Ma van a reformáció napja
A reformáció napja a protestáns egyházak egyik legfontosabb ünnepe, amelyet minden év október 31-én ünnepelnek világszerte.
Ezen a napon arra emlékeznek a hívők, hogy a hagyomány szerint Luther Márton német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, amivel elindította a nyugati kereszténység megújulását, azaz a reformációt.
Luther tételei a búcsúcédulák árusítása ellen tiltakoztak, és a hit általi megigazulást hirdették. Hivatalosan először 1667-ben, a tételek közzétételének 150. évfordulóján rendelte el az ünnep megtartását II. János György szász választófejedelem. Néhány országban és régióban – például Szlovéniában (ahol a reformáció rakta le a szlovén irodalom alapjait) és több német szövetségi államban – ez a nap hivatalos munkaszüneti nap.
A reformáció rendkívül gyorsan és mélyen alakította át a 16. századi Magyarországot. A megújulás nemcsak vallási, hanem kulturális és nemzeti túlélési kérdéssé is vált a mohácsi vész után három részre szakadt országban. A lutheri tanok először a királyi udvar német tagjai (például II. Lajos felesége, Habsburg Mária) és a felvidéki, valamint erdélyi német lakosságú bányavárosok körében terjedtek el. A katolikus egyház és a magyar rendek kezdetben keményen üldözték az új tanokat, az 1523-as és 1525-ös országgyűlések még máglyahalállal fenyegették a lutheránusokat.
A mohácsi katasztrófát követően jelentősen megváltozott a helyzet. A csatában a hazai katolikus egyház felső vezetése szinte teljesen megsemmisült. Meghalt a két érsek és hét püspök A püspökségek hosszú időre betöltetlenek maradtak.
A három részre szakadt országban (Királyi Magyarország, Erdélyi Fejedelemség, Török hódoltság) a lakosság a nemzeti tragédiát Isten büntetéseként fogta fel. A reformáció tiszta, biblikus tanításaiban kerestek és találtak lelki vigaszt. A magyar főurak (például a Nádasdyak, Perényiek) sorra tértek át az új hitre, és a cuius regio, eius religio (akié a föld, azé a vallás) elve alapján jobbágyaik is követték őket.
A lutheri irányzat (az evangélikus vallás) elsősorban a városi német polgárság és a Felvidék lakossága körében maradt domináns. A kálvini tanokat követő református egyház az 1550-es évektől vált a legnépszerűbbé a magyarság körében. Központja Debrecen lett, amelyet a mai napig a „kálvinista Rómának” hívnak.
Magyarországon – és különösen Erdélyben – a vallási megosztottság nem vezetett véres vallásháborúkhoz. Az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként mondták ki a vallásszabadságot, egyenjogúsítva a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius felekezeteket.
A reformáció nagy hatással volt a magyarországi kulturális életre is. A legfontosabb mérföldkő Károli Gáspár 1590-es vizsolyi Bibliája (az első teljes magyar nyelvű Biblia) volt, amely megalapozta a magyar irodalmi nyelv fejlődését. Hatalmas hírű kollégiumok alakultak (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Nagyenyed), amelyek a hazai oktatás és szellemi élet fellegvárai lettek. Megszületett a magyar nyelvű egyházi énekköltészet (például Sztárai Mihály, Szegedi Kis István munkássága), és gomba módra szaporodtak a nyomdák (pl. Misztótfalusi Kis Miklós későbbi tevékenysége).
A 16. század végére Magyarország lakosságának túlnyomó többsége (becslések szerint mintegy 80-90%-a) protestánssá vált, mielőtt a 17. században megindult volna a Pázmány Péter nevéhez köthető katolikus megújulás (ellenreformáció).
Szlovákiában jelenleg 280 ezer evangélikus és mintegy 85 ezer református hívő él. A reformátusok több mint 90 százaléka magyar nemzetiségű. Az arányokat tekintve a legtöbb református a Komáromi járásban él. Dunamocs lakosságának 58 százaléka református, ez a legmagasabb arány a magyarok lakta településeken. Búcs és Madar lakossága is református többségű. Az abszolút számot tekintve Komáromban él a legtöbb református – mintegy 3000 fő.
