A Gyatlov-incidens – felderítetlen tragédia a fagyban
A megmagyarázatlan történések viszonylag friss, alig hét évtizedre visszatekintő rejtélye a kilenc emberéletet követelő Gyatlov-incidens a sorozatunk mai témája. Az ötvenes évek Szovjetuniójában történt eset több szempontból is kiemelkedőnek tekinthető a rejtélyek világában. Egyrészt azért, mert több hivatalos magyarázatot is nyilvánosságra hoztak róla, másrészt pedig azért, mert ezek a rekordszámú hivatalos magyarázatok, bár a tudományostól a fantasztikumig terjednek, egy jellemzőjükben azonosak: vitathatók.
Kezdetként röviden a tényekről. Az úgynevezett Gyatlov-incidens 1959 februárjában, az egykori Szovjetunió területén, az Urál hegység északi részén történt. Az Otorten hegyre igyekvő, fiatal túrázókból álló csoport az életük utolsó estéjén a Halat Sjal (Halott hegy) nevű hegy közelében táboroztak le, és máig megmagyarázatlan körülmények között vesztették életüket.
Általánosan elfogadott vélekedések szerint a túrázók terve az lehetett, hogy a hágón átkelve a Halott hegy túloldalán éjszakáznak. Az erős havazásban azonban nyugat felé tértek le az eredeti útvonalról, így a hegy lejtőjén, a nyílt terepen építették fel a sátraikat. Később, miután a túrázók hosszú ideje nem jelentkeztek, február 20-án a hozzátartozók követelésére megkezdődött a kutatás. A sátortábor és a túrázók maradványait ezen a környéken találták meg.
Az elhagyatott és összedőlt sátrakat, illetve a túrázók maradványait február 26-án fedezték fel a Halat Sjal hegy lábánál. A mentőalakulat tagjai már első ránézésre is zavarba jöttek a maradványok felfedezése után, hiszen a hóval befedett holmik, a belülről felvágott sátrak, a számos lábnyom, majd a túrázók megmagyarázhatatlan sérülései és a holttestek elhelyezkedése alig, vagy egyáltalán nem kínált elfogadható, logikus magyarázatot a lehetséges történtekre.
A kiemelt sajtófigyelemre aligha lehetőséget adó időszak sajátosságai ellenére az ügyben zajló nyomozás jelentős érdeklődés mellett folyt. A nyomozás során először öt holttest került elő. Egy fenyőfa alatt két túrázó holttestét találták meg, cipő nélkül, alsóneműben. Nem messze – néhány száz méterre – tőlük további három megfagyott túrázó, köztük a túra vezetője, Igor Gyatlov holtteste került elő. Később, május negyedikén találták meg a csoport további négy tagját, a táborhelytől kevésbé távol, de négy méterrel a hó alatt. Rajtuk viszont nem volt ruha. Ezeken a holttesteken töréseket és csonkolásra utaló nyomokat találtak, egyiküknek hiányzott a nyelve és a szeme, valamint az ajkainak egy része, egy másiknak pedig szintén a szeme. Egy következő áldozat maradványain, illetve ruhadarabjain viszonylag magas radioaktív sugárzás nyomait állapították meg, illetve olyan belső sérüléseket, amelyekre nem találtak magyarázatot.
A sátortábor maradványainak kutatása során ugyancsak érdekes megállapításokra került sor. Az egyik, hogy a sátorban rendezett körülményeket, összehajtogatott ruhákat, elkészített vacsorát találtak, ugyanakkor furcsa jeleket is, például azt, hogy a sátor ponyváját belülről hasították fel.
Bár az adott időszakban ez a tény nem feltétlenül jelent igazodási pontot, mégis említést érdemel, hogy az eset vizsgálati eredményeit titkosították, és a területet minden más vizsgálat előtt évekre lezárták. Talán azért is, mert már a nyomozás kezdeti fázisában számos, egymással ellentétes és nehezen elfogadható magyarázat is felmerült. Az egyik például, hogy a túrázókat helyi – tiltott helyeiket védő - mansi vadászok ölhették meg.
A több hivatalos zárójelentés és számtalan hipotézis ellenére sincs általánosan elfogadhatónak tartott és cáfolhatatlan magyarázat a túrázó fiatalok megrázó halálára.
Felmerült az is, hogy a túrázók egy titkos katonai akció, például egy termobarikus fegyver tesztelésének lettek az áldozatai. Ezt azzal próbálták alátámasztani, hogy az adott időszakban két bombázó repülőgép haladt át a terület felett.
Más elképzelések azzal kapcsolatos spekulációkat is tartalmaznak, hogy a csoport tagjai közül többen egy titkos nukleáris projekt alkalmazottai voltak. Egyéb elképzelések az esetet összefüggésbe hozzák egy hasonló, 1993-ban történt üggyel. Ez az ún. Khamar-Daban tragédia, amely során Szibéria egy másik területén hasonló körülmények között halt meg egy túrázó csoport. Az összes ilyen elméletnek azonban csak egy közös jellemzője van, mégpedig az, hogy egyikük sem cáfolhatatlan.
