Belenézni Esterházy János szemébe
Szívek az ár ellen. Esterházy János nővérének, Lujzának a tanúságtétele könyv formájában az idei Esterházy János Zarándoknapon került a kezembe. Szimbolikus cím ez, hiszen az idei zarándoknapon ömlött az eső, zúdult az ár. Mondhatjuk-e mi, a 21. század kényelmében élők, hogy az eső miatt nem veszünk részt a tiszteletére megrendezett zarándoknapon? Nem. A hívő szívek idén is megérkeztek Alsóbodokra, hiszen Esterházy János a felvidéki magyarság és az emberség védelmében halt mártírhalált.
Kövesdy Zsuzsanna szerint csoda történik ezen a helyen, és úgy érzi, otthonról hazajött és megfürödhetett az igazi hitben.
– mondja Kövesdy Zsuzsanna, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője.
Régi vágya teljesült azzal, hogy Molnár Imre történész, Esterházy-kutató meghívására ellátogathatott Alsóbodokra, hogy megtapasztalja a „felvidéki Csíksomlyót”. Ajándékot is hozott, szentjánoskenyeret, amelynek elkészítésére Esterházy János ihlette, hiszen semmi sem köthette volna szebben össze szimbolikusan az egymást nem ismerő, később barátságban elváló zarándokokat, mint pont a szentjánoskenyér.
Isten Szolgája Esterházy János végső nyugalomra helyezésének 7. és halálának 67. évfordulója alkalmából szervezett kétnapos zarándoklatra nagy esőket jósoltak, aggasztó volt, egyáltalán meg tudják- e tartani.
– Lehetetlen volt még csak a gondolata is, hogy ez a rendezvény elmaradjon, vagy időben eltolódjon. Mi itt a megoldások emberei vagyunk, édesapám számára sem volt semmi lehetetlen, templomot épített, iskolát, hazahozatta Esterházy János hamvait, sziklasírt épített neki. Megtanultuk tőle nemcsak megérteni a dolgokat, hanem felfogni azok mérhetetlen súlyát is. Minket nem állíthat meg az időjárás, rendezvénysátort állítottunk, és azon dolgoztunk, hogy szeptember 13-án és 14-én a lelki töltekezés is méltó legyen – mondta Paulisz Marián, a központot alapító Paulisz Boldizsár fia, Alsóbodok polgármestere, a zarándokközpont igazgatója, aki többek között édesanyjával, Terka nénivel, testvéreivel, Líviával és Katival, sógorával, a központ ügyvezetőjével, ifjabb Csámpai Ottóval együtt fáradhatatlanul dolgozik a családi birtokon felépített szakrális központ fenntartásán és gondozásán.
A hetedik Esterházy János Zarándoknapon a szentmisét Várszegi Asztrik püspök, nyugalmazott pannonhalmi főapát celebrálta a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban. A szentmise liturgikus színe a piros, egyházi értelemben a Szentlélek, valamint a vértanúság színe.
– Isten szeretete irántunk a kereszt által nyilvánult meg. Isten szolgája Esterházy János mártíriuma és a szent kereszt között is ott van a szoros kapcsolat, amellyel bennünket akart tanítani.
Korunk változásai, a szekularizáció leépítette a keresztény értékrendet, a paraszti és polgári társadalmat, a közösségeket. Esterházy János közbenjáró példát mutathat a megoldásra: újra meg kell találni az utat Istenhez, hogy átéljük és megértsük, mit jelent, milyen gyógyító távlatai vannak az Istennel való személyes kapcsolatnak. Az iránta való szeretetünk ad tüzet, elegendő erőt, hogy magunk is kilépjünk önzésünk szűk köreiből és segíthessünk a magukat szabadnak és boldognak hirdető embertársainknak.
– mondta Várszegi Asztrik a hívőknek rámutatva arra, hogy Esterházy János életszentségének, emberi tisztaságának és megközelíthetőségének is ez a titka. Életét Istennek adta, és az ő fájdalmát Isten szeretete járta át. Mi is megtehetjük ezt az embertársaink felé való odafordulással, a bennünk lakozó szeretettel.
Várszegi atyával hosszan beszélgettünk a szentmisét megelőző órában arról, hogyan lehet átadni Esterházy János szellemi örökségét zaklatott korunk emberének. Közben kitértünk az elhúzódó boldoggá avatási perére is. Esterházy János, akit népe szentként tisztel, a per befejeztéig az Isten szolgája (Servus Dei) előnévvel illethető.
– mondja mosolyogva.
– Ez egy nagyon kényes kérdés, ugyanis Isten jóságos, de nem sürgethető csodatételre. Türelemmel kell várni. Esterházy János személyiségét a történelem viharainak árnyékában is meg kell vizsgálni, politikus volt, magyar származású az első világháború után megalakult Csehszlovákiában, ráadásul arisztokrata és lengyel vér is csörgedezett az ereiben. Ezek mind bonyolítják a történelmi képletet. Azok a tények viszont, hogy hűséges volt az egyházához, a nemzetéhez, korrekt volt a szlovák nemzettel szemben és európai mérce szerint is intelligens és jól felkészült politikus, gazdagítják az ügyet.
