240 éve halt meg Mária Terézia
A Habsburg-házi királyok hosszú sorából kiemelkedik Mária Terézia, akire meghatározó jelentőségű uralkodóként tekintünk. A királynő komoly krízisben vette át a kormányrudat, meg kellett harcolnia a trónért, de sikerült konszolidálnia uralmát és nem csupán egyben tartotta birodalmát, de a nagyhatalmi státuszát is sikerült megőriznie. Mindezt úgy, hogy a „jó király” emlékét hagyta a társadalomban. Nagy-Luttenberger István, a Magyarságkutató Intézet munkatársa írásából közlünk részleteket.
A család 1700-ban spanyol ágon kihalt, az osztrák ágon pedig Károlyra utolsó fiúként hárult a feladat a fiúág megmentésében. Annak ellenére, hogy bátyja már az ő születése előtt meghalt és ő számított a trón örökösének, Mária Terézia a korban megszokott nevelést kapta, ami sokkal inkább a családi, mintsem az uralkodói szerepre készítette fel, mivel apja fiú utódban reménykedett.
Mivel a Német-római Birodalom élén csak férfi állhatott, erre Mária Teréziának nem lehetett esélye, de apja birtokait örökölhette, férje viszont nagy eséllyel pályázhatott a már jórészt kiüresedett, de azért még mindig komoly presztízst jelentő császári címre.
Komoly diplomáciai sikerként értékelhetjük, hogy Lotaringiai Ferenc István személyében sikerült megtalálni az alkalmas jelöltet, aki nem volt elég erős és gazdag, hogy veszélyt jelenthessen a választófejedelmek hatalmára, viszont elég patinás családból származott, hogy egy Habsburg főhercegnő a kezét nyújtsa számára, de a férj „hozománya”, Toscana is megelégedésre adhatott okot. A jóképű, bohém hercegbe a szemérmes és roppant vallásos főhercegnő azonnal fülig szerelmes lett. A frigy a boldogság mellett gazdag gyermekáldásban is részesült, Mária Terézia 19 éves házasságuk alatt 16 gyermeket szült.
Politikai téren Mária Terézia apja halálakor korántsem jó kilátások közepette vehette át az irányítást.
A bajor uralkodó francia támogatással a háta mögött trónigénnyel lépett fel, míg az ifjú porosz király, II. Frigyes Sziléziáért cserébe lett volna csak hajlandó támogatni Mária Teréziát. A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság sorsa a harctéren dőlt el. A magyar rendek támogatásukról biztosították a királynőt, ami sokezer szurony és szabálya mellett bőséges élelmet és takarmányt is jelentett a hadsereg számára. Habár tehetségtelen hadvezérei – első sorban saját sógora, Lotaringiai Károly Sándor – miatt a hadsereget jelentős csapások érték, de a királynő kitartása meghozta gyümölcsét, hosszú, kimerítő háború árán, de meg tudta tartani hatalmát, de Sziléziáról le kellett mondania. Utóbbiba sohasem tudott belenyugodni, még egy hosszú, véres háborút is indított a visszaszerzéséért, de végül nem járt sikerrel.
mária
A belügyek tekintetében Mária Terézia sohasem felejtette el a magyaroknak, hogy a végveszélyben kiálltak mellette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végig harmonikus lett volna a kapcsolat a magyar rendekkel. Maga a királynő személyében nem nevezhető a felvilágosodás hívének, de miniszterei és tanácsadói között sok újító gondolkodású államférfit találunk, akik segítségével az ideális kormányzási formát szerette volna megtalálni. A közigazgatási és a pénzügyek egyesítése Haugwitz reformjai révén azonban nem bizonyult sikeresnek, így rövid időn belül visszatért a hagyományos igazgatási forma. (...)
Mária Terézia hosszú uralkodása lassú, de megalapozott fejlődést hozott országai számára. Amikor 1780. november 29-én örökre lehunyta szemeit, mégsem lehetett maradéktalanul boldog, mivel ismerte fia, és utóda, II. József türelmetlen természetét. Azt azonban nem sejthette, hogy alig egy évtizednyi uralkodása alatt József alapjaiban rengeti meg a Habsburg Monarchiát.