2015. június 28., 13:33

A Föld újabb tömeges kihalási időszakba lépett?

A földi létfenntartó rendszer alapvető építőkövét a fajok teszik ki, mindannyian tőlük függünk. Az emberi populáció terjeszkedésének és fejlődésének nyomán sokukat nagyfokú hanyatlás fenyegeti. Védelmüket nehezíti, hogy nem egyenletesen oszlanak meg a Föld felszínén, bizonyos területeken nagyszámú őshonos faj él, amely sehol máshol nem található meg, ezeket nevezzük a biológiai sokféleség (biodiverzitási) gócpontjainak.
201506281336000.000_Hkg5362604_europress_EZA.jpg
Galéria
+3 kép a galériában

 

 

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) frissen közzétett, a veszélyeztetett fajokat taglaló vörös listája szerint mintegy 23 ezer állatfajt fenyeget a kihalás kockázata, köztük a világ legritkább oroszlánját is. És míg kiemel néhány sikertörténetet, úgymint az ibériai hiúzét, amelynek egyedszáma egy évtizede alatt 52-ről 156-ra nőtt, arra figyelmeztet, hogy ezeket beárnyékolja a fajok széles tartományának fenyegetettsége.

A Conservation International nemzetközi zöldszervezet szerint mintegy 35 ilyen terület van a világon, amely a Föld szárazföldi felszínének pusztán 2,3 százalékát reprezentálja, de a világ őshonos növényfajai több mint felének, őshonos madár-, emlős-, hüllő- és kétéltűfajai közel 43 százalékának otthona.

Az általában fajokban leggazdagabbnak tartott területeket, mint a délkelet-ázsiai régiókat főképp az erdőirtás és a különféle ültetvények térhódítása veszélyezteti, az erdők eltűnésével az állatvilág élőhelyei is megszűnnek létezni, sőt bizonyos tanulmányok szerint az újfajta vegetáció ökoszisztéma-eltolódásokat vált ki.

Egy áprilisi tanulmányban például kelet-angliai kutatók Délkelet-Ázsia négy biodiverzitási gócpontjának állapotát vették szemügyre a gumiültetvények árnyékában. Következtetéseik szerint 2024-re további 8,5 millió hektárnyi ültetvényre lesz szükség, hogy az igényeket ki tudják elégíteni. Ám ilyen mértékű terjeszkedés katasztrofális hatással lesz a biodiverzitásra, globálisan veszélyeztetett, egyedülálló fajokat és ökoszisztémákat sodor bajba.

A kutatók úgy vélekednek, hogy a probléma mértéke összevethető az olajpálma-ültetvényekével, és szorosan kötődik a duzzadó gumiabroncs-piachoz. A veszélyeztetett területek: Sundaland (Maláj-félsziget, Borneó, Szumátra, Jáva és Bali), Indo-Burma (Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Mianmar nagy része és Délnyugat-Kína bizonyos területei, többek között Hszihuapanna vagy Sipsong Panna és Hajnan szigete), Wallacea (indonéziai szigetek, úgymint Bali keleti része és Borneó, valamint Új-Guinea nyugati része, illetve Kelet-Timor) és a Fülöp-szigetek.

A védelmi terveket is át kell gondolni

Ausztrál kutatók felmérése mindeközben arról árulkodik, hogy át kell gondolnunk a természetvédelmi megközelítéseket, ha a környezetet ténylegesen meg szeretnénk óvni a kihalásoktól. Úgy vélik, hogy a legfőbbnek tartott veszélytényezőre fókuszálás - eme stratégiát követi a legtöbb ország és természetvédelmi szervezet - drága és alkalmatlan módszer lehet, ami a veszélyeztetett fajokat valójában még inkább az eltűnés felé sodorhatja.

A Frontiers of Ecology and the Environment megjelent idei tanulmányukban új keretrendszert javasolnak, amellyel azonosíthatóak a pénzügyileg kivitelezhető és a veszélyben lévő fajok szempontjából a legtöbb előnnyel kecsegtető természetvédelmi tevékenységek. Vegyük például a rinocéroszt, csupán 26 ezer egyede van még életben, ezzel az egyik legveszélyeztetettebb állatfaj a világon. Több szervezet és csoport is igyekszik megmenteni, ennek ellenére az orvvadászok évente több ezrükkel végeznek.

 

 

Megmentésükhöz általában csak olyan térképeket használnak, amelyek az orvvadászati gócpontokat tüntetik fel, ennek értelmében sok erőfeszítést tesznek a vadászok elfogásáért. Az illegális gyakorlatot viszont sokszor a szegénység, az oktatás hiánya és a virágzó illegális piac ösztönzi. A kutatók szerint, ha csak az orvvadászokat célozzák, az egyben korlátozza az orrszarvútülök-ellátmány mértékét, miközben a piaci igények szárnyalnak, emiatt az illegális produktumok ára az egekbe szökik, és még több állattal végeznek. Az orvvadászaton úgy lehet felülkerekedni, ha kiváltó okait célozzák.

Az ember is szerves része a természetnek

A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a biológiai sokféleség biztosítja a bolygó összes élőlényének természetes fennmaradást. Több mint hárommilliárd ember élete függ a tengeri és part menti élővilág sokféleségétől, míg 1,6 milliárdot is meghaladó fő mindennapi élete az erdőkre alapozódik. A biodiverzitási veszteségek a becslések szerint több mint egymilliárd ember életére vannak hatással a száraz területeken. A legjelentősebb antropomorf, azaz ember előidézte fenyegetéseknek általában a klímaváltozást, a szennyezést, az erdőirtást és élőhely-veszteséget, a túlzott kiaknázást, illetve a behurcolt fajokat tartják.

