Az egyház sosem félt a meztelenségtől
Miért a nőket választják gyakrabban a festők modellnek? Ennek is megvan a teológiai magyarázata, mondja Puss Sándor jezsuita szerzetes, akivel a frissen megjelent Szépségtan című kötetéről beszélgettünk. Az albumszerű könyvben van ugyan néhány provokatívnak tűnő fotó vagy grafika, a szerzetes azonban elmondta, hogy ezek megtalálhatók a Vatikáni Múzeumban is. Puss Sándor a lényeget abban látja, hogy az Istenhez vezető útra lép az ember, amikor a szépséget tanulmányozza.
Mielőtt magáról a könyvről beszélgetnénk, tisztáztuk, hogy személyében továbbra is az egyetlen felvidéki magyar jezsuitát tisztelhetjük. A Jézus Társasága (SJ) rend tagja hozzátette, nemcsak magyar vonatkozásban, hanem általában beszélhetünk paphiányról, ám úgy tanulták Rómában, hogy aggodalomra semmi ok. Ha nem lesznek ún. szerpapok, akkor lesznek majd világi emberek, akik ellátják a papi teendőket.
– A Jóisten mindig gondoskodik a híveiről, illetve az egyház nem hagyja magát csőbe húzni – tette hozzá. Ő maga is foglalkozik két érdeklődővel, akik diakónusként szeretnének dolgozni, s akár egy plébánia vezetését is át tudnák venni. Egyedül csak gyóntatni nem gyóntathatnak. Puss Sándor megjegyzi, nyugdíjas kora ellenére ő maga is személyes jelenlétével segíti a köbölkúti plébániát.
Ezek után rátérünk a könyvre, amelyet a szerzetes magával hozott, és amely annyira új, hogy ez az első példány, amely a Csallóközbe érkezett. A kiadvány címe Szépségtan, amelyről azt gondoljuk, hogy kicsit távol áll a jezsuita lelkiségtől. Puss atya elismeri, a fogalom ebben a kontextusban talán kissé provokatívan hathat, de a legutóbbi, Erotológia című könyve talán még provokatívabban hatott, s úgy véli, ha az átment a közízlés rostáján, akkor a Szépségtan is átmegy.
A jezsuita szerzetes szerint keveset foglalkozunk az esztétikával, például a teológiai karokról is eltűnőben van; ez volt az egyik ok, ami a könyvírásra motiválta. A másik – paradox módon – az az érezhetően erősödő igény, hogy a szépségen keresztül közelítsük meg Istent. Emlékeztet a népszerú író, Anselm Grün bencés szerzetes gondolatára, hogy a szépség valójában Isten megtapasztalásához vezető út.
– Vagyis rálépünk egy útra, amikor a szépséget keressük és tanulmányozzuk. Amikor elkezdtem a témát kutatni, nagyban befolyásolta a mesterséges intelligencia megjelenése is – tette hozzá, és Ferenc pápa szavait idézi, akitől a vatikáni Gergely Egyetemen folytatott tanulmányai során hallotta, hogy a jövendő teológusai kezdjenek el azzal foglalkozni, amivel a mesterséges intelligencia nem képes. Feltette a kérdést, hogy vannak-e ilyen lehetőségek? Ferenc pápa éppen az esztétikát, a humort, illetve a rácsodálkozás képességét ajánlotta, amelyek tipikusan emberi tulajdonságok, s amely szintén utat mutatnak az Istennel való kapcsolathoz.
A motiváció után rátértünk a konkrét kiadványra, amely elsősorban elismert szerzőknek a szépségről alkotott véleményét és gondolatait tartalmazza, s mindjárt említi is Zsilinszky Mihálynak a 19. század végén megjelent Széptan előcsarnoka című művét.
Puss Sándor összeállítása akár tankönyvként is forgatható, de naplóként is, hiszen tartalmaz egy naptárt, amely lehetőséget ad minden nap kisebb-nagyobb szépségének a lejegyzésére. Lehet ez egy szép kifejezés, vagy egy szép gesztus. Ezzel arra szeretné ösztönözni az olvasókat, hogy minden nap keressék a szépet, amely mellett hajlamosak vagyunk úgy elmenni, hogy észre sem vesszük.
– Maga a könyv lényegében egy egész éves lelki gyakorlat, hiszen minden napra jut valamilyen érdekes gondolat, fotó vagy grafika. Nem titkolja, hogy egy-két illusztráció akár provokatívnak is tűnhet, de megtalálta ugyanezeket a Vatikáni Múzeumban is, amely egyébként tele van aktokat ábrázoló művekkel, de említhetnénk a világhírű Six-tus-kápolna freskóit is.
