Főszerepben: a gyerekek – KÉPEKKEL
Az Anser Kiadó három új mesekönyvét mutatta be 2026. november 19-én, csütörtökön Nagymegyeren, a Corvin Mátyás Városi Művelődési Központban. A szerzőkkel és Balázsy Géza illusztrátorral Z. Németh István költő beszélgetett. A gyermekkönyvek Balla Margit: Kifli, Cicúr és az új otthon; Csóka Ferenc: Hajnalpír kalandjai; Tóth László: A zsebkendő állatkái című munkái.
A kellemes est elején Kocsis Aranka, az Anser szlovákiai magyar gyermekkönyv- és lapkiadó képviseletében üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a kiadó 16. éve működik, s könyveiket, lapjukat a magyar iskolák alsó tagozatosainak szánják elsősorban, Pozsonytól a Bodrogközig. Megemlítette azt is, céljuk volt a szlovákiai magyar gyermekirodalom felkarolása, és a lapban rendszeresen megjelentek azok a szerzők, akik gyermekirodalommal foglalkoznak, így verseik, meséik eljutottak a legkisebb olvasókhoz is. Kocsis Aranka azonban arról a szomorú hírről is beszámolt, hogy a szülők és nagyszülők szeptembertől csupán a világhálón találhatják meg a gyermekeknek írt, általuk gondozott irodalmat, ugyanis a nyomtatott lap költségei már olyannyira tetemesek, hogy pályázati támogatás mellett is hatalmas veszteségek árán tudna csak megjelenni, és a fiatalok között pedig nem akad olyan, aki félállásban hajlandó lenne foglalkozni egy olyan munkával, ami akár több embert is igényelne.
Z. Németh István, aki az est házigazdája volt, csatlakozva a kiadóvezetőhöz, azt is megpendítette, hogy sajnos könnyen lehet, a most bemutatandó könyvek a kiadó utolsó kiadványai, ugyanis a jelenkor társadalmi és olvasási szokásai, továbbá a felvidéki magyarság demográfiai mutatói (értsd: kicsi, és állandóan fogyó piac) sem kedveznek ennek. Azonban azt is elárulta, hogy gyűjti a felvidéki szerzők gyermekkönyveit. Maga is „érdekelt” e vonatkozásban, hiszen gyermekeknek is ír, és több alkalommal szerkesztett gyermekirodalom-rovatot különböző lapok hasábjain. Elismeréssel szólt arról, hogy a Kabóca a 16 év során számos hazai szerzőt inspirált, és a lap felvállalta, hogy népszerűsíti a kortárs felvidéki gyermekirodalmat, és a már elhunyt felvidéki írók, költők munkái is teret kaptak a megjelenésre, hogy a mai kisiskolások, gyermekek is megismerjék őket, s ne feledjék el a nevüket (pl. Tóth Elemér, Dénes György, Simkó Tibor és mások).
Z. Németh Istvántól megtudhattuk, hogy a szerzők már jó ideje jeleskednek gyermekirodalom „vonalon”, s mind a hárman megkapták már a Simkó Tibor-díjat; (Balla Margit, akinek eddig nyolc kötete jelent meg, nemrégen vette át az SZMÍT Őszi Írófesztiválján).
A Bibi és Kifli nagyszerű meseregénynek láthatjuk itt a folytatását”,
mondta Z. Németh, s a szerző, Balla Margit pedig felvázolta az egymás után sorjázó történetek (vagy egybefüggő történet) genezisét, a könyv(ek)ben szereplő állatok és gazdáik „kalandjait”. Elmondta még, hogy ez már a negyedik könyv, amelyben a szóban forgó hősök (valamint a későbbiekben Cicúr is) megjelennek, s reméli, hogy az olvasók visszaigazolják majd véleményüket az új könyvről. Z. Németh István megjegyezte,
nagyon bájos, ahogy a két kutya a »kezébe«, mancsába veszi a dolgoknak az alakulását”.
Erre is reflektálva a szerző elmondta, a könyv szövege voltaképpen a Kabóca gyereklapban jelent meg folytatásokban, s azt is megjegyezte,
a két kutya örök »múzsáim«, ők szintén valóságosak, hisz ők az én két kutyám.”
A másik szerzőhöz fordulva Z. Németh elmondta, hogy Tóth László munkáit tekintve elfogult:
Ha jól tudom, az első gyermekköteted 1980-ban jelent meg az Ákombákom, ami akkoriban hozzám is eljutott, és rettentően izgalmasnak, humorosnak, ötletesnek találtam. Biztos vagyok benne, ennek a kötetnek is része volt abban, hogy magam is írok és írtam a gyerekek számára.”
Tóth Lászlónak azóta jó pár gyermekkötete jelent meg. Meseregény, versek, mesék, s a legújabb kötetnek is Kiskata és Julijul a főszereplője, tehát a szerző két lánya, akik ma már felnőttek és maguk is édesanyák. Z. Németh egyik kérdése arra vonatkozott, vajon vadonatúj, vagy régebbi mesék kerültek-e a kötetbe?
