lapajánló
Az apadó folyó krónikája és a derű kultúráját terjesztő nyelvész
Magyar7 - 16. száma
2024. január 20., 13:40

A létezés cserepei

Megszámolni is nehéz, életében hány kötetbe rendezett gyűjtést jelentetett meg Ág Tibor, és hány írást különböző lapokban. E rövidke „szösszenetben” álljon itt csak néhány: 100 szlovákiai magyar népdal – Szíjjártó Jenővel (1957), Édesanyám rózsafája – Palóc népdalok (1974), Vétessék ki szóló szívem – szlovákiai magyar népballadák Sima Ferenccel (1979), Nem szánt vet az égi madár (2010).

ag-tibor-cserepek-fejlec
Galéria
+6 kép a galériában
Ág Tibor - Cserepek - fejléc
Fotó: Lacza Gergely

Mindez rengeteg munkaidőt emészt fel, ezért méltán írta róla Koncsol László:

Isten különös ajándéka az egyetemes magyar kultúrának; a megfelelő ember a megfelelő helyen és időben. Amit leírtam, nem túlzás. A múlt század ötvenes évinek elejétől több mint tizenhatezer (16 000!) szlovákiai magyar népdalt gyűjtött, gyűjtetett össsze, ez pedig kivételesen nagy, mondhatnánk, egyedülálló emberi teljesítmény. Kodály, Bartók, Vargyas, Szomjas-Schiffert, Manga, Molnárné Csúzi Jolán, Olsvai, Gágyor, Lajtha, Barsi Ernő és Nagy Iván kisebb-nagyobb boglyái és asztagai között az ő asztagja a leghatalmasabb. Gyűjtött, tanított, énekkarokat szervezett-vezényelt, írt, előadott, rendszerezett, mozgalmakat alapított és irányított, s minden szolgálatával az emberek lelkét-szellemét és tudatát építette.”
gyujtouton-medvesaljan
Gyűjtőúton Medvesalján
Fotó:  Lacza Gergely

Ág Tibor arra is ügyelt, hogy ezt a kiterjedt munkát „kordában” tudja tartani, rendszerezni, megjelentetni, közkinccsé tenni. Persze voltak segítői, akik maguk is e célért dolgoztak. Számos könyve megjelent, s a magyarok lakta vidékek, régiók népdalkincsének fontos része általa is elérhetővé vált mindenki számára. Ág Tibor munkája elején még találkozott, dolgozott azokkal az adatközlőkkel, akik révén többnyire „tiszta forrásból” meríthetett. Akiknek tehát ma szükségük van biztos forráshoz nyúlni, (népdalköröknek, éneklő csoportoknak, hagyományőrzőknek stb.) bátran meríthetnek Ág Tibor hagyatékából, amelynek tetemes része megtalálható a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet adattárában, honlapján. Mindezt csak azért említem, hogy egy olyan könyvecskére is felhívjam a figyelmet, amely csak részben kötődik Ág Tibor szakmai munkájához. A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 62. kiadványaként jelent meg a művelődési intézet és talán nem kis mértékben Kovács László jóvoltából is Cserepek című könyve, amely a már idős ember kaleidoszkóp-szerű visszaemlékezéseit fogja egybe. A szerző úgy utazgat az időben fel és alá, hogy gyermekkorát, fiatal életét, majd a későbbi éveket felelevenítve utazunk mi is vele térben és időben, miközben utazásunk „vonatablakán” felbukkannak a helyszínek is, s bennük az emberek, legyenek azok rokonok, barátok, ismerősök és ismeretlenek is. Az emlékek cserepeiből állt össze ez a könyv, amely révén betekinthetünk az elmúlt időszak, évtizedek „kulisszái” mögé is.

ag-tibor-cserepek
Ág Tibor - Cserepek
Fotó:  Lacza Gergely

Az Előszóban írja Kovács László:

(…) az ebben a kötetben olvasható írásoknak körülbelül a háromnegyed részét adta át nekem. Elolvasva őket, szinte készen kínálkozott az az osztályozási szempont, mely végül is megvalósult, vagyis: a karvezetőnek, a népdalgyűjtőnek, a népzenekutatónak, az együttesek alapítójának és mozgalmak elindítójának a visszaemlékezései. Azokat a szövegeket, melyek nem munkásságának egyes tevékenységi köreivel függtek össze, hanem személyes életének eseményeire emlékezve íródtak, egy külön fejezetbe gyűjtöttem, melynek Történetek az életéből címet adtam.”

