Szeretett közösségben elcsendesedni, avagy ilyen egy imaéjjel varázsa
Egy keresztény számára nagyon fontos, hogy hitét közösségben élje meg. Ezért fontosak az olyan találkozóhelyek, ahol együtt, közösségben tudjuk Istent dicsőíteni. Az Ifjúsági Imaéjjel pontosan egy ilyen alkalom, amely október 27-28-án valósult meg Alistálon.
Az egyik októberi podcastműsorban Gyurcsis Júliát, a Firesz - Duna Mente Szervezet elnökét a Firesz (Fiatal Reformátusok Szövetsége) céljairól és tevékenységeiről kérdeztem. Elgondolkodtatott, amit a közösség és a hit kapcsolatáról mondott, miszerint "egyedül nagyon sokszor megbotlik az ember, ezért fontos szeretetteljes közösségben élni ".
Rengeteget töprengtem ezen, hiszen számomra a hit megélése és gyakorlása az utóbbi években mindig is magányban történt.
Az ember akkor tud leginkább az Úrra figyelni, amikor elcsendesedik, egyedül van, így nem zavarja őt senki és semmi.
Persze kell az elcsendesedés, és a magány is olykor, de tényleg jobb egy olyan közegben lenni, ahol együtt tudunk közösen Istenre figyelni. Ilyenkor egymást erősítjük, elmondjuk a gondolatainkat. Az Imaéjjelen magam is megtapasztaltam, hogy milyen is egy szeretetteljes keresztény közösség ereje.
Az idei Imaéjjel fő tematikája az Út, utazás körül folyt. Érdekes és egyben evidens is lehet mindenki számára az út fogalma, ezt nem is kell magyarázni. Ám az már nem, hogy
a saját utunkat csakis mi és Isten ismerheti.
Mindenki a saját tempójában járja a maga útját. Valaki csendesen, elgondolkodva utazik, ám valaki számára az jelent megnyugvást, ha közben beszélgethet. Megint akadnak olyanok, akik türelmetlenek, idegesek, vagy feszültek az út során. Lehet közhelynek számít, de valójában az egész életünk is egy nagy utazás, és mind a saját tempónkban haladunk.
Lőrincz Gábor lelkész a péntek esti prédikációjában egy nagyon jó példával jött elő. Ha autóval utazunk, akkor a vezetés nem mindig zökkenőmentes, hiszen az aszfalton rengeteg a kátyú. A kátyúkat pedig ugyan ki lehet kerülni, de sokszor belehajtunk. Az utazás lehet egyénre szabott, ám az út során mindenki találkozik kátyúkkal, amely ebben az esetben a bűnt jelképezi.
Bűneinket pedig mi magunk ismerjük, és csak Isten tudja azokat eltörölni, vagyis újraaszfaltozni az utat, hogy az utazás sokkal gördülékenyebb és könnyebb legyen a továbbiakban.
(Efézus 1:7-8)
Örültem a zenés dicsőítésnek is, hiszen a Firesznek külön zenei együttese is van. Ifjúsági énekeket, de saját szerzeményeket is játszanak. Bár a résztvevők zöme középiskolásokból és egyetemistákból tevődött össze, fiatal felnőttekből sem volt hiány. A közös beszélgetések, egymás megismerése, és a különféle eszmecserék segítenek abban, hogy hitünkben is egymást megerősítsük. Jó érzéssel töltött el az is, hogy rengeteg az érdeklődő fiatal a Fireszben. Ez pedig azért jó hír, mert általuk biztosítva van az utánpótlás a Felvidéken.
Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy keresse az Urat, mert az ilyen közösségekben és alkalmakon sokkal közelebb kerülünk hozzá.
