50. Duna Menti Tavasz – A műsorvezető szemével
Május vége van, nyárias időjárás fogadja a Dunaszerdahelyre érkezőket. A Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti téren gyerekcsoportok gyülekeznek, felkészítő pedagógusok beszélgetnek egymással. Az ötvenedik Duna Menti Tavasz megnyitóját politikusok, vezetők, ismert közéleti szereplők tisztelik meg. Az Oláh Attila vezette, Apró Csallóközi Gyermek Néptánccsoport fellépése nyitja a rendezvényt, majd én következem. Köszöntöm a megjelenteket, bemutatom a meghívott vendégeket, Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere átadja a város kulcsát Kiss Beáta Csemadok-elnöknek, aki továbbadja a diákoknak. Az Óbudai Népzenei Iskola növendékei veszik át a kulcsot, ami azt tükrözi, hogy az elkövetkező négy napban a fiataloké a Csallóköz központja.
Negyedik éve vagyok a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet által szervezett Duna Menti Tavasz műsorvezetője. Az elmúlt években számtalan előadást láttam, több száz tanulóval, számos pedagógussal és csoportvezetővel találkoztam, de az idei fesztivál mégis más. Az ötvenedik Duna Menti Tavasz nem csupán egy újabb rendezvény, hanem egy félévszázados történet ünnepe is.
A megnyitó után mindenki bevonul, hiszen az előadások a művelődési ház színháztermében zajlanak. A szakmai zsűri és a nézők is helyet foglalnak, én pedig újra színpadra lépek. És jó néhány alkalommal teszem még meg délelőtt, utána pedig délután, amikor ismét a művelődési központ előtti téren, különböző fellépők szórakoztatják a csoportokat és az érdeklődőket. Az első napon a bábelőadások, a második és a harmadik napon a színjátszó csoportok produkciói és a szerkesztett játékok következnek. A zsűrit kiváló szakemberek alkotják, akik délelőtt az előadásokat figyelik, délután pedig értékelik a látottakat. Csoportok követik egymást Királyhelmecen és Tornalján át, Füleken és Komáromon keresztül egészen Galántáig.
Amikor a színpadra lépek, és végighordozom tekintetemet a nézőtéren, arra gondolok, vajon hány ember fordult meg ugyanezen a helyszínen az elmúlt évtizedek során. Hány gyermek mondta el itt első színpadi mondatát, hány bábcsoport mutatta be első előadását, hány pedagógus és rendező dolgozott azon, hogy tanítványai átélhessék a közös alkotás örömét.
Takács Ottó, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, 2002-től a fesztivál szervezője, 2021-től pedig a fő szervezője. Amikor van egy kis ideje, vele beszélgetek a Duna Menti Tavasz résztvevőinek létszámáról, valamint a szervezési feladatok kihívásairól. Idén harmincnyolc csoport, közel nyolcszáz fiatal jelentkezett a fesztiválra, és az előválogatók után ebből huszonnégy csoport szerepel a döntőben. A legnagyobb kihívást abban látja, hogy az előválogatók és a május utolsó hetében rendezett fesztivál között kevés az idő.
– Mivel a válogatókat április utolsó és május első hetében tartjuk, rövid idő marad a döntőig. Persze minden régióban vannak segítőink, akár az iskolákban, akár a csemadokos munkatársak között, így számolnak mindennel, azzal is, hogy buszokat kell rendelni az utazáshoz.
Különleges helyzetben vagyok, mert az előadásokat nem a nézőtérről, hanem a kulisszák mögül figyelem. Ott vagyok a kezdés előtti percekben, így szinte velük együtt élem át az izgalmat, látom, hogy miként működnek az egyes csoportok.
Annak idején színjátszóként, a kezdés előtti pillanatokat szerettem a legjobban, mert a várakozás jóleső feszültsége utánozhatatlan tudatállapotba tudott repíteni. Mivel nem vagyunk egyformák, a versenyhelyzeteket is másképp éljük meg. Akad olyan tanuló, aki nyugalmat sugároz, míg mások sápadtan, ujjukat tördelve várják, hogy szétnyíljon a függöny, és kilépjenek a reflektorfénybe. Aki csak az előadásokat látja, talán nem is gondol bele, mennyi munka szükséges egy-egy produkció létrehozásához. Pedagógusok, csoportvezetők és szülők dolgoznak azon, hogy a gyerekek megmutathassák mindazt, amit begyakoroltak.
A fesztivál természetesen verseny is, de biztosan nem ez a legfontosabb jellemzője.
A jubileumi évhez egy különleges kiadvány is kapcsolódik. Angyal Sándor szerkesztésében interjúkötet jelent meg, amely huszonnégy beszélgetésen keresztül mutatja be a fesztivál történetét. A könyv megszólalói között találunk egykori szervezőket, felkészítőket, zsűritagokat, újságírókat és olyan embereket, akik erősen kötődnek a Duna Menti Tavasz közösségéhez.
A kötet kapcsán 2015-ig kell visszaugranunk az időben, amikor Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet akkori igazgatója, a fesztivál fő szervezője felkérte Angyal Sándort, hogy készítsen videóinterjúkat a korábbi szervezőkkel. Az ötvenedik jubileumi kötetbe, írott formában került bele több, 2015-ben rögzített beszélgetés, amelyekhez további interjúk készültek az elmúlt esztendőkben. A régi interjúkat az új beszélgetésekkel kiegészítve kapunk képet a Duna Menti Tavasz múltjáról és jelenéről. Tehát nem egyszerű történeti összefoglalóról van szó, hanem személyes emlékek és élmények gyűjteményéről, amelyen keresztül kirajzolódik a fesztivál valódi arca.
Angyal Sándor közel másfél évtizede a Fürge Irka kiadvány szerkesztője is. A füzet lényege, hogy a rendezvény mind a négy napján friss szám jelenik meg. Az egyes számok tartalmazzák az adott nap versenyprogramját, a zsűri átfogó véleményét az előző nap előadásairól, a fellépő csoportok leírásait, játékos feladványokat és fotókat.
A fesztivál zárónapján Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere visszakapja a város kulcsát, és befejeződik a díjátadó. Lassan kiürül a nézőtér, én pedig mosolygok, mert ismét részese lehettem a Duna Menti Tavasznak. És amíg lesznek olyan fiatalok, akik örömmel állnak színpadra, olyan csoportvezetők, akik hisznek bennük, valamint olyan szervezők, akik megteremtik a találkozás lehetőségét, addig a Duna Menti Tavasz története tovább íródik. Az ötvenedik évforduló tehát nem a sztori vége, hanem egy új fejezet kezdete.
