A dinoszauruszbáró, Nopcsa Ferenc kalandos élete
1920 novemberében a világ egyik leghíresebb paleontológusa hazafelé tartott dél-erdélyi birtokára, Szacsalra. Mintegy fél évvel jártunk az országvesztés után, de egy világhírű tudósra, még ha magyar is, a románoknak is szüksége volt.
Báró Nopcsa Ferenc testi és lelki jó barátjával, társával, az albán Bajazid Elmasszal utazott. Magától Mária, román királynétól kapta meg a kastélyról szóló ajándékozó levelet. Természetesen Nopcsa nem akart a románoknak dolgozni, viszont a kastélyát már visszakapta. Hazaérkezése után kiment megnézni milyen állapotban van a birtoka, felháborodva látta, hogy oláh juhászok legeltetnek a földjén. Mikor számon kérte őket, azok rátámadtak és agyba főbe verték. A félholt Nopcsa végül Bécsbe került gyógykezelésre, ahol megműtötték és koponyája hiányzó darabkáját egy ezüstlemezzel pótolták. Nem volt túl népszerű orvosai körében, mivel amikor Nopcsa érdeklődött állapota felől, anatómiai kifejezéseket is használva, a doktorok őt egy okoskodó laikusnak hitték, nem tudván tudósemberrel van dolguk.
Nopcsa báró nem akármilyen figura volt, nyugodtan nevezhetjük reneszánsz embernek is, annyi mindennel foglalkozott.
Tudós, akadémikus, geológus, Albánia nagy szerelmese, majdnem Albán király, a történelem első repülőgép eltérítője, kém, magyar hazafi, a hátszegi dinoszauruszok felfedezője – egy igazi kalandor.
1877-ben született Déván, bár egy ideig úgy vélték, születési helye a család szacsali kastélya volt. A család őse a Hunyad-megyei Szilvási-nemzetségből származott. Tagjai voltak a kiterjedt Hunyadi rokonságnak, ezért a címerükben is megtalálható a holló a gyűrűvel. A Nopcsák nemzedékei nem éltek unalmas életet, egyik tagjuk ott volt Mohácsnál, Jókai pedig Fatia Negráját állítólag egy Nopcsáról mintázta. A történet szerint Nopcsa László (Ferenc nagyapja) Hunyad megye főszolgabírája felkereste a lakásán Jókait, és az asztalra kitett revolverével nyomatékosítva szavait, „megkérte” őt, fejezze be a regényt és felejtse el a Nopcsákat.
Édesapját, Nopcsa Eleket sem kerülték el a botrányok, egy időben szalonképtelenné vált, mivel kitudódott, az operaház vezetőjeként szereposztó díványt üzemeltetett.
Főhősünk 9 évesen Bécsbe került, a Mária Terézia által létrehozott Theresianum diákja lett. Az intézményben a Monarchia összes nemzetisége megtalálható volt, alapkövetelménynek számított a minél több nyelv ismerete. A tanulók vívtak, lovagoltak, táncoltak. Itt tanult például Hadik András tábornok, vagy éppen Bethlen István miniszterelnök is. Nopcsa itt megismerte Luis Draskovics horvát grófot, ő volt, aki Albánia felé fordította az érdeklődését. A tudományos pályán egy véletlen indította el, ahogy Tasnádi-Kubacska Andrásnak fogalmazott Nopcsa: „1895-ben történt, hogy Ilona nővérem (a húga volt, nála hat évvel fiatalabb nem a nővére – a szerk. megj.) ősállat-csontokat talált szentpéterfalvai birtokunkon, Erdélyben. Lázasan kutattam a rejtélyes csontok eredete után. Csakhamar számos csonttöredék, néhány csigolya és egy ép koponya került napvilágra a környék kőzetrétegeiből. Jött az ősz és nekem vissza kellett mennem a bécsi Theresianum padjába. Fájó szívvel hagytam ott a lelőhelyet, az ősmaradványokat azonban magammal vittem a császárvárosba és megmutattam Eduard Suess-nek, a földtan világhírű tanárának. Ítéleteimnek csodájára gyűltek a tudósok és hamarosan megállapították, hogy azok krétakori óriás ősgyíkoknak a maradványai.”
Huszonkét évesen jelent meg első tudományos munkája, melyben leírta a húga által talált maradványokat. Tudományos sikerei elismeréseként nagybátyjától 200 koronát kapott. Ezzel vágott neki a Balkánnak.
Az utazás a vérében volt mindent megakart ismerni, bejárni a világot, végül eljutott Albániába. Szerette a szkipetárokat (albánok), és Európa nagy fegyveres gyermekeinek nevezte őket. Mikor a British Museumban járt észrevette, hogy az egyik őslény csontozata hibásan lett kiállítva. Fogta magát átlépte az elválasztószalagot, és helyre tette a hibás Diplodocus csontvázat. A teremőrök majd szívrohamot kaptak, látva ezt az „aljasságot”, ő azonban teljes nyugalommal adta át nekik névjegyét, mondván mutassák azt meg az igazgató úrnak. Az igazgató végül munkát ajánlott Nopcsának a múzeumban.
