2022. december 28., 15:48

Molnár Hunor, a „frankás” diák

Esztergomban, a Szamos kávéházban ülünk le Hunorral beszélgetni, Babits Mihály kedvenc törzshelyén.

Molnár Hunor
Molnár Hunor

Szombat van, mégis alig tudott időt szakítani a találkozásra. Délelőtt tanítás volt, délután énekpróbára megy, ezután fellépnek a főtér karácsonyfája alatt, később pedig a katari foci-világbajnokság mai mérkőzését izgulják végig nevelőjükkel, Barnabás testvérrel.

A Komárom melletti Őrsújfalun laksz a szüleiddel, jelenleg az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium 14 éves tanulója, tehát „frankás” vagy. Miért ezt az iskolát választottad?

Tetszik a város és közel áll a szívemhez, nem csoda, hogy iskolát is itt választottunk. Szüleim és az egész családom mélyen hívő katolikus. Anyai nagymamám, ahogy megtanultam beszélni, megtanította velem a legfőbb imádságokat és kiskorom óta rendszeresen ministrálok. Példaképeim Kiss Róbert és Puss Sándor atyák, a hit terén ők erősítették bennem azt, amit a családom megalapozott. Erre az iskolára úgy találtunk rá, hogy édesanyámnak, aki üvegszilánkokból alkotja a képeit, kiállítása lett volna a dzsámiban, de oda vallásos képeit nem vihette be. Ekkor a ferences gimnázium kínálta fel számára az iskola melletti kiállítóhelyiséget. Tetszett a helyszín, nem csak a szüleimnek, nekem is. Hat éve született hát az elhatározás, hogy ide jövök. Most a hatosztályos gimnázium második osztályába járok. 

Korán, hetedikes korodban kezdted a kollégiumi életet. 

Az első három évben a diákoknak nem lehet okostelefonjuk, csak nyomógombos, de teljesen jól megvagyunk ezek nélkül is. Jobban figyelünk egymásra, az eszköz nem tereli gondolatainkat lényegtelen dolgokra. Persze vannak nehéz pillanatok, amikor jobb lenne, ha lenne, de minden megoldható. Az informatikaterem is rendszeresen nyitva tart. Az egész osztály, mind a huszonhárman egy szobában alszunk, harmadikban átmegyünk egy kisebb terembe, tizedikben már ötösével, végzős korunkban pedig hármasával lakunk majd a szobákban. Az iskolából háromhetente lehet hazamenni. Ilyenkor már csütörtökön utazunk haza azzal, hogy vasárnap estére vissza kell érni. Azért egy-egy hosszabb szünet után az ember kicsit húzza a száját, amikor visszamegy a nyomógombos telefonok világába.

Miben rejlik az iskola vonzereje?

Iskolánkat 1930-ban alapították, jelenleg körülbelül 250 fiú látogatja. Úgy tizenöten lehetnek külhoniak, Erdélyből, Kárpátaljáról, Délvidékről. Elég nagy számban vannak református diákok is, ők a saját istentiszteletükre járnak, pár éve még zsidó vallásúak is voltak. A tanárok világiak, a szerzetes tanárok főleg hittant, latint és magyar nyelvet tanítanak. Intézményünkben hangsúlyt kap a kollégiumi nevelés a ferences rendi szerzetesekkel. A ferences lelkiség a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség hármas fogadalmán alapszik. Sokat beszélgetünk ezekről az erényekről a hittanórán, hogy hogyan lehetünk jó keresztény családapák, hogyan viszonyuljunk a munkához, a hivatásunkhoz, a minket körülvevő emberekhez. A lelkiség abban is megnyilvánul, hogy hetente van szentségimádás és minden reggel szentmise. Vannak, akik élnek vele, vannak, akik nem, én például, hacsak nincs valami nagyon fontos tanulnivalóm, vagy nem vagyok beteg, lemegyek. Akadnak, akik alszanak a misén vagy a padokba karcolnak, de hát kamaszfiúk vagyunk, próbálgatjuk a határainkat. Sokan azt hiszik, a diákok nagy többsége pap akar lenni, de ez nem így van, bár szerintem azért minden osztályból ki fog kerülni egy-két pap. A mi osztályunkban ketten vagyunk, akik érdeklődünk ez iránt. 

Úgy tudom, az iskola a sportra és a nyelvekre is nagy hangsúlyt helyez… 

Egy sportszakkör és heti két edzés mindenki számára kötelező. A futballnak nagy kultusza van, most a futball-világbajnokság ideje alatt a diákok minden nap nézik a meccseket, a nevelő szerzetestestvér, Rockkenbauer Barnabás is neves focista volt annak idején, a zalaegerszegi csapatban játszott. A nyelvek is kiemelten fontosak, angolt, németet, olaszt és latint oktatnak. Én jó vagyok angolból, de még nyelviskolába is járok, és ezenkívül pedig az énekkarba.   

Pihenésre jut időd? 

Olvasással relaxálok, Agatha Christie könyvei a kedvenceim. És hát nagy hobbim az utazás. A világ Istentől kapott ajándék, olyan, mint a könyv, ki kell nyitni, hogy megismerjük. Legutóbb Londonban voltam édesapámmal. Osztálytársaim tudják, nagy rajongója vagyok a brit királyi családnak – éppen szentségimádáson voltam, amikor ők értesültek II. Erzsébet halálhíréről. Mire én felértem a szobába, ők már palástokban, szomorú arccal álltak az ágyam előtt. Egyikük előlépett: „Részvétem. Az angol királynő meghalt. Éljen a király!” Azt hittem ugratnak, de kiderült, a hír bizony igaz. Szerettem volna ott lenni a temetésén. Gondoltam, ilyenkor a repülőjegyeket biztos elkapkodják, de nem. Felhívtam édesapámat, mi lenne, ha… Szüleim egyeztettek Barnabás testvérrel, és vasárnap reggel repültünk is Londonba édesapámmal. Este hatkor álltunk be a tízkilométeres sorba és hajnali háromkor tudtunk meghajolni a királynő koporsója előtt. Bár én frászt kapok a sorban állástól, de ez megérte. Az év legszebb élménye volt.  

Várod a karácsonyt? 

A kedvenc ünnepem. Magát az ünnepet is szeretem és a várakozást is. A roráté misék hangulata csodaszép. A hajnali félhomályban csak a gyertyák világítanak, a pap is gyertyafénynél olvas. Szép ilyenkor Esztergom, mi pedig bekapcsolódunk a városi programokba. Este az adventi koszorú mellett énekel a kórusunk. Az angyalkázás szokása is kedves dolog. Kihúzom egyik iskolatársam nevét, és a tudta nélkül az egész advent alatt megpróbálok neki kedveskedni, szép szóval, jó cselekedetekkel, apró ajándékkal. A karácsony előtti időszakban tartjuk az iskolai Ki mit tud? vetélkedőt, amelyen bármilyen produkcióval fel lehet lépni. Jómagam egy tanárparódiával készültem, és első lettem. Maguk a tanárok is a térdüket csapdosták a nevetéstől.  

Megjelent a MAGYAR7 51-52. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.