2019. augusztus 11., 11:01

A cukorbetegség és diétája (I.)

A cukorbetegekről mindenki tudja, hogy diétázniuk kell, legalábbis azt, hogy nem ehetnek cukrosat. Valójában ennél sokkal összetettebb táplálkozási formáról, életmódról van szó.

cukorbetegseg-meres.jpg
Fotó: archívum

A cukorbetegség anyagcserezavar, amely elsősorban a szénhidrát-anyagcserét érinti. Élettanilag a szénhidráttartalmú táplálékok elfogyasztása után az emésztőrendszerből szőlőcukor kerül az érpályába, ezáltal emelkedik meg a vércukor. A hasnyálmirigy az emelkedett vércukorszint hatására inzulint kezd termelni, amelynek a segítségével a szervezet sejtjei fel tudják venni a szőlőcukrot a vérből. Mindezek után a vércukorszint normalizálódik és az inzulinszint is visszaáll a kiindulási értékre. Diabétesz esetén viszont a hasnyálmirigy kevés inzulint termel, illetve az is előfordulhat, hogy a termelődött inzulin nem képes a hatását kifejteni, így a vércukor értéke magas lesz. Az optimális vércukorérték étkezés előtt 4–7 mmol/liter, étkezés után egy, másfél órával pedig 6–9 mmol/liter. A diéta célja, hogy a normálishoz közeli vércukorszintet fenntartsa.

A téma összetettsége és terjedelme miatt először az étrend főbb szabályait szeretném általánosan összefoglalni, kezdve a beszámítással fogyasztható élelmiszerekkel, a későbbiekben pedig gyakorlati tanácsokkal és mintaétrenddel is készülök.

A diabétesz fajtái

Megkülönböztetünk 1-es és 2-es típusú cukorbetegséget. Az 1-es típus általában fiatal korban jelentkezik, és autoimmun betegség, amelynek következtében a szervezet a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjeit pusztítja el. Jellemzője a teljes, vagy majdnem teljes inzulinhiány, ami csak kívülről adott inzulinnal kezelhető. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának az oka leggyakrabban az elhízásban és az egészségtelen életmódban keresendő. Esetükben a kezelés első pillére a diéta, ugyanis a testtömeg normalizálásával általában az anyagcserezavar is rendeződik. Ha mégsem, akkor a terápia kiegészül gyógyszerekkel vagy inzulinterápiával. 

Mindkét esetben elengedhetetlen a helyes étrend összeállítása. A meghatározott napi szénhidrátmennyiséget sem csökkenteni, sem növelni nem szabad. Amennyiben nem fogyasztjuk el az előírt szénhidrátmennyiséget, könnyen hipoglikémia alakulhat ki, azaz leesik a vércukorértékünk. Ha 3 mmol/liter alá esik, először éhségérzet, nyelv-

zsibbadás, verejtékezés, remegés, szapora pulzus, később koncentrációs zavar, gyengeség, agresszív viselkedés, kettős látás, végül eszméletvesztés és görcsös állapot jelentkezhet. Ilyenkor azonnal gyorsan felszívódó szénhidrátot, például gyümölcslevet, cukros vizet, szőlőcukrot, majd 15 perc elteltével keményítőtartalmú szénhidrátot (kenyér, keksz, tészta) kell adni az érintettnek. A másik véglet a hiperglikémia, azaz a magas vércukorérték, amely kómához is vezethet. Tünetei a gyötrő szomjúság- vagy éhségérzet, fokozott vizeletürítés, acetonszagú lehelet, gyengeség, szapora légzés, alacsony pulzus és vérnyomás. Tudni kell, hogy mind a hipoglikémia, mind pedig a hiperglikémia életveszélyes, ezért azonnali beavatkozást igényelnek.

