2012. december 13., 16:57

7500 éves a sajtkészítés, vagy ennél is több

VARSÓ, LONDON. Már 7500 éve is készítettek sajtot Európában, erről tanúskodik a Lengyelországban feltárt cserépedény-töredékek vegyi elemzése.

A Princetoni és a Bristoli Egyetem kutatói szitaszerűen átlyuggatott cserépedények maradványait vizsgálták, amelyek nagy számban kerültek elő Lengyelország területén, hogy kiderítsék: sajt-, méz- vagy sörkészítés során használták-e az alkalmatosságokat az újkőkor első földművelői. Eredményeiket a Nature online változatában ismertetik.

A leleteket gázkromatográfiának vetették alá, valamint a szénizotópok arányát vizsgálták, amikor az ősi cseréptöredékek pórusaiban megőrződött molekulákat elemezték. Sajtkészítésre utaló bizonyítékot ugyan nem találtak a tudósok, ám lényegesen nagyobb volt a zsíros tejmaradványok mennyisége, mint a "közönséges" főző- és tárolóedények esetében Ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezeket a speciális edényeket azért készítették, hogy elválasszák a zsírokban gazdag aludttejet a savótól.

Mint Richard Evershed, a Bristoli Egyetem kutatója rámutatott, a sajtkészítésen kívül a tejfeldolgozás egyetlen más válfajánál sincs szükség ilyen szeparálásra. Paul Kinstedt, a Vermonti Egyetem professzora, aki nem volt részese a kutatásnak, szintén meggyőzőnek találta a vizsgálatok eredményeit. "Elképzelhetetlen, hogy ezeket a "cserépszitákat" bármi egyébre alkalmazták volna, mint sajtkészítésre" - emelte ki, hozzátéve: a feltételezések szerint a legkorábbi sajtkészítők 2000 évvel korábban, Törökországban működtek, bár erre nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találni.

Mint kifejtette, a sajtkészítés módjának felfedezése fontos előrelépést jelentett a neolitikum embere számára, hiszen lehetővé tette, hogy a tejből fehérjékben, ásványi anyagokban gazdag, kalóriadús táplálékot állítsanak elő. Az új kőkor idején a népesség jelentős része laktózérzékenységben szenvedett. Ily módon a kevesebb tejcukrot tartalmazó sajt előállításának köszönhetően mindenki képes volt megemészteni a tejet.

A Vermonti Egyetem professzora felhívta a figyelmet arra, hogy a korai sajtok leginkább a ricottához hasonlítottak, amelyet zömmel azonnal elfogyasztottak, ám valószínű, hogy a termék egy részét cserépedényekben elásták, hogy télre készletezzenek élelmet. A hónapokig a talajban érlelt, tartósított sajtok meglehetősen csípősek lehettek.

"A sajt ráadásul változatosságot jelentett a hihetetlenül egyhangú újkőkori étrendben, hiszen a korai földművelés tápláléka túlnyomó részt kásából állt" - mondta Kinstedt.

Más volt az étrendjük a skandináv országok őslakosainak. Az a 10-15 fős klán, amely 7500 éve Stavanger közelében, a Vistehola barlangban ütött tanyát, elsősorban halat, kagylót, osztrigát fogyasztott, de szerepelt az étrendjükben vadlúd és vadkacsa, jobb híján pedig kormoránokra is ráfanyalodtak. Mindezt a barlangban talált szemétből állapították meg a kutatók.

Ebből a barlangból származik a legteljesebb norvég kőkorszaki csontváz és a harmadik legidősebb, amely a skandináv ország területén eddig előkerült. Egy Viste fiúnak keresztelt kamasz földi maradványairól van szó. A vizsgálatok kimutatták, hogy a Viste fiú halálakor 15 éves lehetett. Testmagassága 125 centi volt, és a feltételezések szerint egy 10-15 főből álló csoport tagja volt. Nagy valószínűséggel beteges volt, ez magyarázza a korai halálát.

A fiú csontvázát a Stavangeri Egyetem régészeti múzeuma őrzi. Tavaly komputeres tomográfia alapján elkészítették a digitális arcrekonstrukcióját, majd megmintázták a fiú fejét. Ez mutatta ki, hogy a kamasz "csónakfejűségben" (scaphocephalia dolicephalia) szenvedett. Ez a veleszületett betegség a varratok szabálytalan csontosodását eredményezi, amelynek következtében a koponya hosszú, viszonylag keskeny, a nyakszirti része kidomborodik, míg a homlok aránytalanul széles.

Megosztás