2021. december 19., 07:28

Úton Betlehem felé

A katolikus egyházon belül többféle hagyományban, úgynevezett rítusban élik meg a keresztény katolikusok saját hitüket. Ezek közül a két legnagyobb és legismertebb a nyugati latin és a keleti bizánci, közismertebb nevén a római és görögkatolikus rítus és hagyomány. 

 

advent - negyedik vasárnap
Fotó: pixabay.com

A Felvidéken Szlovákiában, legfőképpen az ország keleti részén is tanúi lehetünk e rítusok és hagyományok megélésének a görög- és római katolikus egyházakban. Nem külön egyházakról van szó, hanem az egy, szent, katolikus és apostoli egyházról, ahol ugyanaz a megvallott hit, de különböző a megélt hit, ami elsősorban a szertartásokban nyilvánul meg a leglátványosabban.

Ilyen különbség fedezhető fel az adventi idő megélésének a hagyományában is, amely a görögkatolikusoknál november 15-én kezdődik és a nagyböjthöz hasonlóan negyven napig tart.

Az adventi időt a karácsonyt megelőző böjti időnek is nevezzük, amikor a római katolikusokhoz hasonlóan adventi koszorúkat készítünk és szentelünk a templomainkban, csak azzal a különbséggel, hogy nálunk nem négy, hanem hat gyertyát gyújtunk meg rajta.

Amikor a római katolikus testvéreink a harmadik gyertyát gyújtják meg az öröm vasárnapján, mi görögkatolikusok már a negyediket. A lényeg viszont ugyanaz, mindannyian a Megváltó Jézus Krisztus születésére várakozunk. 

A koronavírus-járvány miatt már második éve különleges időket élünk, mert a vírushelyzet mindent felforgat az életünkben és a világunkban. Minden olyan bizonytalanná vált körülöttünk, még inkább akkor, amikor az általános lezárások elérték a templomainkat is. Amit elgondolhatatlannak tartottunk, bekövetkezett, mintha Isten is eltávolodott volna tőlünk. A mai korban, az amúgy is elmagányosodó és egymástól elzárkózó világunkban még nagyobb súllyal nehezedik ránk életünknek és világunknak minden terhe.

Mit tegyünk ebben a helyzetben? Hogyan várakozzunk? Hogyan fedezzük fel azt az örömöt, amely szétfeszíti ennek a világnak a kereteit és az örökkévalóság távlatait nyitja meg a számunkra?

Éppen azáltal, hogy felfedezzük, ebben a nyomorúságos helyzetben, amelybe kerültünk, mennyire szükségünk van Istenre és általa egymásra. A lelkünk akarva, akaratlanul felkiált legbelső mivoltunkból: szükségünk van rád Istenem, aki bizalommal nézel ránk, kérges szívű emberekre és a gyermek ellenálhatatlan mosolyával vársz tőlünk megértést és gondoskodást, minden gyermeknek és minden felnőttnek az egész világon. Krisztus folyamatosan születik minden szeretet-cselekedetünkben, amellyel éppen azt valósítjuk meg, amiért naponta könyörgünk: „Jöjjön el a te országod!”

Ezt fejezi ki az a görögkatolikus énekünk, amelyet az egész várakozás során énekelve imádkozunk:

Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek! Krisztus a földön, büszkélkedjetek! Énekeljetek az Úrnak minden föld! És magasztaljátok Őt, ó népek, mert Ő megdicsőíttetett!”

– (karácsonyi katavászia).

 Amit várunk, az nem kívülről fog ránk törni, annak a belsőnkből, a szívünkből kell megszületnie. Isten csak így akar a világba jönni. Az adventben megmutatja nekünk Jézus a szeretet, a türelem és a várakozás Istenét és ez által értelmet ad a mi várakozásunknak is. Úton vagyunk Betlehem felé, hálás szeretettel várjuk azt, aki öröktől fogva vár ránk, aki egyedül képes arra, hogy betöltse minden vágyunkat.

(A szerző görögkatolikus esperes-parókus.)

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/50. számában.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!