Csak egy…
Dsida Jenő erdélyi költő szívbetegségben szenvedett, s ez okozta korai halálát is. Talán ennek is tudható be, hogy több költeményéből egyfajta melankolikus életérzés sugárzik.
Mindenszentek és halottak napja környékén különösen megérintett a Csak egy… című verse. Igazi gyöngyszem. Két versszak az egész, és beleképzelhetjük szerelmünket, de akár valamelyik szülőnket is. Olyasvalakit, aki nagyon szeret bennünket, de messze van…
Talán már elérhetetlen távolságban. „Csak egy van, aki lelkemet megérti, / Aki felfogja sóhajtásimat ,/ Csak egy van, aki örökre a régi, / Csak egy van, aki titkon megsirat; // Ki csókot adott, mikor nem is kértem, / És hozzám szól csak egyre, hangtalan, / Csak egy van, aki imádkozik értem – / És az is olyan nagyon messze van!”
Megjelent a Magyar7 2024/45.számában.
