2026. november 19., 18:18

Egy hajdanvolt gimnazista „üzenete” a múltból

A könyv, amelyről röviden írok, a megszokottól eltérően nem rendezetlen s egyben rendetlen családi könyvtárunkból való. (Bár most már azt gyarapítja és gazdagítja.) Szokatlan helyről „intett” felém, s én „vettem” a jelzését… Kis áthallással akár azt is mondhatnám, majdnem a földből ástam ki, „ügyesen”.

aukro.cz
Galéria
+5 kép a galériában
Nagytárkány
Fotó: Nagytárkány egykoron

Történt, hogy a minap a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet s egyben a Bibliotheca Hungarica épületében jártam, és már a bejáratnál feltűnt az oda helyezett két hatalmas konténer, ami nagyon szokatlan látvány volt. Mint megtudtam, az Intézetben, pontosabban a benne rejlő értékes könyvek és iratok között nemrégen nagy pusztítást végzett egy váratlan csőtörés, amely éppen az egyik hétvégén következett be, amikor senki nem volt a helyszínen. Igen sajnálatos, hogy viszonylag sok értékes anyag és könyv ment így tönkre, s került végérvényesen a konténerekbe. Én azonban, egy-két kevéssé sérült könyvet kivettem az egyik tetejéről, hogy tovább gazdagítsam rendezetlen könyvtárunkat. Az egyik kiadvány egy régi kéziratból lett (szakemberek munkája nyomán) könyv. Címe: Nagytárkány II. – Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913–1914); Összeállította Lázár Péter.

nagytarkany
nagytarkany-II
Fotó:  Lacza Gergely

A könyv az Intézet Etnológiai Központja, Liszka József sorozatszerkesztő munkájának köszönhetően látott napvilágot (Lokális és regionális monográfiák 8. sorozatdarabjaként). Megjelent a Fórum Kisebbségkutató Intézet – Etnológiai Központ Somorja–Komárom jóvoltából 2017-ben. A könyv azt kínálja, ami a címben szerepel, több helység (Nagytárkány, Keresztespüspöki, Eger, Parád, Ajak, Vásárosnamény) népköltési gyűjteményét, amely több mint száz évvel korábbra repít bennünket vissza az időben. S ami még érdekes, a szóban forgó népköltési gyűjteményt, ha úgy tetszik, egy valamikori tinédzser hozta „tető alá”. Hogy milyen ösztönzésre? Országos felhívásra, vagyis

egy jól szervezett országos önkéntes gyűjtőmozgalom keretében”.

Az így, országosan összegyűjtött kéziratos anyagot 150 ezer oldalra becsülik a szakemberek.

(…) főként vidéki középiskolák és főiskolák diákjai, tanárai gyűjtötték, legnagyobb része a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában, kisebb része szétszórtan az egykor részt vevő iskolák saját gyűjteményében található.”

Tehát a szerző, Lázár Péter egy fiatalember, aki később már nem foglalkozott a témával, soha nem tért vissza hozzá. Azonban nemcsak a gyűjtése, de az 1913-as gyűjtéshez fűzött gondolatai is fennmaradtak. Többek között ezt írja:

Gyűjteményemben szülőfalumnak: Nagytárkánynak népköltési termékeit gyűjtöttem össze, azonban korántsem merítettem ki. Ennek oka abban rejlik, hogy a nagy vakációmnak csak egy részét töltöttem otthon, a karácsonyi és húsvéti szünnapokra nem mehettem haza, s így nem végezhettem a gyűjtést alaposan s közvetlenül”,

írja, s elmondja azt is, hogy a gyűjteménye nagy részét gyermekkori élményei alapján vetette papírra. Majd így folytatja a mindenkori olvasó eligazítását:

Az így összegyűlt anyagot aztán kiegészítettem az öcsém gyűjtötte termékekkel. De ő is csekély munkát végzett, mert csak a karácsonyi szünet állt rendelkezésére (…).”