Tóth László szellemesen azt mondta, vadonatújak, de van köztük egy negyvenéves „vadonatúj” is, viszont a többsége, a három előtte való álommese miliője, tehát Kiskata és Julijul, vagyis az Ákombákom című első könyvének a világa, vagy továbbélése. Az est résztvevői sok érdekes dolgot megtudhattak az írótól az alkotás folyamatáról is:
Nem is én magam írtam az első meséimet. (…) 1976-ban és 78-ban születtek a most már lassan nagymamakorú lányaim; tulajdonképpen ők tanítottak meg mesét írni azzal, hogy közel hozták hozzám a gyermekvilágot, a fantáziavilágot, a gyermeki gondolkodásnak a logikáját és logikátlanságát. Ugyanakkor, ahogy ők tanultak beszélni, én rajtuk keresztül megtapasztalhattam azt, hogyan alakul ki a nyelv. (…) Ebből a szempontból egy varázslatos, csodálatos világ, a gyereknyelvnek a világa bontakozott ki előttem. (…) Még viszonylag fiatalon, húszéves koromban a Kis Építőt szerkesztettem, amely a Tücsöknek volt az elődje. Én még az '50-es években voltam gyerek, és a '70-es években szerkesztettem a lapot. Nos, a lapnak írt levelekből is csodálatos világ bontakozott ki előttem, amelyhez számos történet kapcsolódik.”
Tóth László elmondta még, hogy a lányainál először a nyelv fejlődését, később aztán a léleknek a fejlődését is megtapasztalhatta, s ehhez is sok történet fűződik.
Z. Németh István a harmadik szerzőnek, Csóka Ferencnek az új gyermekkönyvét felmutatva, rögtön neki is szegezte a kérdést, hogy az előző könyveiben szereplő „Szivárvány lovag” voltaképpen hogyan jelenik meg a legújabb kötetben? Egy meseregényről van ugyanis szó. A Szivárvány lovag első része először a Lilium Aurum kiadásában 2000-ben jelent meg, majd folytatódott a meseregény-sorozat, a lovag újabb és legújabb kalandjaival.
Feri egy olyan hőst alkotott meg Szivárvány lovag személyében, aki még napjainkban is hősként említhető, annál is inkább, mivel amikor a trilógia elkészült, akkor utána megjelent egy kötet, ami összefoglalta a három meseregényt, illetve plusz még egy történet le is zárta az ő történetét. S amikor végül Feri megírta a Szivárvány lovagnak az előzménytörténetét is, a Hajnalpír kalandjait, nagyon örültem. (…) Régen ringattad magadban az ötletet, hogy egyszer majd elkészül, néhány mese formájában, Szivárvány lovag gyerekkorának néhány elfeledett fejezete is?”
Csóka Ferenc a kérdésre válaszolva elmondta, hogy a szóban forgó könyvei eleddig talán inkább az idősebb korosztályú fiataloknak szólt, a gyerekek számára nehéz olvasmánynak bizonyult, ezért most arra törekedett, hogy a „Hajnalpír” meséket „most összerakjuk szépen”.
Írtam az elejére egy négyoldalas mesét, amely összefoglalja, ki ez a kis Hajnalpír, hogy lesz belőle később Szivárvány lovag, hogyan találkozik későbbi önmagával (…)”.
Csóka Ferenc nemcsak író, de zenész és képzőművész is. Zenés mesejátéka tíz dalt fog egybe, s megtalálható a világhálón.
Z. Németh István illusztrátori munkásságáról kérdezte Balázsy Gézát, aki számos mesekönyvet és más kiadványt látott el rajzaival, köztük Z. Németh István több kötetét is. Felidézte korábbi beszélgetésüket, amely során Balázsy még úgy nyilatkozott, hogy a kerámiaművészet iránti elköteleződése miatt a jövőben már nem kíván illusztrációkkal foglalkozni. Ehhez képest örömmel tapasztalta, hogy az utóbbi időben ismét több, az ő rajzaival készült könyv jelent meg, ezért arról érdeklődött, mi késztette arra, hogy mégis folytassa ezt a tevékenységet.
Balázsy Géza elmondta, hogy korábbi elhatározása ellenére újabb és újabb felkéréseknek tett eleget, amelyeket tréfásan egymást követő „hattyúdalokként” említett. Nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy a jövőben ismét készít illusztrációkat, ez azonban elsősorban az adott szövegtől és a felkérés jellegétől függ.
A beszélgetés során az illusztrációk kiválasztásának folyamatáról is szó esett. Balázsy kifejtette, hogy egy kézirat illusztrálását mindig a teljes szöveg elolvasásával kezdi, hiszen fontos figyelembe venni a visszatérő szereplőket és a történet egészének alakulását. Elmondása szerint számára a mozgalmas, eseménydús történetek illusztrálása könnyebb feladat, különösen akkor, ha gépek vagy más látványos elemek is megjelennek bennük. Ezzel szemben a tájleírások és a líraibb, kevésbé cselekményközpontú részek képi megjelenítése nagyobb kihívást jelent. Hozzátette, hogy az illusztrátor munkája nem merül ki a szövegben leírtak egyszerű ábrázolásában: gyakran saját elképzeléseivel és részletekkel is kiegészíti a jeleneteket, például megteremti azok környezetét és vizuális hátterét.
Természetesen a könyvbemutatón nagyon sok minden elhangzott, ami ebbe a kis tudósításba nem fér bele, ezért arra biztatom a mindenkori érdeklődőket, közönséget, hogy ne szalasszák el a személyes találkozásokat nemcsak ezzel a három alkotóval, hanem mindenkivel, aki „nekünk”, elsősorban a hazai magyar közönségnek alkot. Megérdemlik az odafigyelést, s a visszajelzéseket akár a világhálón is a szülők, nagyszülők, s általában az olvasók részéről.