Ág Tibor áldását adta a kiadásra, bizonyára várta is e könyv megjelenését, de már nem érte meg, hiszen a kötet 2015-ben látott napvilágot, a szerző pedig 2013-ban elhunyt. Persze a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatban más munkái is megjelentek, pl. a Felsütött a nap sugára (kelet-szlovákiai népdalok), Csináltassunk hírharangot (Nyitra-vidéki népballadák), Semmit sem vétettem Nyitra városának (Nyitra-vidéki magyar népdalok), Az árgyélus kismadár (Martos község népzenéje) stb., mely kötetek olykor hangmelléklettel kerültek kiadásra.

a-nepes-vezetosege
A Népes vezetősége
Fotó:  Lacza Gergely

Visszatérve a könyvhöz... Érdekesek a személyes életéhez kapcsolódó történetek is, amelyek a háborúra vonatkoznak, vagy azt mesélik el, miért is csukták be jó pár hónapra börtönbe, de megtudhatjuk azt is, hogy lett a pozsonyi gyerekből népdalgyűjtő, kutató. Ír a Csemadokban töltött évekről, a Népesről, az Ifjú Szívekről, az egyes népzenei mozgalmak elindításáról, a gyűjtések viszontagságos útjairól, nem beszélve a szegényes műszaki lehetőségekről, feltételekről.

A Szovjet katonák Pozsonyban című kis írásban többek között olyan léthelyzetet jelenít meg, amely sok mai fiatal számára szinte elképzelhetetlen:

Az 1944/45-ös iskolaévben a tizenhét éven felüli fiúk a tanítás helyett lövészárkokat ástak. Ha messzebb volt a munkahely, a főpályaudvarról vonattal vittek Lamacsra, Dévényújfaluba. Fivéremmel mi rendszerint a fékezőfülke alatti deszkára telepedtünk. A tankcsapdák ásása közben gyakran volt légiriadó, amikor az angol kéttestű gépek gépfegyverrel lőtték a síneken álló vonatokat. Sokszor találkoztunk olyan menetoszloppal, amelyben a magyarországi, velem egykorú fiatalokat hajtották Ausztria felé. Sokuknak még rendes lábbelije sem volt. A városban egyszer arra lettem figyelmes, hogy két fiatal, akik német egyenruhát viseltek, magyarul beszélgettek. Megkérdeztem őket, miért vannak német uniformisban? Elmondták, hogy a magyarországi svábokat, néha tiltakozásuk ellenére, besorozták a német hadseregbe…”

Számos más feljegyzés is bekerült a könyvbe, például az a momentum is a család életéből, amikor magyarként (hivatalos utasításra) kénytelenek voltak elhagyni pozsonyi lakásukat, és átmenetileg Ligetfaluba költöztek.

fellepes-kistarkanyban
Fellépés Kistárkányban
Fotó:  Lacza Gergely

A könyv persze kitér más dolgokra is, például arra, hogy 1967-ben, amikor visszacsábították a Csemadok központjába, a dolga, munkája elsősorban a népdalgyűjtés lett volna, ha lett volna munkaeszköze…

Hosszadalmas tárgyalások után, melyeknek témája egy használható hangfelvevő készülék volt, kaptam egy Tesla Lux 444 típusú magnetofont. A terepen felvételre tudtam használni, de nem akárhogy. Tibi fiam azt ajánlotta, hogy egy kissé meg kell olajozni. Az olajozás után viszont nem tudtam lefékezni, olyan gyorsan forgott. Fiam azt tanácsolta, hogy a jobb tárcsára tegyek nehezéket. Kéznél volt egy üres joghurtos üveg, rátettem, és a forgás lelassult. Így használtam hosszú ideig, mígnem egy napon betörők ellopták a készüléket. Nem volt szerencséjük, mert a joghurtos üveg szorosan hozzátartozott a készülék használhatóságához. Amikor a betörés után hűlt helyét találtam a magnetofonnak, viszont megtaláltam a joghurtos üveget, nevetnem kellett, mert az üvegnehezék nélkül olyan gyorsan forgott az orsó, hogy egy hangot sem tudtak érteni belőle.”
nagyceteny-1980-as-evek
A 80-as években Nagycétényben
Fotó:  Lacza Gergely

Vannak még a könyvben hasonló, vidámabb hangvételű szösszenetek is, de a legtöbb visszaemlékezés az együttesek, az adatközlők, a munkatársak mindennapjairól, a gyűjtésekről, a szervezésről, a felmerülő nehézségekről szólnak, mindenesetre egyikük sem mindennapi.

Bizonyos értelemben kordokumentum ez a könyv is, egyfajta szubjektív tudósítás a mindennapokról, lenyomata egy munkával eltöltött életnek, amelyet a sorsfordító időszakok ellenére mégiscsak sikerült megtölteni olyan tartalommal, amely az emberi létnek értelmet ad.
a-nepes-vezetosege
Galéria
+6 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.