Az étrend összeállítása

Szénhidrátok:

Az étrend igazodik a kiegyensúlyozott táplálkozási ajánlásokhoz. Annyiban különbözik, hogy a natív cukrokat, azaz az egyszerű szénhidrátokat és azokat tartalmazó élelmiszereket teljes mértékben kerülni kell. Tehát a cukrok (szőlőcukor, malátacukor, répacukor, kókuszvirágcukor, barna cukor) és a méz fogyasztása kerülendő. Helyettük mesterséges édesítőszereket, cukoralkoholt (eritrit), sztíviát (jázminpakóca), vagy a napi szénhidrátmennyiségbe beszámítva nyírfacukrot (xilit) választhatunk. Arra figyeljünk, hogy a mesterséges édesítőszerek között vannak hőstabil és hőérzékeny szerkezetűek. A szaharin és az aszpartám hőre bomlanak, ami által megváltoztatják az ételek ízét, így sütéshez ne használjuk, illetve a főzésnél is csak utóízesítésre. Az aceszulfám-K- és a ciklamáttartalmú édesítőszerek hőstabilak és mellékízmentsek, már a főzési folyamat elején hozzáadhatók az ételhez.

A magas keményítőtartalmú szénhidrátok, mint a gabonafélék (búza, rozs, köles, rizs) és a belőlük készült malomipari termékek fontos helyet foglalnak el a cukorbetegek étrendjében. Ugyan szénhidráttartalmuk magas, de mért mennyiségben fogyaszthatók. Minél rostosabb egy pékáru, annál lassabban emeli a vércukorértéket, ezért válasszunk teljes kiőrlésű, korpával vagy magvakkal készült termékeket. A száraztészták közül előnyösebbek a durumbúzából készült változatok.

Zöldségek és gyümölcsök:

A zöldségek közül bőséggel választhatjuk az 5 g-nál kevesebb szénhidrátot tartalmazókat, anélkül, hogy a napi szénhidrátmennyiségbe beleszámolnánk őket. Szendvicsek mellé kerülhet retek, uborka, fejes saláta, zöldpaprika, paradicsom, savanyú káposzta, savanyú uborka, hagyma. Alacsony szénhidráttartalmú a sóska, a paraj, a kínai kel, a kelkáposzta, a brokkoli, a karfiol, a cukkini, a fejes káposzta, a zöldbab, a sárgarépa és a karalábé. A belőlük készült főzelékek mellé még fél adagban kenyeret, vagy más pékárut is ehetünk. 10 g feletti szénhidráttartalommal rendelkezik a zöldborsó, a burgonya, a fejtett bab, a lencse, a sárgaborsó, a kukorica és a sütőtök, ezért csak meghatározott mennyiségben fogyaszthatók.

A gyümölcsök fruktózt, azaz gyümölcscukrot tartalmaznak, ezért minden esetben számolnunk kell a szénhidrátmennyiségüket. Fruktózban gazdag a banán, a szőlő, a szilva, illetve kimagaslóan az aszalt gyümölcsök, ezért csak kis mennyiségben és ritkán együnk belőlük. 11–14 g közötti szénhidráttartalmú gyümölcs a meggy, a cseresznye, a kivi, a körte, az ananász, a dió, a földimogyoró. 5–10 g közötti az alma, a málna, a ribiszke, a grapefruit, a narancs, az eper, az egres, az őszibarack, a birsalma, a mandula. Kiemelném a görögdinnyét, ami igaz, hogy 100 g-ban csupán 6,5 g szénhidrátot tartalmaz, de lényegében szinte csak folyadék, ezért gyorsan felszívódik, és jócskán meg tudja emelni a vércukor értékét. Javaslom, hogy együnk mellé keményítőtartalmú szénhidrátforrást, például korpás kekszet.

Tej és tejtermékek:

A legmagasabb tejcukortartalma magának a tejnek van, ráadásul folyadék, ezért gyorsan fel is szívódik. Mivel a reggeli órákban kerülni kell a gyors vércukor-emelkedést okozó élelmiszereket, ezért tejet inkább a nap későbbi szakaszában, délután, egyszerre akkor is csupán 1-2 dl mennyiségben igyunk. A savanyított tejtermékek (kefír, joghurt, túró) tejcukortartalma már alacsonyabb, meghatározott adagban délelőtt is fogyaszthatók. A sajtoknak viszont szinte már nincs is cukortartalma, ezért beszámítás nélkül választhatók. Tejtermékek közül mindig a zsírszegény változat mellett döntsünk. 

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/32. számában)

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!