1 A napkeleti bölcsek imádása
2 Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében
3 Jézus első csodája a Kánai menyegzőn (a víz borrá változtatása)
A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.
Ezek közül keleten később elsősorban Jézus keresztsége kapott hangsúlyt (vízszentelés), míg nyugaton a napkeleti bölcsek (a „három király”) látogatása került előtérbe. A római katolikus egyház vízkeresztkor csak ezt ünnepli, a többit más napokra tette át.
A vízkeresztet követő vasárnapig tart a karácsony előestéjétől kezdődő karácsonyi idő. Tájainkon január 6-án kezdődik a farsangi időszak és a számos népszokás közül már csak egy él: e napon szedik le a karácsonyfa díszeit.
A napkeleti bölcsek az evangélium szerint a betlehemi csillagot követve mentek Júdeába, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték a kisdedet, ahol Heródes király nagyon megrémült ettől és írástudói tanácsára Betlehembe küldte őket azzal a kéréssel, ha megtalálják a gyermeket jelentsék azt neki, hogy ő is hódolatát tegye előtte.
A napkeleti bölcsek megtalálták a kisdedet, akit arannyal, tömjénnel és mirhával ajándékoztak meg. Heródeshez azonban már nem tértek vissza, mert egy angyal álmukban figyelmeztette őket, hogy a királynak gonosz szándékai vannak.
A napkeleti bölcseket Máté evangéliuma is említi, de sem nevüket, sem számukat nem közli. Hogy hárman voltak arra Órigenész egyházatya következtetett az ajándékok számából, ami a Szentháromságra, esetleg Krisztus méltóságaira (az arany a királyságára, a tömjén az istenségére, a mirha az emberi mivoltára) is jelképesen utalhat.
Eredetileg bölcseknek tartották őket, a középkortól kezdve feltételezték, hogy királyok lehettek és az akkor ismert három kontinens képviselőit látták bennük. Ezzel magyarázható, hogy a harmadik királyt szerecsenként (Afrika képviselőjeként) ábrázolták.
Január 6-án, amikor a nyugati kereszténység karácsonyi ünnepköre lezárul, az ortodoxok akkor ünneplik Jézus születését. A görögkeleti közösségek egy része a Julianus-naptárt követi, mely tizenhárom nappal „késik” a Gergely-naptárhoz képest.
Vízkereszt a néphagyományban
Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, amelynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben ezzel a vízzel itatták meg az állatokat, hogy ne legyenek betegek, de sokan magukra is locsolták ugyanezért.
A vízzel megszentelték a házakat és az ólakat, de a bölcsőre is szentelt vizet hintettek. A 15. századtól terjedt el az a szokás, hogy házszenteléskor a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűit (Gáspár+ Menyhárt + Boldizsár) is a falba vésték, jóllehet ez a latin szöveg (Christus mansionem benedictat – Krisztus áldja meg a hajlékot) rövidítésének a félremagyarázata.
A csillagozás (a csillagének éneklése) a 16. században lett az ünnep része. Ez a három bölcs látogatására utalt, akik a csillagot követték. A bölcseket kizárólag gyermekek személyesíthették meg és egy csillag volt a legfőbb kellék.
A Vízkereszt utáni második vasárnap számos helyen felelevenítették a kánai menyegző eseményeit, többek között a Nyitrához közeli Nagycétényben, ahol régebben – Manga János szerint – a duda vagy a harmonika is megszólalt.