Persze számos más megjegyzést is fűzött munkájához, pl. a kiejtésre és az írásra vonatkozóan. Summa summarum, e diák, az országos felhívásra jelentkező többi lelkes emberrel, nagy szolgálatot tett a népköltés megőrzése, „feltérképezése” ügyében. Az olyan laikus, mint én, csak csodálkozhat a 150 ezer oldalra becsült kéziratos gyűjtés nagyságán.

nagytarkany-kezzel-irt
Gyermekjátékok
Fotó:  Lacza Gergely

De ki is volt Lázár Péter, azon túl, hogy ifjúkori tevékenysége néprajzi gyűjtővé tette. 1893-ban született Nagytárkányban, az egri Ciszterci Főgimnáziumban tanult, s bár nem volt eminens tanuló, 1913-tól a teológián folytatta tanulmányait, 1917-ben szentelték fel; mint római katolikus pap, esperes, érseki tanácsos, életét a híveknek, az egyháznak szentelte. Viszonylag fiatalon, 48 évesen hunyt el. A szóban forgó könyv azonban nem az egyházi embernek, hanem a néprajzi gyűjtőnek állít emléket, pontosabban ő állít emléket saját magának e viszonylag terjedelmes gyűjtés révén. Munkája igen változatos, hisz tematikailag sok mindent begyűjtött: a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokat, azoknak leírását (betlehemes játék, csillagozás és kántálás stb.), a húsvéthoz fúződő szokásokat (locsoló- és köszöntőversek, pünkösdi „pendiázás”) stb. De a lakodalmi szokások, a gyermekfolklór, s a kisepikai műfajok közül olyanok is szerepelnek a gyűjtésben, mint a találós kérdések, az időjárással kapcsolatos jóslások és így tovább. Azonban a mese és monda műfaja hiányzik.

A legerősebb, mintegy 75% -ot kitevő rész a lírai népköltészet, a népdalok köre. Két nagy tartalmi-tematikai csoportban, szerelmi dalok és katonadalok szerepelnek a legnagyobb számban a gyűjteményben, minden településről. Többségük új stílusú népdal, de előfordulnak archaikusabb, régi stílusú szövegek is. A balladák szintén új stílusúak, betyárballadák és ponyvaballadák”,

írja Tóth Arnold. A gyűjtésre 1913–1914-ben került sor a Magyar Néprajzi Társaság és a Folklore Fellows magyar osztálya szervezésében, amely elsősorban középiskolás és főiskolás diákokat lelkesített a munkára. Egyébként az említett országos pályázaton részt vevő Lázár Péter munkája díjnyertes lett, eredetije, két kézírásos füzetben a budapesti Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában lelhető fel. Sok év elteltével, e munka révén született meg 2017-ben a könyv, amely a „teljes kézirat szöveghű kritikai kiadása”.

nagytarkany-kotta
Kotta
Fotó:  Lacza Gergely

Talán az elején kellett volna megemlíteni, hogy a Nagytárkány II. kötetnek természetszerűen van egy korábban megjelent, „idősebb testvére”: Nagytárkány I., amely szintén a Fórum Intézet jóvoltából jelent meg és tanulmányokat fog egybe a községről, szerkesztette Viga Gyula. A könyv a Lokális és regionális monográfiák sorozat 5. darabjaként jelent meg még 2006-ban.

nagytarkany-carovne-slovensko.sk_
Nagytárkány madártávlatból
Fotó:  carovne-slovensko.sk

Rövid írásom végén hadd álljon itt egy kis ízelítő a lényegi részből, a gyűjtésből, amit a szakembereknek természetesen közölhető állapotba kellett hozniuk és jegyzetekkel, útmutatókkal ellátniuk, hogy a magamfajta könyvböngészős ember is kedvét lelje benne olvasásakor. 

„Ha meghalok, nem kell nekem szerető, / Szeretőn lesz a tárkányi temető. / A fejfámra az legyen majd felírva, / Én is vótam hű szerető valaha! ”

„A szeretőm Agárdra ment a bálba, / Bokájába kificamlott a lába. / Úgy kell néki, a csalfának hagy fájjon, / Más falusi legény után ne járjon! ”

„Húzd rá cigány, szakadjon el a húrod, / Már énnékem úgyse sokáig húzod! / Maj ráhúzza Ferenc Jóska rezes bandája, / Siralmas lesz annak a hallgatása! ”

„Édesanyám, hun fogok én meghalni? / Hun fog az én piros vérem kifolyni? / Amerika túlsó szélin a sírom, / Megizenem a babámnak, ne sírjon! ”

„El kell menni, ha esik is, / Ha nehezemre esik is. / Nehezemre esik a járás, / Tülled babám az elválás.”

aukro.cz
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék