Koza Alajos és Solymossy Dezső szetei hagyatéka
Szetei kötődésű atyák, Koza Alajos (1903–1988) és Solymossy Dezső (1886–1963) mellszobrát avatták a frissen felújított helyi Szent László-templomban. A szoborállítás kezdeményezői a szetei katolikus egyházközség és az In Hoc Signo Vinces Polgári Társulás.
Koza Alajos nem Szetén született, de többször ellátogatott a községbe, és rövid ideig tartó kántori tevékenységét szerényen csupán a papi szolgálata lelki kiteljesedéseként jellemezte.
Koza Alajos 1924-ben az olaszországi Foglizzóban lett a szalézi közösség tagja, majd visszatért szülőföldjére, és részt vett a szaléziak tevékenységében. 1930-ban Torinóba utazott, hogy teológiai tanulmányokat folytasson, végül tanulmányait Ljubljanában fejezte be, ahol 1934-ben pappá is szentelték.
Az atya 1955-ben már bekapcsolódhatott a civil életbe, az egyházi működéséhez azonban nem kapott állami engedélyt, ezért kántorként szolgálta az egyházközséget Szetén, ahol titokban segített a helyi lelkipásztornak, Solymossy Dezső esperesplébánosnak. Éppen a füleki születésű Solymossy az a másik lelkipásztor, aki szobrot kapott Szetén. Őt az ipolyviski származású Rajner Lajos püspök 1912 júniusában Esztergomban szentelte pappá. Káplánként Bajnán, Hidaskürtön, Naszvadon és Érsekújvárban tevékenykedett, majd szolgált Ímelyen, Komáromban, Ekecsen, Alistálon és Csábon is. 1939-ben megválasztották a Kékkői Espereskerület esperesi posztjára.
– olvasható az életrajzában, amely arról is tájékoztat, hogy új adminisztrátori kinevezését Szetére csak 1954. május 15-én vehette át.
Megtört egészségű, idős emberként nyerte meg új hívei szívét. Kitartó munka, mélyen gyökerező hit és a hívei minden korosztálya iránti szeretetteljes magatartás jellemezte. 1963. január 14-én halt meg Szetén, életének 77., papságának 51. esztendejében. A szetei temetőben lelt végső nyugalomra.
A szetei kötődésű papok szobrát a keszthelyi művész, Túri Török Tibor készítette.
Megjelent a MAGYAR7 idei első számában.
