Történelemóra-kiegészítés

2021. július 1., 10:30
Fiala Ilona

Tömegsír, kivégzések, vérengzés, áldozatok, genocídium, az emberiség ellen elkövetett bűntett, megsemmisítés, veszteség, etnikai tisztogatás, népirtás, vétségek, elévülhetetlen bűnök, koncentrációs tábor, háborús bűn, tömeges likvidálás – mindezek a borzalmakat kifejező szavak sűrűn váltakoznak Dunajszky Géza Felszántott tömegsírok című könyvében. Komor, súlyos jelentésű kifejezések, ahogy az egész kötetnek is ez a jellemzője, de nem tehetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy csak elmenjünk mellette.

Szonda a múltba
Fotó: Facebook
Dunajszky Géza legújabb könyve

A második világháborút közvetlenül követő időszakból, a szüleinkkel, nagyszüleinkkel és dédszüleinkkel megesett történésekből kapunk belőle bőséges beszámolót.

Éspedig olyat, amilyet az iskolai történelemórákon nem kaphattunk, mert ezeket az eseményeket tabuként tartotta számon a történelem, sőt a mai napig homály fedi őket, a kutatásokat nehézségek, korlátok akadályozzák, és egyes szlovák történészek látványosan tiltakoznak eme tényfeltárás ellen.

Annál is inkább foglalkoznunk kell nemzetünknek ezzel a fejezetével. A megtörténteken semmit sem tudunk változtatni, de számon kell tartanunk, mert csak így adózhatunk az ártatlan áldozatok emlékének.

Nem csodálkozhatunk, ha az emberek a mi sorainkból is keveset tudnak ezekről a történésekről. Maga a szerző megértéssel kezeli ezt a tényt:

Az emberek nem sok mindent tudnak arról, hogy a Beneš-dekrétumok alapján meghirdetett kollektív bűnösség mit is takart a gyakorlatban, s hogy a kitoloncolások, a vad kitelepítések, a kényszermunkára vezénylés, a málenkij robotra hurcolás, a tömeges visszaszlovákosítás és a lakosságcsere mellett kivégzéseket és tömeggyilkosságokat is jelentett a szóban forgó időszakban.

 A magyarok és németek ellen politikai terv szerint elkövetett atrocitások eredménye a Csehszlovákiában élő kisebbségek számának drasztikus csökkenéséhez vezetett.

Edvard Beneš után Klement Gottwald is volt annyira ravasz, hogy az 1950-es népszámlásás adatait hadititokként kezeltette, és az eredményét, a számokat 1989-ig senki nem merte közzé tenni, nehogy a statisztikusok vagy a történészek pontos adatokhoz juthassanak a háború előtti és utáni népességfogyásról, köztük a nemzetiségeket érintő népirtás következményeiről.

Megdöbbentő a nemrég nyilvánosságra került adatok háború előtti és utáni összehasonlítása. Ezeket részletesen taglalja kötetében Dunajszky Géza. Rámutat,

a 211 szlovákiai tömegsír eddig pontosan nem számosított áldozata, a kitelepítések, a jogfosztás, a megfélemlítés óriási mértékben járult hozzá a kisebbségek számának csökkenéséhez.

A kötetben túlélők visszaemlékezéseiről, kutatók, történészek szorgalmas munkájának eredményeiről, Dunajszky Géza odaadó és kitartó kutatásairól olvashatunk. Mindjárt a könyv legelején szembesülünk Beneš kormánya 1945. december 4-én tartott ülésének jegyzőkönyvével, amelyből kitűnik, miként akar a kormány elbánni az ország területén élő kisebbségekkel. Többek között Vladimír Clementis kifejezi meggyőződését, hogy a kitelepítések után itt maradt kisszámú magyar nemzetiséget könnyűszerrel be tudják majd olvasztani a szlovákok közé. A jegyzőkönyv megjegyzi:

…a magyarok vagyonát már tulajdonképpen kisajátítottuk.

Nyárra (talán a fullasztó kánikula miatt?) könnyedebb olvasmányokat szoktak ajánlani az irodalom iránt érdeklődőknek. Ennek ellenére mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom Dunajszky Géza legújabb könyvét, ne maradjunk ki belőle.

Minél többet tudunk meg történelmünkről, annál jobban érthetjük meg elődeink életét, cselekedeteit, és annál világosabban láthatjuk jövőnket.

Kövesse facebook oldalunkat is!