2022. május 17., 17:05

Isten és az emberek szolgálatában

A Kardos házaspárt Dercsikán mindenki ismeri és szeretettel emlegeti. Hosszú évek óta gondozzák a templomot és környékét, segítik az itt szolgáló lelkiatyákat abban, hogy minden szentmise és egyházi alkalom emlékezetes maradjon. Emberségük, kedvességük és mély istenhitük révén Gertrúd és Ferenc teljes odaadással teszi a dolgát, hogy a kicsiny csallóközi faluban, ami egykor búcsújáró hely is volt, virágozzon a hitélet.

Kardos házaspár
A Szent Erzsébet Rózsája Díjat azoknak adományozzák, akik sokat fáradoznak a hívő közösség, az emberek szolgálatáért
Fotó: B. Vida Júlia

Május 13-án nagy megtiszteltetés érte a házaspárt, az Orosch János nagyszombati püspök által létrehozott kitüntetést, a Szent Erzsébet Rózsája Díjat vehették át a fatimai imanapon, amit Kiss Róbert nagyszombati vikárius adott át nekik. Ezt a díjat azoknak adományozzák, akik sokat fáradoznak a hívő közösség, az emberek szolgálatáért.

A férjem, Feri 14 éve lett templomatya, majd amikor az akkori sekrestyés, Piroska néni idős kora és betegsége miatt már nem tudta tovább vállalni a munkát, akkor léptem a helyére. Kilenc éve végzem ezeket a feladatokat. Azóta már több lelkiatyát is kiszolgáltunk.

Mindig is hívő templomba járó emberek voltunk, amikor fiunk kicsi volt, akkor gyakran úgy oldottuk meg, hogy én mentem az egyik vasárnapi misére, férjem meg a másodikra” – emlékezik vissza Gertike a kezdetekre. Kellemes, lágy hangja szinte balzsamként hat a lélekre a szentmiséken, amikor Isten igéjét olvassa.

Sokan talán csak azt látják, ha misére mennek, milyen szép tiszta, virágos, gondozott a templom, ami persze nem varázsütésre lesz ilyen, hanem szorgos és rendszeres munkával. Évente egyszer van egy nagytakarítás, amibe többen bekapcsolódnak. Ezen kívül azonban hetente is takarítanak, ami többórás munka. Ilyenkor letörölgetik a padokat, pókhálóznak, lemossák a padok térdepelő részét, porszívóznak, kicserélik a virágokat, elmossák a vázákat. És akkor még nem is beszéltünk a templomi terítők és kiegészítők mosásáról. Szerencsére ebben a legtöbbször van segítségük.

„A virágokra gyakran a hívők adományoznak pénzt, de egy virágüzlet is adott már néhányszor virágokat a templomba. Általában nagyraktárból szerezzük be, és bizony van úgy, hogy járom a házakat, ahol van virágoskert és kérek rózsát, kardvirágot, őszirózsát. Magam is ültettem sok virágot, hogy legyen mit a templomba vinni” – mondja, mikor arra terelődik a szó, a dercsikai templom arról is híres, hogy mindig rengeteg szebbnél szebb virág díszíti az oltárokat.

Kardos házaspár
Ferenc és Gertrúd keresztfiuk elsőáldozásán
Fotó:  Kardos Gertrúd közösségi oldala

Gertike mesél arról is, amit szintén kevesen tudnak, hogy a templom havi fenntartása nagyjából ugyanannyiba kerül, mint amennyit egy átlagos háztartás költ a rezsire. Csak itt a villany-, a víz- és egyéb díjak mellett még gyertyára, olajokra, ostyára, miseborra is rendszeresen kell költeni. Mindezt a perselypénzből fedezik. A hívők adakozási kedve változó, mint ahogy szentmisékre is kevesebben járnak, mint a járvány előtt.

Nem tudom, van-e még remény arra, hogy visszatérnek a templomba, akik elmaradtak. Az idősebbek közül akadnak páran, akik még most is félnek a betegségtől, és ezért nem jönnek a templomba. Akik nagyon hiányoznak, azok a fiatalok. Egy biztos, a templom ajtaja mindenki előtt nyitva áll, bárki betérhet, a Jóisten nem tesz köztünk különbséget és mindenkinek örül, aki felkeresi a házát.

Nagyon él az emlékezetemben, amikor egyszer régen munkából hazafele bejöttek a misére a szövetkezet állatgondozói, munkaruhában. Hátul az ajtónál megálltak úgy hallgatták végig a szentmisét” – mondja annak kapcsán, hogy a pandémia bizony megtizedelte a templomba járó hívők számát.

A hit hatalmas erő, amibe a legnagyobb bajban is kapaszkodni lehet. Tudják ezt Gertikéék is, akik másfél évvel ezelőtt veszítették el egyetlen fiukat.

„Ha nem hinnénk ennyire, talán bele is bolondultunk volna. De tudjuk, hogy jó helyen van, s mivel bűntelen ember volt, egyenesen a mennybe jutott. Ott már ugyanolyan, mint a többi ember és nem fáj neki semmi. S bízunk abban, hogy egyszer majd találkozunk. Addig is a szívünkben őrizzük, itt lakik bennünk. Az egyetlen dolog, ami fáj, hogy nem tudtunk elbúcsúzni tőle, mert a Covid miatt nem engedtek be a kórházba”.

A Kardos házaspár számára az Isten és emberek szolgálata afféle életre szóló hivatás, olyan elfoglaltság, ami rengeteget ad nekik és végtelen alázattal és türelemmel végzik.

Olyan jó érzés bemenni a templomba, mert ott hatalmas nyugodtság és csend van. Amíg a Jóisten ad hozzá erőt, amíg egészségünk engedi, addig végezzük ezt a szolgálatot”

– zárja a beszélgetést Gertike, akinek indulnia kell a szentmisét előkészíteni.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.