A digitalizációban lépést tartunk, de az adóterhek az egekben: így fest Szlovákia a régiós adótérképen
Bár Szlovákia a közép- és kelet-európai régióban jelentős lépéseket tett a digitalizáció terén, az összehasonlított országok mezőnyében továbbra is az egyik legmagasabb adóteherrel rendelkező államnak számít. Ez derül ki a Forvis Mazars multinacionális tanácsadó cég által évente kiadott CEE Tax Guide 2026 című aktuális regionális adóügyi útmutatóból. A legújabb kiadvány huszonöt régiós ország – köztük több délkelet-európai, balti és közép-ázsiai állam – adórendszerét veti össze, rávilágítva a hazai szabályozás sajátosságaira és kihívásaira.
Az elemzés szerint a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó (áfa) kulcsai idén számos országban emelkedtek, amivel megtört a korábbi évek stabilitása. Szlovákia esetében a 2026-os esztendő szintén jelentős változásokat hozott. Kvetoslava Čavajdová, a társaság adóügyi partnere rámutatott, hogy a személyi jövedelemadó terén bővült a progresszivitás, így az eddigi 19 és 25 százalékos sávok mellett megjelent egy új, 30, illetve egy 35 százalékos kulcs is.
A társasági adó rendszere a bevételek nagyságától függően háromszintűvé vált. A százezer euró alatti bevétellel rendelkező cégekre tízszázalékos, az ötmillió euró alatti kis- és középvállalkozásokra huszonegyszázalékos, míg az ezen a határon felül teljesítő vállalatokra huszonnégyszázalékos adókulcs vonatkozik.
A huszonhárom százalékra emelt alapvető áfakulcs Szlovákiát egyértelműen a közép-európai régió legmagasabb adóterhelésű országai közé sorolja. A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a vállalkozásoknak és a lakosságnak olyan további terhekkel is számolniuk kell, mint a biztosítási adó nyolcról tíz százalékra történő emelése, vagy a kitermelt elsődleges nyersanyagok után fizetendő új, kötelező illeték.
A jelentés ugyanakkor pozitívumként emeli ki az ország digitalizációs törekvéseit. Az eKasa rendszer már stabilan működik, a vállalatok közötti (B2B) tranzakciók esetében pedig 2027-től életbe lép a kötelező elektronikus számlázás. Míg tavaly ezen a téren az ország még jelentős lemaradásban volt Magyarország, Románia vagy Lengyelország mögött, idén Szlovákia már világos határidővel és ütemtervvel rendelkezik. Az adóügyi partner azonban rögtön árnyalta is a képet: a terület éllovasait egyelőre sokkal inkább csak utolérni próbáljuk, semmint mi diktálnánk a tempót.
Régiós kitekintésben megfigyelhető, hogy a fogyasztási adók átalakítása általános trenddé vált. Románia például az öt- és kilencszázalékos áfakulcsokat egy egységes, tizenegyszázalékos sávba vonta össze, Litvánia pedig eltörölte a távfűtésre és a melegvíz-szolgáltatásra vonatkozó kedvezményes elvonást, miközben a szálláshelyekre és kulturális szolgáltatásokra egy új, tizenkétszázalékos mértéket vezetett be. A szlovák áfarendszer többszintűsége a elemzők szerint besorolási bizonytalanságot és magasabb adminisztrációs költségeket eredményez a vállalatok számára. A rendszer hatékonyságának növelését egyértelműen az adókulcsok számának csökkentése és a szabályok átláthatóbbá tétele szolgálná.
Ami a társasági adót illeti, a régióban a 9 és 24 százalék közötti sáv számít stabilnak. Az államok a versenyképességüket ma már nem a társasági adókulcsok agresszív csökkentésével, hanem sokkal inkább a kutatás-fejlesztés célzott ösztönzésével próbálják növelni.
A kiadvány eredményei alapján nem látszik regionális hajlandóság az elvonások mérséklésére; az egyetlen markáns kivételt Németország jelenti, ahol 2032-ig fokozatosan tíz százalékra vágják vissza ezt az adónemet, miközben Litvánia éppen ellentétes utat bejárva emelt a kulcson.
Szlovákiában ez a magasabb adóterhelés tudatosan a nagyvállalatokat célozza. A legmagasabb, huszonnégyszázalékos elvonás kizárólag az ötmillió euró feletti bevétellel rendelkező cégeket érinti. Az ezen határ alatti vállalkozásokra vonatkozó huszonegyszázalékos teher megegyezik a régiós átlaggal, és szinte teljesen megegyezik a csehországi viszonyokkal. A legkisebb, százezer euró alatti forgalmat bonyolító cégek számára fenntartott tízszázalékos sáv viszont kulcsfontosságú eszköz marad ahhoz, hogy a mikrovállalkozások megőrizhessék piaci életképességüket a jelenlegi gazdasági környezetben.