– Mindazok alapján azonban, amit így emberi szempontból tudunk róla, el lehet mondani, hogy mintaértékű „szentje” és hőse az egyházának, nemzetének és Európának is. Éppen ma, amikor a politikai világ olyannyira zavart értékrendű, egy kristálytiszta értékrendű európai gondolkodó és ember, nekünk mindenképpen fontos és támogatandó – magyarázza Asztrik atya.
A visegrádi szövetség szempontjából Esterházy János a huszadik és huszonegyedik század eszményi, magatartásában nézve is mintaértékű politikusa Kelet-Közép-Európának.
– A keleti blokknak rendkívül fájdalmas közös története van. Minden náció, minden nemzet számára mintaértékű lehetne a jelenben is egy ilyen ember, aki részrehajlás nélkül, az emberi szabadságjogokat és az államjogokat, és ha még beszélhetünk keresztény Európáról, akkor a keresztény európai értékeket is tiszteletben tartja – fűzte hozzá Várszegi Asztrik atya, mégis úgy véli, ma kevesen gondolkodnak ezen.
Asztrik atyával gyorsan megtaláljuk a közös pontot, hiszen mindketten tanáremberek vagyunk, így felteszem neki a nehéz kérdést, vajon meg tudjuk-e értetni a fiatal generációkkal Esterházy János mártíromságának a jelentőségét?
– A fiatalok érzékenyek és vágyódnak a szabadságra. De a szabadság „visszalőhet” akkor, ha szabadossággá alakul. Az egészségünket, a pszichénket is tönkretehetjük vele.
Amikor majd ebből tisztul a következő nemzedék, akkor kellenek az ilyen eszmények, mint például Esterházy János, aki emberileg, aszketikusan, józanságában is egy követhető példa.
Esterházy János boldoggá avatásának posztulátora Pawel Czebula, minorita szerzetes is állandó résztvevője az Esterházy János tiszteletére szervezett zarándoknapoknak. A posztulátor vezetésével tanúvallomásokat és írásos bizonyítékokat gyűjtenek a jelölt életszentségéről.
– A boldoggá avatási eljárásban most az a legfontosabb, hogy minél többen megismerjék a jelöltet, a vértanút. Rajta keresztül Isten szól hozzánk is, meghív, hogy határozottan, keményen, mély bizalommal, ráhagyatkozással kövessük János példáját. Hasonlóan nehéz időkben élünk, hiszen a civilizációk közötti háború most sokkal élesebb, de Esterházy János mutatja nekünk az utat, és ez nem más, mint evangéliumi út – fejtette ki a minorita szerzetes.
– Ha már éppen az áradás sújt le ránk, hadd éljek Noé bárkájának bibliai példájával. Noé az emberiséget mentette meg a bárkával, minket, felvidéki magyarokat Esterházy János bárkája tud csak megmenteni. Azokra az értékekre kell építenünk a jövőnket, amelyekből ő a bárkáját készítette. Csak így tud kisarjadni valami új – hangsúlyozta.
A kaotikussá vált felvidéki helyzetről és Esterházy János szellemi örökségéről Molnár Imre történésszel is beszélgettünk.
– Hívő emberként azt mondanám a jelenlegi felvidéki magyar helyzetről, amit Esterházy János íratott a szepsi magyar pártnak adott zászlajára, hogy Istennel a magyar jövőért. Tegyük hozzá, Istennel a felvidéki magyar jövőért. Én azt szeretném, ha minden felvidéki magyar politikus eljönne ide. Fel kell menni a sziklakápolnába, és ott a szakrális félhomályban belenézni Esterházy János szemébe. Azt hiszem, sok mindenre választ kapnának – elmélkedett Molnár Imre.
Minden család, közösség egy élő szervezet is, és Esterházy Jánosnak az volt a nagy eszménye, hogy mi egy nagy magyar család vagyunk, egy az Istenünk, egy a hazánk.
– Tudom, hogy manapság az Esterházy-féle értékek nem divatosak, az „én” századát éljük, de Esterházy mást tanít, ő a krisztusi utat kínálja. Ez az út nehezebb, fel kell venni a keresztet, de hűségesnek kell lenni az értékeinkhez, múltunkhoz, hitünkhöz, és akkor biztos vagyok benne, hogy kirajzolódnak a megoldások.
Az Esterházy János Zarándoknap nyitányaként a hívek Paulisz Boldizsár emlékestet tartottak. Bemutatták azt a kiadványt, amely a közjót szolgáló emberről szól. Szerkesztője, Hajtman Béla, Paulisz Boldizsár egykori harcostársa, barátja, iskolájának igazgatója, szerzői a barátai és tisztelői, akik hídembernek, Isten napszámosának, Esterházy János lelki alapmásának nevezik a hat évvel ezelőtt, súlyos betegségben elhunyt Paulisz Boldizsárt.
Házat, iskolát, templomot épített. Építhetett volna fitneszközpontot, szállodát is, az is szolgálta volna az embereket. De amikor felment a jó Istenhez, lemutathatott, hogy Uram, van ott lent egy lelki forrás, amiből az emberek meríthetnek, ahol Te meg tudod gyógyítani a szenvedők szívét – zárta gondolatait Molnár Imre, majd azt kérte, úgy ahogy Boldizsárban ott volt Esterházy János, úgy legyen bennünk is egy csipetnyi Paulisz Boldizsár.
Megjelent a Magyar7 2024/38. számában.