1906 novemberében ismerkedett meg Bukarestben Bajaziddal, akivel életük, s végül haláluk is összefonódott.
Családjával nem volt túl szívélyes a kapcsolata, mikor az apja meghívására egy angol paleontológus vendégeskedett náluk a feleségével, édesapja bárdolatlan kijelentéseket tett fiára. Közölte, nem érti miért a csontokkal, mért nem a nőkkel, szerencsejátékokkal és az itallal foglalkozik a fia. Nopcsa tudósként több lelettel büszkélkedhet, a Hunyad megyei Hátszegi-medencéből kerültek elő az első magyarországi dínó maradványok. Az egyik a Magyarosaurus dacus nevet kapta, ott van aztán a Limnosaurus transsylvanicus nevű kacsacsőrű őshüllő, vagy a nevét őrző Elopteryx nopcsai ősmadár.
Az első világháború kitörésekor a Monarchiának végzett hírszerző feladatokat.
Tisztában volt a románok jelentette veszéllyel, ezt még a Theresianumban megtapasztalta, mikor egyik román iskolatársa közölte vele, hogy „Erdély úgy fog az ölünkbe hullani, mint egy érett körte.”
Álruhát öltött és Gorlopán Péter néven Hunyad megyében juhászként élt. Vándorolt, terelte az állatokat és közben figyelt, hallgatózott, játszotta az együgyű pásztor szerepét. Miután az olaszok beléptek az antant oldalán a háborúba, a várható román támadás miatt átkelt Romániába a Kárpátokon, ott szedte össze a híreket. Sikerült hamis papírokat szereznie mint a Monarchiából menekült román nemzetiségű katonaszökevény. Bármerre járt mindenhol magyarellenességgel találkozott, az oláhok készültek Erdély megkaparintására. Összekötője egy román nemzetiségű tiszt volt, Grecul kapitány, aki ott gáncsolta tevékenységét, ahol tudta. Róla később kiderült, hogy a románoknak kémkedett a Monarchia ellen.
Nopcsa leírása szerint a katonaszökevényként Romániába menekült románok szinte kivétel nélkül csalódtak a regáti (Moldva és Havasalföld neve) viszonyokban: az itteni románok tolvaj és csaló jelleme, felfuvalkodottsága miatt, bár nagy részüket ez nem zavarta meg a magyarellenességben.
- tudjuk meg Nopcsától, akinek írásait, naplóit Gyurkovics Györgyi szerkesztette kötetté, és jelentette meg 2018-ban Báró Nopcsa Ferenc: Sárkányok Magyar Királya címen.
Nopcsa azonban tovább harcolt a magyar érdekekért. Mint tudós vette ki a részét a küzdelemből. Benne volt a Vörös térkép megalkotásában, melyet Párizsban, a békekonferencián kívántak bemutatni. Teleki Pál, későbbi miniszterelnök, az ötletgazda ezt írta: „Olyan térképet igyekeztem csinálni, amely nem komplikált, áttekinthető, és a laikusnak is rögtön mindent megmagyaráz. A feladat ez volt: aránylag annyi színmennyiség legyen csak a térképen, amennyi nemzetiség az illető területen tényleg él, és minden nemzetiség lélekszámaránya megfelelő viszonyban legyen a neki juttatott szín mennyiségével. Azt a tételt állítottam fel, hogy egy négyzetmilliméter terület az én térképemen megfelel száz embernek. Akkor azután körzővel és plajbásszal a kezemben egész nap háromszögeket és négyszögeket méricskéltem, szövetkezve báró Nopcsa Ferenc barátommal, Magyarország egyik legkitűnőbb geológusával. Január elejére készen voltunk. A munka hat hetet vett igénybe.”1920 január 16-án került a békekonferencia asztalára a térkép, sajnos hazánk szétdarabolását ez sem akadályozhatta meg."
Miután birtokán románok összeverték Bécsben gyógyult, Bajazid hűséges ápolása mellett. 1925-ben kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, de 1929-ben lemondott posztjáról, mert nehezen viselte, hogy tervei megvalósítására nem volt pénz. Idegi állapota egyre romlott, de még egyszer felkerekedett és motorral bejárta Olaszországot. Élete utolsó éveiben több személyes konfliktusa volt, családi és egyéb. A gazdasági válság őt is elérte, megtakarításai elvesztek, betegségek gyötörték, depresszióba esett. 1933 áprilisában lelőtte titkárát, pontosabban társát Bajazidod, majd magával is végzett. Élete regényekbe és filmekre kívánkozik. Az előbbi Vakulya Norbert írónak hála meg is valósult, míg utóbbit, a magyar köztévé igen szórakoztató filmjét ITT tekinthetik meg az érdeklődők.