– A katolikus egyház sosem félt ezektől az ábrázolásoktól, bár igaz, hogy voltak korok, amikor átfestették az ilyen képeket. De ezek mindig csak átmeneti időszakok voltak, amelyek végén a templomi falképek kikerültek a cenzúra alól – mondja meggyőződéssel a hangjában Puss Sándor, de nem felejti el megjegyezni, hogy kapott impulzusokat a „másik oldaltól” is. Amikor a kimondottan groteszk, gusztustalan kiállításokra és ábrázolásokra hívták fel a figyelmét, mondván, „Sándor atya, írjon ezekről is valamit!”.
Az atya úgy véli a művészi szabadságot tiszteletben kell tartani, bár gyakran tágan értelmezik.
– Az azonban elvárható, hogy nem mondjuk ezekre az alkotásokra, hogy szépek. A lényeg, hogy a művészi szabadság nem mehet el odáig, hogy mások, akár felfogásbeli szabadságát is korlátozza és helyénvalónak érzi a kanti megfogalmazást is, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik.
Puss Sándor tudatában volt annak, hogy a szépség témája jó és közlésre érdemes, csak nem volt biztos a megközelítés módjában. Foglalkoztatta a férfi és női látásmód különbözősége is, s maga a kérdés, hogy miért foglalkoztatják gyakrabban a női modelleket a festők? Szerinte a nő számára az intimitás sokkal mélyebb gondolatiságot jelent, s ennek a kifejezése a testiségen keresztül azt jelzi, hogy a test nemcsak egy eszköz vagy élvezeti tárgy, hanem az intimitás bensőségének, a bizalomnak és az őszinteségnek a kifejezése.
– A nő számára az intimitás sokkal többet jelent, mint a férfinak. A nő érezni, a férfi látni akarja a szépet. Összességében ebben a témában is nagyon sok forrást találtam, amit közzéteszek a könyvben – mondja a szerző, aki lényegében megmarad a szerkesztő pozíciójában, hiszen közvetlenül nem akarja egy lapon említeni magát a neves szerzőkkel, beleszólási jogát csak az egyes gondolatok és ábrázolások kiválasztásánál és besorolásánál tartja fenn. Ahogy mondja, arra viszont garanciát vállal, hogy a leghitelesebb forrásokból merít az olvasók számára. Felidézi Aquinói Szent Tamás gondolatát, hogy Isten szép.
– Mintha elsiklottunk volna e gondolat fölött és inkább az igazság keresését helyeztük előtérbe. Az igazság azonban viszonylagossá vált és egyre nehezebb megállapítani, mi az igaz. A szépség megállapítása ennél könnyebb feladatot jelent, gondoljunk csak Immanuel Kant megállapítására.
A 340 oldalas, rendkívül gazdagon illusztrált könyv arra is megpróbálja rávezetni az érdeklődő olvasót, hogy maga a meztelenség még nem egyenlő a szépséggel. Puss atya a műben kitér a pornográfiára is, ami csak a meztelenségre fókuszál, de fordítva is előfordul, amikor igaztalanul a meztelenséget egyenlővé teszik a pornográfiával. Ezért is tartaná fontosnak a szerzetes, hogy minél inkább ösztönözzük az általános szépérzék kifejlődését, amelyhez reményei szerint ez a könyv is hozzájárul.
Hirtelen váltással a szépség további aspektusai kapcsán megemlíti az atya, hogy több iskola diákjait kérte meg arra, hogy írjanak karácsonyi levelet börtönben lévő embereknek. A beérkezett mintegy 500 levélből 50 került be a Szépségtan kötetbe.
– A speciális iskolák tanulóitól érkeztek a tartalmilag legszebb levelek. Csúnya a kézírás és mégis szép a levél. Vagyis az ellentmondások tükrében is vizsgálhatjuk a szépséget.
A beszélgetés során azt is megtudhattuk, hogy a könyvben szereplő gondolatokat, képeket Puss atya már évek óta gyűjtötte és most érezte úgy, hogy kiadásra érett a gyűjtemény, s most végre megnyugodott a lelke is, hogy elmondta, amit szeretett volna.
Végül arról érdeklődünk a szerzetesnél, hogy a Szépségtan afféle jégtörő hatást is kiválthat-e a katolikus egyházon belül? Puss Sándor a szintén jezsuita, egykori Ferenc pápa szavaival válaszol, hogy a jezsuiták merjenek elmenni a végletekig, a perifériákra.
– Menjünk, nem törődve azzal, hogy besározódhatunk, hiszen, aki sárral dolgozik, annak számolnia kell ezzel is – mondta, s emlékeztet az egyházi cenzúra által betiltott művekre, amelyek ötven év múlva kötelező olvasmányok lettek. Ezek olyan, korukat megelőző publikációk voltak, amelyeket akkor adtak ki, amikor még nem lett volna szabad. Az én könyvemnek azonban eljött az ideje – zárja gondolait Puss Sándor (SJ), jezsuita rendi szerzetes.
A magánkiadásában, minimális példányszámban megjelent könyv bolti forgalomba nem került, kizárólag a könyvtárakban kölcsönözhet.
Megjelent a Magyar7 2026/2. számában.
