2024. augusztus 29., 15:06

„Közelebb vinni a lelkeket az Istenhez”

Dupla szólókoncert a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, fellépés a Zeneakadémián, Fischer Annie-ösztöndíj – néhány fontos mozzanat Zsilka Alan idei évéből. Az ipolysági orgonaművésszel zenei pályájáról beszélgettünk.

Zsilka Alan
Fotó: Zsilka Alan archívuma

Mikor és hogyan ismerkedtél meg az orgonával? Mi keltette fel az érdeklődésed a hangszer iránt?

Három hónapos korom óta rendszeresen járok templomba, így elmondhatom, hogy szinte az orgona mellett nőttem fel. Érdeklődésem akkor vált intenzívvé a hangszer iránt, amikor nagymamám bejelentette, hogy eladná a tulajdonában lévő zongorát, de a kérésemre elállt a tervétől. A kikötése az volt, hogy tanuljak meg a hangszeren játszani. 13 éves koromban meg is kezdtem a zongoratanulmányokat, majd egy szűk év zongorázást követően felvételt nyertem a Harmat Artúr Központi Kántorképzőbe, ahol az orgonálás is megkezdődött.

Volt-e valaki a családodban, aki zenész volt, s befolyásolta a zenei pályafutásodat?

A családban tudtommal nem volt hivatásos zenész, de sokan zenéltek amatőr módon: nagymamám, anyukám és a nővérem zongoráztak, bátyám gitározott és hegedült, nagyapám szájharmonikázott, illetve a testvéreim a hangszeres tanulmányaik mellett kórusban is énekeltek.

Gyermekként milyen más hangszereken játszottál? Milyen zenei stílusokat kedvelsz?

A kipróbálás szintjén játszottam más hangszereken is, de komolyan csak a zongorázással, orgonálással és a harmóniumozással foglalkozom.

A német barokk és a romantikus zene áll hozzám a legközelebb, de az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztat a kortárs zene és az improvizáció is.

Hol, kiknél tanultál orgonálni? Milyen volt a zenei képzésed?

Meghatározó volt számomra, hogy Wollent Andrea irányításával kezdődött a zenei pályám, akinek a szakmaisága mellett a hozzáállása és a türelme is kiemelkedő volt. Orgonálni a budapesti kántorképzőben és a váci konzervatóriumban is dr. Bednarik Anasztáziánál tanultam, majd a budapesti Zeneakadémián dr. Fassang László és dr. Szabó Balázs voltak a tanáraim.

Zsilka Alan
Fotó:  Zsilka Alan archívuma

Milyen mesterkurzusokon vettél részt? 

A Zeneakadémián töltött évek alatt kiváló tanárok tanítottak, akik inspiráltak, s ebből ma is tudok táplálkozni. Emellett fantasztikusak voltak azok a tanulmányutak, melyek során lehetőségünk nyílt Európa történelmi jelentőségű hangszereit megszólaltatni, például Cavaillé-Coll orgonáit Párizsban, Toulouse-ban, Lyonban, a német barokk és romantika jelentős hangszereit Hoffenheimban, Giengen an der Brenzben, Ansbachban, Bad Wimpfenben, Waltershausenben.

A Zeneakadémia egyik legnagyobb pozitívuma, hogy rendszeresen hívták Budapestre koncertezni és mesterkurzust tartani a világ vezető zenei egyetemeinek orgonaprofesszorait.

Így ezeknek a meghívásoknak, a tanulmányutaknak és a nemzetközi versenyeknek köszönhetően olyan kiváló orgonisták mesterkurzusain vettem részt, mint Thomas Trotter, Martin Schmeding, Ton Koopman, Olivier Latry, Michel Bouvard, Christoph Bossert vagy Juan de la Rubia.

Milyen diplomákat szereztél?

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója voltam, ahol orgonaművész-tanárként három diplomát szereztem. Az egyetemi évek alatt zongorázással, kamarazenéléssel, zeneszerzéssel, szolfézs-zeneelmélettel, transzponálással és partitúraolvasással foglalkoztunk. A kántorképző négy éve alatt karvezetést is tanultam.

Mikor kezdtél el professzionálisan orgonálni? Melyek voltak az első fellépéseid?

Emlékeim szerint az első szólókoncertem 2011-ben volt, valószínűleg ettől az évtől kezdve mondhatjuk, hogy hivatásosan foglalkozom az orgonálással, de a 2010/2011-es tanévtől kezdve a konzervatóriumokhoz szokásos módon félévente legalább egy tanszaki koncertet adtunk.

Milyen díjakat, elismeréseket nyertél eddigi pályád során? Melyik díjra vagy a legbüszkébb?

A középiskolai évek alatt a Szegedi Nemzetközi Orgonista Találkozón arany minősítést szereztem, majd friss zeneakadémistaként a TimOrgelfest Nemzetközi Orgonaversenyen 2. helyezést és Bach-különdíjat kaptam.

Ennek ellenére a svájci Rheinberger Nemzetközi Orgonaversenyre való bekerülésre vagyok a legbüszkébb, hiszen több magyar orgonista és a világ három kontinenséről érkező 106 jelentkező közül a legjobb 16 közé jutottam egyedüliként magyar oktatási intézményből. Idén Fischer Annie-ösztöndíjat kaptam, amire szintén büszke vagyok.

Melyik koncerted volt a legemlékezetesebb?

Ezt a kérdést nehéz megválaszolni… Talán a legutóbbi dupla szólókoncertem a Művészetek Palotájában. Emellett mindig nagy öröm a Zeneakadémia Nagytermében játszani; erre több ízben is volt lehetőségem. Nagy örömmel gondolok vissza a külföldi hangversenyekre is, amelyek közül az észak-írországi és a franciaországi koncertekről őrzök nagyon szép emlékeket.

Zsilka Alan
Fotó:  Zsilka Alan archívuma

Van kedvenc orgonád, hangszered? Milyen orgonákat kedvelsz a legjobban?

Nincs kedvenc orgonám, bár nem véletlen, hogy a legnagyobb nevű orgonaépítők miért lettek híresek: az általuk épített hangszerek hangja garancia a minőségre. Itthon a Rieger és Angster cégek által épített, külföldön pedig a Silbermann, Schnitger, Walcker, Sauer, Cavaillé-Coll orgonák a leghíresebbek; az említett hangszereken mindig öröm játszani.

Mely orgonaművek a kedvenceid?

Kedvenc orgonaművem nincs, inkább kedvenc korszakot tudnék megnevezni: ahogy fentebb említettem, a német barokk és a romantikus kor zenéje áll hozzám a legközelebb.

Meglátásod szerint mi az egyházi zene szerepe a mai társadalomban?

Az, hogy közelebb vigye a lelkeket az Istenhez. Az egyház a kezdetek óta törekedett arra, hogy legyen különbség világi és egyházi zene között, ami mára szinte teljesen eltűnt. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő irány, és abban sem, hogy így megállítható a hívek számának csökkenése.

Több olyan képzett zenész kell, aki vezérként mutatja az utat és minőségi egyházi zenét szolgáltat.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel orgonaművészként szembesültél?

Maga az orgonálás a legnagyobb kihívás. Sokszor úgy érzem játék közben, hogy egyszerre 10-15 vágányon haladnak a gondolataim. Persze egyszerre csak egy dologra lehet igazán figyelni, így nagyon gyorsan kell a vágányok között váltani.

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik orgonálni szeretnének tanulni?

Legyenek kitartóak, mint a sportolók, játsszanak egy dinamikus hangszeren is az orgona mellett, s akarjanak mindig újat tanulni az élet minden területén!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/34. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.