101 éve Szentpéterváron előjöttek a patkányforradalmárok

Leninék a hatalomban töltött első naptól fogva azt híresztelték az országban és az egész világon, hogy a forradalmat „öntudatos dolgozók” és a forradalom oldalára átállt petrográdi katonák hajtották végre. Hatalmuk minden napján a leninisták azt bizonygatták, hogy a forradalmat az orosz nép hajtotta végre azért, hogy megakadályozzák Oroszország bukását a világháborúban. Meg azt, hogy az akkori ideiglenes kormány, élén Alekszandr Kerenszkijjel ellenforradalmi és agresszív volt népével szemben, illetve folyton terrorizálta a bolsevikokat Leninnel egyetemben. Hogy elárulta saját népét, amire az orosz nép válaszaként érkezett a Téli Palota ostroma, ahonnan női álruhába bújva menekült Kerenszkij.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy mindez csupán mítosz. Az, hogy a Téli Palotát az „ellenforradalom” felkészítette a várható ostromra, olyan rendezői húzás, ami Lenin és elvtársai áruló mivoltát volt hivatott leplezni, akik nem restelltek külföldi haderőt alkalmazni a hatalom megszerzésére.

1917 nyarán az orosz újságok több alkalommal írtak arról, hogy Lenin és az Európából vele együtt érkezett bolsevikok valójában német kémek, akik német pénzen kísérlik magukhoz ragadni a hatalmat Oroszországban. A szovjethatalom éveiben ezt a témát vagy elhallgatták, vagy az „ellenforradalmárok becstelen rágalmazása”-ként interpretálták.

Azonban a kommunista hatalom bukása után folytatott történelemtudományi kutatások egybehangzóan igazolják: Lenin és pártja valóban hazaáruló volt.  A bolsevikok Leninnel együtt a német és az osztrák–magyar vezérkarral működtek együtt, ahonnan a pénzt is kapták oroszországi forradalmi tevékenységükhöz. Pontosan e célból engedélyezte a német hadvezetés a bolsevikok átutazását saját területén, miután II. Miklós cárt megfosztották hatalmától 1917 tavaszán.

Júliusban, mielőtt az orosz hadsereg beavatkozott volna a fronton, a leninisták megpróbáltak felkelést kirobbantani a hátországban. A felkelést elfojtották.

Ősszel a Finnországból hazatérő Lenin lelkészruhában jelent meg Petrográdban, miközben formálódott a támogatására szánt hadosztály. A balti-tengeri flotta őrnaszádja több mint ezer német és osztrák–magyar gyártmányú puskát és bőséges muníciót szállított azoknak az osztrák–német hadifoglyoknak, akik később Lenin fő ütőerejévé és a Vörös Hadsereg alapegységeivé váltak…

…A Szmolnij főnöke Trockij volt, de Lenin rövid úton meggyőzte őt azzal, hogy Finnországból hamarosan megérkezik az ő – mármint Lenin – hadosztálya. Iljics ultimátumot adott a megzavarodott Trockijnak: indítsanak fegyveres felkelést, és osztozzanak meg a hatalmon. Trockij más választás híján belement az alkuba, és 1917. november 7-ére virradó éjjel a bolsevik brigádok hatalmukba kerítették a város főbb épületeit: a postát, a távirdát, a vasútállomásokat és a Néva hídjait.

A nyilvánvalóan katonai jellegű akció jól előkészített tervek szerint, fölösleges felhajtás nélkül zajlott. A petrográdi laktanya katonái eközben hálótermeikben várakoztak – így szólt a parancs. Részvételük ebben az akcióban nem több legendánál. Oroszország fővárosát egészen másféle emberek foglalták el. A tényleges hatalom a város és az ország felett úgy cserélt gazdát, hogy lakosai észre se vették.

Reggel az Ideiglenes Kormány tagjait könnyedén le lehetett volna tartóztatni, de ezt senki se tette meg. Kerenszkij saját automobilján távozott a városból, anélkül hogy bármilyen utasítást hátrahagyott volna a kormányának.

A Néván harckészültségben várakozó Aurora cirkáló rádióadást sugárzott az Ideiglenes Kormány eltávolításáról. Ezzel szemben a kormány változatlanul a Téli Palotában tartózkodott, ahol rajtuk kívül a II. Miklós által alapított hadikórház működött. Az épületet mindössze katonai főiskolások és katonai szolgálatot teljesítő nők védték. Semmilyen barikád vagy erősítések, amelyek később a bolsevikok elbeszéléseiben megjelentek, nem volt látható, pusztán a hatalmas épület fűtésére odaszállított tűzifarakások sorakoztak az udvaron. Éjszakára már csak a nők maradtak.

Közben a Szmolnijban a katona-, paraszt- és munkástanácsok küldötteinek második kongresszusa zajlott, ahol Trockij bejelentette az Ideiglenes Kormány bukását – holott az érintetlenül a Téli Palotában ülésezett. Trockij bemutatta a küldötteknek Lenint, aki a konspiráció miatt borotváltan, szakáll és bajusz nélkül jelent meg. Trockij és Lenin közösen jelentették be a forradalmat. 

A Téli Palotában megjelent a bolsevikok küldötte, aki lemondásra szólította fel a kormánytagokat. 21 óra 40 perckor eldördül az Aurora vaklövése, amelyet később történelmi eseménynek neveznek. A filmrendezők által megálmodott verzió szerint ekkor munkások, tengerészek és katonák tömegei kezdték ostromolni a kormány székhelyét. E szín később megjelenik Szergej Eisenstein Október című fekete-fehér némafilmjében, és kétségbevonhatatlan dogmává válik. Valójában semmiféle ostrom nem volt, hanem puskatüzet nyitottak, most már éles töltényekkel a Néva túlpartján található Péter–Pál-erődből. A palotában többen megsérültek.

A valós történelmi jelenet a Téli Palotában másnap reggel kezdődött, amikor az utcán összeverődött tömeg megtudta, hogy az egykori cári rezidencia üres. A tömeg berontott a palotába, rabolni, törni-zúzni kezdett, majd beszabadult a borospincékbe, és lerészegedett.

Lenin már jóval az 1917es forradalom kirobbanása és a polgárháború előtt vonzódott a terrorhoz. 1905ben, miközben biztonságban élt Svájcban, orosz elvtársainak ezt az üzenetet küldte: Fel kell fegyverkezni, „kiki amivel tud (puska, revolver, bomba, kés, boxer, bot, petróleumos rongy gyújtogatáshoz, kötél vagy kötéllétra, lapát barrikádépítéshez, robbanóanyag, szögesdrót, szögek stb.)”. Ezzel a tőrőlmetszett banditafelszereléssel küldte Lenin a társait a tizenévesekhez és fiatalokhoz, hogy azokból alakítsanak „harci alakulatokat mindenhol és mindenütt”.

Lenin szerint szükséges a törvényes hatalommal szembeni harc: „a hadsereget kövekkel kell dobálni vagy leforrázni”, „a rendőröket savval kell leönteni”. „Az akivistáknak minden egyes alakulatot el kell látniuk a legegyszerűbb és legrövidebb bombareceptekkel, a legalapvetőbb tennivalókkal, a többi már az ő dolguk.” Így tervezte Lenin a „szocialista demokrácia” építését, még jóval a nagy októberi forradalom előtt.