Egy kritikáról
Závada Pál, szlovák származású, Tótkomlóson született prózaíró regények (Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora, Apfelbaum stb.) és novellák mellett írt szociográfiát, gyűjtött szlovák népmeséket is.
Az irodalmi díjakkal elhalmozott írónak van azonban egy témája, amelybe úgy „beleakadt”, mint bogáncs a nadrágszárba: az antiszemitizmus és a magyarság néplélektani deheroizálása. Legújabb könyve, a Talajvíz és irodalom sem kivétel.
Ennek központi figurája Német László. Kritikusa, Kardos András a kötetről írt kritikáját ezzel fejezi be: „Závada Pál alapművet írt, és bizonyos értelemben új formát teremtett: a jelenkortörténelmi regényt.
A mű (…) az első igazán jelentős kísérlet a népi írók, közöttük is messze elsőbben Németh László világának a művészi feltárására, és egyben nagy ígéret arra, hogy a népi-urbánus vitát immáron ne pusztán az elmélet és a történészek, hanem az irodalom is megkísértse.
” Na ettől mentsen meg minket a jóisten! Jobb lenne, ha az irodalom nem akarna bármilyen irányultságú ideológiák menyasszonya lenni.
Megjelent a Magyar7 2026/46. számában.