Míg a természetes klímaváltozások a bolygó történetének egésze alatt hosszú távon módosították az élővilág összetételét, az emberi tevékenységekhez fűződő gyors folyamat felgyorsítja a változás ütemét anélkül, hogy az ökoszisztémák és fajok elegendő időt kapnának az adaptálódásra. Például az emelkedő óceáni hőmérséklet és a hanyatló sarkvidéki tengeri jég kihatással van a tengeri élővilágra, elmozdíthatja a vegetációs zónákat, ennek pedig globális következményei vannak. Összességében maga az éghajlat a legfőbb tényező a fajok megoszlásában a Föld felszínén, változása adaptálódásra kényszeríti őket. Amelyek pedig erre nem képesek, kihalnak. Személyesen mindenki tehet az ügy érdekében, többek között ökolábnyomának csökkentésével.

 

 

Újabb kihalási szakaszban a Föld?

És miközben szinte hetente érkeznek a hírek Afrika ikonikus nagyvadjainak pusztításáról, a kutatók már a hatodik kihalásról beszélnek. Egy hete járta be a tudományos sajtót az amerikai Princeton, Stanford és Berkeley Egyetem kutatóinak új vizsgálata, amely szerint a Föld belépett az újabb tömeges kihalási időszakba, ami az emberiség létét is veszélyezteti. A kutatók gyors fellépést sürgetnek a veszélyeztetett fajok, populációik és élőhelyeik megmentéséért. A szakemberek között általános az egyetértés, hogy a kihalási ráta a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti eltűnése óta páratlan szintet ért el, egyesek ellenben úgy hiszik, a korábbi becslések a krízis túlbecslésén alapuló feltételezéseken alapultak.

A Science Advances folyóirat lehozta új tanulmány viszont arról tanúskodik, hogy még a legkonzervatívabb becslésekkel is, a fajok mintegy 100-szor gyorsabb ütemben tűnnek el a tömeges kihalási időszakok közötti átlagos ütemhez képest. Mindehhez a gerincesek történelmi kihalási rátáját vették szemügyre a fosszilis adatok alapján. 1900 óta a jelentés szerint több mint 400 gerinces faj tűnt el, egy ilyen mértékű veszteség átlagosan 10 ezer év alatt következne be. A közreműködő okok már ismertek, többek között éghajlatváltozás, szennyezés és erdőirtás. Úgy vélik, ha figyelembe vesszük a pusztuló ökoszisztémák láncreakciószerű hatását, akkor az olyan jótétemények, mint a méhek általi beporzás, három emberöltő alatt eltűnhetnek.

Súlyosbodhat a világ legfenyegetettebb emlőscsoportjának küzdelme

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint évente legalább 50 állatfaj kerül közelebb a kihaláshoz. Az összes kétéltű közel 41, az emlősök 25 százaléka fenyegetett. Az elkövetkező években leginkább a madagaszkári makik küzdelme súlyosbodhat. Az őket érintő legfrissebb átfogó tanulmányt 2013-ban jelentette meg az IUCN, a Bristol Conservation and Science Group és a Conservation International. Következtetéseik szerint a fajok 94 százaléka fenyegetett - ami markáns emelkedés a hét évvel korábbi 66 százalékhoz képest -, több mint ötöde a kritikusan veszélyeztetett kategóriában van.

A víztömegekben is drasztikus változások várhatóak

De mi a helyzet a tengerekkel? A Nature Climate Change folyóiratban megjelent friss tanulmány eredményei szerint, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi ütemben folytatódik, az óceánok a következő 85 évben nagyobb változásokkal néznek szembe a biodiverzitás tekintetében, mint az elmúlt hárommillió évben. A szakemberek szerint az emberi tevékenységek átalakítják az óceáni élővilág állapotát, nemcsak a kihalások előidézésével, hanem fajinvázióval vagy éppen áthelyezéssel. Mindennek üteme ráadásul ismeretlen a tudománynak.

A francia, brit és monacói kutatók számítógépes modellt alkottak meg, és pszeudofajokkal népesítették be, amelyek létrehozták saját pszeudoközösségeiket. A technikát azért tervezték így meg, mert az óceánok nagy része még mindig feltérképezetlen, ennélfogva kevés tudásunk van arról, mely óceáni zónákat, mely fajok foglalják el és milyen bőségben. A modell lehetővé tette, hogy nyomon kövessék a hőmérséklet-változások hatásait.

Mivel elsősorban képzeletbeli élőlényekkel dolgoztak, az eredmények természetesen nem közvetlenül vetíthetőek rá például a bálnákra, delfinekre vagy tonhalakra, de azért árulkodnak a biológiai sokféleség nettó változásairól. A jelek szerint még mérsékelt éghajlatváltozás esetén is drasztikus változások következhetnek be az egyenlítői régiókban, a 2 Celsius-fokos emelkedés 10-12 százalékos fajveszteséggel járhat. Ne felejtsük el, hogy a két fok valójában a becélzott érték a klímaváltozás mérséklésére! A sarki régiókban a hatás még markánsabb: ahogy a vizek felmelegednek, az Egyenlítő közelében élő fajok északra és délre áramlanak, és kiszorítják az ott élőket. Hasonló eseményre már találtak is példát néhány helyszínen. Összességében a kutatás 20 százalékos változást jelez előre a fajok átlagos bőségét érintően a pólusok közelében, mind a behatolókat, mind a kiszorítottakat figyelembe véve.

 

201506281336000.000_Hkg5362604_europress_EZA.jpg
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás