Beer Miklós: azért élünk, hogy EMBERRÉ váljunk
A megalakulásának 15. évfordulóját idén ünneplő felvidéki magyar egyetem "15" - Tudományos-ismeretterjesztő előadások a Selye János Egyetemen" címmel, a jubileumi évét emlékezetesebbé tevő előadássorozatot indított az intézmény Konferencia-központjában. Annak keretében Beer Miklós nyugalmazott váci megyés püspök Ahol hasznunkat vehetik... címmel március 3-án tartott továbbgondolásra érdemes, lélekerősítő nagyböjti előadást az egyik előadóteremben.
Juhász György egyetemi rektor bevezetőjében nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a felvidéki magyarok által is sokra tartott, köztiszteletben álló Beer Miklós elfogadta a komáromiak meghívását. Egyúttal örömmel nyugtázta, hogy az előadására nem csak az egyetemisták, hanem a Marianum Egyházi Iskolaközpont diákjai és távolabbról érkező idősebb hívek is kíváncsiak voltak. Majd a közel 77 éves, ám korát meghazudtoló erőnlétnek örvendő előadótól megtudtuk: a bő fél évvel ezelőtti nyugdíjazása után feltette magának a kérdést: mi mindent tehetne még, amitől kissé jobbá válhatna e világ.
- árulta el saját válaszát.
Hozzátette: különösen közel áll hozzá Ferenc pápa gondolatvilága, aki az elesetteket, szegényeket oltalmazó Assisi Szent Ferencet választotta névadójául. Mosolyogva jegyezte meg: korábban Ferenc pápa magyar hangjának is nevezték őt. Úgy véli, hogy aki a rászorulókat segíti, az valójában a jézusi üzenetet közvetíti.
- fogalmazott.
Majd arról beszélt, hogy már ifjú papként szembesült az éhező, munkanélküli roma családokkal, amelyek tagjainak nagy része írni-olvasni sem tudott, így esélye sem volt a saját sorsa jobbítására. Miután II. Pál pápa 2003-ban a Váci egyházmegye megyés püspökévé nevezte ki őt, létrehozta a Szent Ferenc Szegényei Alapítványt, amelyen át bekapcsolódott a Máltai Szeretetszolgálat munkájába.
- fejtette ki. Megemlített egy korábbi anyaországbeli felmérést, amely során a válaszadók 86 százaléka, köztük a rendszeresen templomba járó hívek is azt felelték, hogy nem akarnak segíteni a honi romák helyzetén. A püspök úr szerint azonban
Igazságtalannak tartja, hogy a földi javak hozzávetőleg 80 százalékát a 8 milliárd körüli Föld-lakó közel 20 százaléka birtokolja, miközben 1,5 millió embertársunk nem jut egészséges ivóvízhez, illetve naponta több tízezren halnak éhen. Bár tudatosítja, hogy valamennyiük gondjait nem tudjuk megoldani, ám a saját környezetünkben meg kell találnunk azokat az embereket, intézményeket..., akik-amelyek segítségével sokaknak segíthetünk, s ezáltal mi magunk is jobb emberekké válhatunk.
Azután az előadó arról szólt, hogy az említett alapítványuk azt az ipolytölgyesi otthont is segíti, ahol 150 fogyatékkal élőt gondoznak. Megdöbbentőnek tartja, hogy e lakók felét soha senki sem látogatja, ezért nagy örömmel fogadják az otthonba betérőket. Jó hír, hogy körükben egyre több diákcsoport vállal párnapos önkéntes szolgálatot: kiveszik részüket az ápolásukból és a házimunkákból, miközben kedves szavaikkal, odafigyelésükkel is boldoggá teszik őket. Ezek a fiatalok beismerték, hogy a követendő önkénteskedésük feledhetetlen élményekkel gazdagítja őket, amelyek hatására értékesebb, jobb embereknek érezhetik magukat.
- idézte Assisi Szent Ferenc szavait a jeles előadó, akinek fáj az, hogy a családtagok, szomszédok, munkatársak... gyakran durva szavakkal bántják egymást. Ezért azt a hálátlan, mégis örömteli feladatot is vállalta, hogy a haragosokat, ellenfeleket megpróbálja kibékíteni egymással. Úgy véli, hogy a katolikusoknak, a reformátusoknak és a további gyülekezetekhez tartozóknak sem meggyőzniük kell egymást a saját igazukról, hanem hálát kell adniuk egymásért, meg kell hallgatniuk a másik felet, s meg kell találniuk a közös emberi hangot.
- fogalmazott. Leszögezte: ezt a parlamentben és másutt egymással acsarkodó, agresszíven vitatkozó politikusoknak is tudatosítaniuk kellene.
Végül az élet értelmét ekképp fogalmazta meg:
- hangzott a nagyböjti üzenete, majd a Juhász rektortól kapott kis ajándék megköszönése után beírta jókívánságait az egyetem krónikájába.
