Kacsamell szőlővel, rozmaringgal és vörösborral
November van, korán sötétedik, és ilyenkor valahogy mindig valami olyasmire vágyom, ami ünnepi, de nem viszi el az egész napomat.
Nem akarok órákig a konyhában állni, csak azt akarom, hogy illatos legyen a lakás, meleg legyen a tányér, és nyugodtan le tudjunk ülni az asztalhoz.
Ez a kacsamelles recept pont ilyen lett. A szőlő fonnyad a serpenyőben, a bor besűrűsödik, a rozmaringtól az egész konyha olyan illatú lesz, mint egy őszi séta. És közben tényleg csak fél órát kell vele foglalkozni.
Hozzávalók, 2 főre
• 2 db bőrös kacsamell
• 300 g sötét szőlő
• 2 ág friss rozmaring
• 1 kis salottahagyma vagy lilahagyma
• 150 ml száraz vörösbor
• 1 tk. méz
• 1 ek hideg vaj
• só, frissen őrölt bors
Burgonyapüré
• 500 g burgonya (C típusu a legjobb)
• 30 g vaj
• 80-100 ml meleg tej
•1 tk. só
• frissen őrölt bors
• egy csipet frissen
reszelt szerecsendió
Elkészítése
1. A kacsa előkészítése
A kacsamell bőrét éles késsel fél centiméterenként rácsozzuk be, de csak a bőrt vágjuk át, a húst ne. Sózzuk be alaposan mindkét oldalát. Ha van idő, tegyük hűtőbe 1 órára.
2. Sütés hideg serpenyőben
Tegyük a melleket bőrrel lefelé hideg serpenyőbe, és csak utána kapcsoljuk be közepes lángra. 8-10 percig süssük, amíg a bőr aranybarna és ropogós lesz. Öntsük le a kisült zsír nagy részét egy tálkába, egy evőkanálnyit hagyjunk a serpenyőben. Fordítsuk meg a melleket, és a húsos oldalukat süssük még 2 percig. Ha vastagabb a hús, tegyük be a 180 fokos sütőbe 3-4 percre. Pihentessük 5 percig a felvágás előtt.
3. A szőlős, boros szósz
Ugyanabban a serpenyőben, a maradék kacsazsíron pirítsuk meg a hagymát. Dobjuk rá a félbevágott szőlőszemeket és a rozmaring ágakat. 2-3 percig süssük, öntsük rá a vörösbort, adjuk hozzá a mézet, és közepes lángon forraljuk 4-5 percig, amíg sűrű, fényes szószt nem kapunk. A végén vegyük le a tűzről, és keverjük bele a hideg vajat. Ettől lesz selymes. Kóstoljuk meg, ha túl savanyú, mehet bele még egy kis méz.
4. Burgonyapüré
Hámozzuk meg a burgonyát, és vágjuk nagyjából egyforma, 3-4 cm-es kockákra. Tegyük hideg, sós vízbe, forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük 20-25 percig, amíg a villa könnyen belemegy. Szűrjük le, majd tegyük vissza 1 percre a forró lábosba alacsony lángra, és rázogassuk meg. Ettől elmegy a felesleges víz. Törjük át krumplinyomóval, adjuk hozzá a vajat, keverjük el, majd apránként öntsük hozzá a meleg tejet, amíg selymes, de még tartja az állagát. Sózzuk, borsozzuk és ha szeretjük, reszeljünk bele szerecsendiót.
5. Tálalás
A kacsamellet vágjuk félbe. Tegyük a tányérra a krumplipürét, arra a kacsaszeleteket, és kanalazzunk rá bőven a szőlős szószból.
Nekem ez a recept azért lett kedvencem, mert nem akar tökéletes lenni.
A szőlő nem marad egyforma, a szósz néha kicsit folyósabb, néha sűrűbb. És pont ez benne a jó. Amikor elkészül, mindig hagyok magamnak egy percet, mielőtt tálalok. Csak állok a serpenyő mellett, beleszagolok a boros, rozmaringos gőzbe, és megkóstolom a szószt. Ilyenkor szoktam rájönni, hogy tényleg november van, és nem kell nagy felhajtás ahhoz, hogy ünnep legyen.
Azt szeretem benne a legjobban, hogy le lehet ülni vele. Nem kell felugrálni, nem kell még valamit sütni hozzá, csak tölteni egy pohár bort abból, amivel főztem és enni lassan. A kacsát a szósszal együtt, a burgonyapürével.