alapján történik, amit a közjegyző jóváhagy, amennyiben nem sért törvényt. Ha nem kerül sor megegyezésre, a vagyonközösséget határozatban a közjegyző rendezi, abból kiindulva, hogy a házastársak tulajdonrészei egyenlőek.
A megállapodás és a határozat tartalmazza a közös vagyon és a közös adósságok összeírását, illetve azt, hogy ebből mi tartozik az elhunyt hagyatékába és mi marad a túlélő házastársé. Megállapodás esetén előfordulhat, hogy például a túlélő házastárs nagyobb mértékben részesül a közös vagyonból, mint ami a hagyatékba kerül, ilyenkor a hagyaték tárgya a többlet ellenértéke is követelés formájában („náhradová pohľadávka”), amit adott esetben az örökösök érvényesíthetnek a túlélő házastárssal szemben a hagyatéki megállapodás alapján. Ugyanez fennállhat ellenkező „irányban” is: amikor a hagyatékba kerül többletvagyon, a túlélő házastárs élhet ilyen követeléssel.
A vagyonközösség rendezésénél figyelembe kell venni, hogy abba tartozhat oszthatatlan ingatlan is, főleg kisebb parcellákra osztott szántóföld.
Ilyenkor bonyolítja a helyzetet, ha az örökösök és a túlélő házastárs nem tud megegyezni, ugyanis a közjegyzőnek meg kell állapítania, kinél adottak a megművelés feltételei, és határoznia kell a kifizetési kötelezettségről is. További bonyodalmat okozhat a résztvevők számára, ha vitás köztük, hogy az adott vagyontárgy a közös vagyon része vagy sem. Ilyen vita esetén a vagyontárgy nem kerül be az összeírásba, és a státusa rendezetlen marad, az érintettek pedig peres eljárásban kérhetik annak megállapítását, hogy az a közös vagyonba tartozik-e. Ilyen esetekben tehát hatványozottan érvényes, hogy a felek számára mindig a megegyezés a legkevésbé költséges megoldás.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/45. számában.
